A több mint 350 éves saalfeldeni Szent György-remeteség lakatlan a múlt év ősze óta, mivel egy bécsi plébános és pszichoterapeuta, aki egy évig lakott a meredek sziklafalba épült remetelakban, visszatért a fővárosba. Előtte 12 éven át egy bencés szerzetes töltötte be a saalfeldeni remete "állását".
A remetelak egyike Közép-Európa nagyon kevés megmaradt lakott remeteségeinek.
A Salzburg tartományban fekvő település önkormányzata és gyülekezete által meghirdetett pályázat "önmagával békében élő" és "keresztény kötődésű" embert keres.
A pályázótól nem várnak el túl sokat, nem szükséges különösebb "szaktudás vagy tapasztalat", de az illető köteles elbeszélgetni a remetelak látogatóival, mivel a nyári időszakban sok helybéli és turista keresi fel a helyet, hogy élvezze a kilátást, imádkozzon vagy beszélgessen az őt foglalkoztató vagy nyomasztó dolgokról.
A saalfeldeni remetelak 2014 szeptemberében ünnepelte fennállásának 350. évfordulóját. Hajdan egy természetes sziklabarlangot alakítottak kápolnává, ahol az állatok védőszentjét, Szent Györgyöt tisztelik. A közelében, ugyancsak egy sziklamélyedésben épült egy puritán kunyhó remeteszállásként.
A csütörtökön közzétett álláshirdetés hangsúlyozza, hogy a pályázónak le kell mondania a modern kor minden kényelméről, a remetelakban nincs se áram, se vezetékes víz, "viszont annál több az idő imára és befelé fordulásra". Aki nem tud lemondani a tévéről, a számítógépről és a központi fűtésről, az "alkalmatlan" a beosztásra.
Jelentkezni írásban kell március 15-ig - világosan megindokolva a szándékot - , beköltözni április közepéig, a hagyományos Szent György-ünnepig lehet.
Téli szállásról magának kell gondoskodnia a leendő remetének, mivel a magasan a hegyoldalban lévő remetelak télen nem lakható.
A remeteség korábbi lakója, Raimund bencés szerzetes, aki 12 évet töltött a kunyhóban, jó időben egy padon szokott üldögélni a kápolna előtt. Szívesen elbeszélgetett a látogatókkal, de egy hajdani újságcikk szerint "megérttette az emberekkel a hallgatás, a befelé fordulás és a spiritualitás jelentőségét is".
Egykor a remete tisztsége még olyan keresett volt, hogy például 1970-ben a vesztes pályázó többször rálőtt a remetelak új lakójára. Hét lövés érte a bejárati ajtót, és bár az új remete, Karl Kurz stájer kereskedő nem sebesült meg, annyira megijedt, hogy visszatért szülőföldjére.