A vádlottak 2015 áprilisától 2016 januárjáig Budapesten követtek el "unokázós csalásokat", a sértettek általában 75 évesnél idősebbek voltak, és volt közöttük 90 éves is.
Az elkövetők módszere az volt, hogy a sértettek nevét, telefonszámát telefonkönyvből kinézték és találomra felhívták őket. Ha a hangja alapján úgy gondolták, hogy idős nő vette fel a telefont, akkor eltorzított, síró hangon az őt bajba jutott gyermekének vagy unokájának adta ki magát a csaló. Főként arra hivatkozott, hogy balesetet okozott vagy nagy összegű tartozása van, és azonnal fizetnie kell, különben baja esik. A telefonáló ezután azt mondta, hogy a pénzt vagy az ékszert majd az egyik ismerőse veszi át a megbeszélt helyen.
A vádlottak szervezetten követték el a bűncselekményeket, az elsőrendű vádlott volt a szervező és irányító, de volt, hogy ő telefonált is, a pénzért, az ékszerekért pedig általában a társait küldte. Utóbbiak az átvett értékeket átadták az elsőrendű vádlottnak, aki tíz-tíz százalékot adott a telefonálónak és az átvevőnek.
A vád szerint
21 csalást követtek el így, több mint 6,5 millió forint értékű készpénzt, illetve ékszert megszerezve.
Többször előfordult, hogy a sértettek rájöttek a csalásra, és volt olyan is, aki azt mondta, idegennek nem ad át pénzt. Egyszer az is előfordult, hogy a helyszínre érkező elkövetőtől a személyi igazolványát kérték, aki ekkor elmenekült a helyszínről.
A IX. kerületi ügyészség 21 rendbeli, nagyobb kárt okozó, üzletszerűen és a bűncselekmény felismerésére idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett csalás miatt emelt vádat az ügyben.