A lakhatási helyzet kritikus kérdés a felsőoktatásban, és nem csak az egyetemisták számára, hanem a fiatal felnőtteknek, akár a most végzett volt egyetemisták, akár azok számára is, akik nem is mennek egyetemre, hanem 18-19 évesen rögtön elmennek dolgozni. Ez egy kritikus ügy, ami ma nagyon rossz állapotban van Magyarországon – mondta Budai Marcell, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának sajtófőnöke az InfoRádióban, hozzátéve:
ma az országban több mint 330 ezer felsőoktatási hallgató, és közben csak nagyjából 40-45 ezer kollégiumi férőhely van országos szinten.
A korábbi években még elmondható volt, hogy ez alapvetően csak Budapesten volt nagyobb probléma, ahol 12-14 ezer férőhely van, ami borzasztóan kevés. Korábban vidéken még voltak nagyjából megfelelő kapacitásban kollégiumi férőhelyek, de ez most már nem igaz.
Budapest kritikus helyzetben van, van olyan egyetem, ahol a hallgatók nagyjából csupán 5 százaléka jut kollégiumi férőhelyhez Nyilván ebben nagy ingadozás is van, hogy melyik intézménynek hány kollégiumi férőhelye van. Egyes intézményeknek nincs is saját kollégiumi férőhelyük, ami azért a nagy állami, volt állami, kekva-egyetemeknél azért nem jellemző, de vannak szép számmal olyan, akár egyházi, alapítványi fenntartású intézmények, akiknek tulajdonképpen egyáltalán nincs kollégium. Ez oda vezetett az elmúlt években, hogy olyan szinten terhelődik a lakáspiac, hogy ma az átlag budapesti albérletár 260 ezer forint fölött van, ami azt jelenti, hogy sok diák kerül olyan helyzetbe, hogy
ha kap Budapesten egy kollégiumi férőhelyet, akkor annak az ára maximum 17 350 forint lehet a törvényi előírás szerint, de ha nem kap, akkor 260 ezer forintos albérletárak várják,
a kettő között több mint egy nagyságrendi különbség van – mondta Budai Marcell.
Ami valamilyen szinten enyhíthet a bajon, az a Budapest Diákváros megépülése. Ez már egy régi terv, először 2018-ban jelentették be. Akkor is volt egy HÖOK lakhatási kutatás, és kvázi arra reakcióként azóta háromszor-négyszer be lett jelentve a terv. Most Vitézy miniszter úr jelentette be, és igyekszünk bizakodóak lenni – fogalmazott a HÖOK sajtófőnöke, hozzátéve: a Diákváros megteremtenene körülbelül 10-20 ezer férőhelyet, de ez egy komplex terv, különböző variációk voltak, amelyek szerint nem csak egyetemisták lakhatnának ott, hanem akár phd-hallgatók, akár frissen végzett kutatók, családostul és így tovább. Tehát egy komplex dolog jönne létre, ami összességében csökkentené az ifjúsági lakhatási terheket.
A jelenlegi helyzet szerint minél több hallgató szorul ki kollégiumból,
- annak van egy piaci oldala, ők ráterhelődnek az albérletpiacra, ami tovább nyomja felfelé az árakat.
- Az emberi oldala pedig az, hogy ezzel óriási bevételszerzési kényszer kerül a hallgatókra, hiszen azt a sok százezer forintot nekik elő kell teremteniük pusztán arra, hogy valahol lakni tudjanak, és a családok nagy része ezt nem tudja csak úgy odaadni.
Ennek az a vége, hogy egyes kutatások szerint ma a hallgatók közel 60 százaléka legalább félállásban dolgozik a tanulmányai mellett.
Ez brutális terhelés, ami egyrészt a tanulmányok, másrészt az egyetemista lét rovására megy, és emberileg is olyan megterhelő, ami hosszú távon azért nagyon káros lehet.
A kérdésre, hogy mit jelenthetne a gyakorlatban a megfizethető bérlakás a hallgatók számára, Budai Marcell elmondta: ez tipikusan olyan kérdés, amit többször „lekutattak” már, és nagyon nagy változások vannak fél év, egy év alatt is, hiszen nagyon gyorsan változik a környezet. Ez nagyon változik attól függően is, hogy mit lát maga körül a hallgató, mibe szocializálódik bele, milyen anyagi lehetőségei vannak, és azon is múlik, hogy valójában mit kínálnak fel nekik.
Ha most megkérdezünk egy hallgatót arról, hogy mennyit érne meg neki egy kollégiumi lakhatás, akkor
a kollégium szóról a hallgatók nagy részének, legalábbis Budapesten egy lepukkant háromágyas, jó esetben kétágyas, két ágy, két asztal, meg egy nagyobb szekrény típusú szoba jut eszébe.
A Diákvárosnak pont az lenne az egyik feladata, hogy ezt az érzületet megszüntesse, és egy olyan környezetet hozzon létre, és itt egyáltalán nem luxusról beszélünk, hanem méltó körülményekről, ahol nem omladoznak a falak, ahol nem mászkálnak élőlények a zuhanyzóban. Szóval ezt úgy kell vizsgálni, hogy ha újra elindul a Diákváros ügye, akkor különböző alternatívákat kell felajánlani, akár négyágyas alternatívát, akár egyágyas alternatívát, és nyilván a kettő között, kettő-három fős alternatívákkal, különböző felszereltséggel, különböző elhelyezkedéssel, különböző plusz szolgáltatásokkal, akár csak belegondolva, hogy elgyen-e légkondi. Ezeket mind-mind fel lehet úgy mérni, hogy
a végén nagyon diverz szolgáltatási lehetőségek jöjjenek létre akár a Diákvárosban, akár egy kollégium felújításakor, nyilván a magasabb szolgáltatásokat nagyobb összegért.
És azt is figyelembe kell venni, hogy ha akár a Diákváros, akár más nagyobb kollégiumi beruházások, fejlesztések végeredményben nem rentábilisak, akkor ugyanott leszünk 10 év múlva, 20 év múlva, mint most, hogy a kollégiumi épületek nagy része omladozik, mert nincs arra forrás, hogy az egyetemek normálisan karban tudják tartani, fejleszteni tudják, renoválásokat ki tudjanak fizetni – mondta Budai Marcell, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának sajtófőnöke az InfoRádióban.
Az interjút Kocsonya Zoltán készítette.