Nádas Péter 1942. október 14-én született Budapesten; Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, drámaíró, esszéista, de fotóriporterként, újságíróként is dolgozott. Utolsó könyve, a Halott barátaim 2025-ben jelent meg a Sárközy & Társai gondozásában.
A halálhír közzétevői arra kérték az olvasókat és a sajtó munkatársait, további tájékoztatásig tartsák tiszteletben, hogy nem kívánnak nyilatkozni.
Portré
Augusztus 26-án életének 84. évében elhunyt Nádas Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, a modern magyar irodalom egyik meghatározó alakja.
Budapesten született 1942. október 14-én. A második világháború időszaka, majd a "szűk levegőjű" ötvenes évek tragédiák sorát hozta családja életében: anyja 1955-ben mellrákban meghalt, ugyanebben az évben Nádas Péter agyhártyagyulladással kórházba került, 1958-ban apja önkezével vetett véget életének. Nádas Péter és öccse, Pál nagynénjük, Aranyossi Magda gyámsága alá került.
Nádas 1958-ban félbehagyta vegyipari technikumi tanulmányait és fényképész szakmunkás lett, gyakornokként a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott. Elvégezte a MÚOSZ újságíró-iskoláját, a katonaság után a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt, az esti gimnáziumot kétszer kezdte el, és mindkétszer abba is hagyta.
1967-ben megjelent első kötete, A Biblia, két évre rá a Kulcskereső játék című novelláskötete. 1969-ben Kisorosziba költözött, ettől kezdve csak az írásnak élt. 1972-ben befejezte az Egy családregény vége című munkáját, amely csak 1977-ben jelent meg. 1974 és 1979 között a Gyermekünk című lap olvasószerkesztője volt, 1980-ban a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött lektornak. 1981-82-ben ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben élt, 1982-ben megjelent három színházi művét (Takarítás, Találkozás, Temetés) tartalmazó Színtér című kötete.
1984 óta élt és dolgozott a Zala megyei Gombosszegen. 1986-ban jelent meg monumentális nagyregénye, az írói ábrázolásmódot megújító Emlékiratok könyve, amelyen 1973-tól dolgozott, művét a kritika a háború utáni magyar epika egyik legkiemelkedőbb alkotásaként üdvözölte. 1988-ban Játéktér, 1991-ben Az égi és földi szerelemről címmel jelent meg esszékötete.
1992 áprilisában az európai irodalom terén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért – második magyarként – megkapta az 1991-es osztrák Irodalmi Állami Díjat. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották, ugyanezen év áprilisában infarktust kapott, újraélesztették és megműtötték, a nemlét közelségének megtapasztalásából született Saját halál című kötete, amelyben a szövegek mellett saját fotográfiái láthatók a kertjében álló vadkörtefáról.
Felépülése után tovább dolgozott Párhuzamos történetek című regényén, amely csaknem húszévnyi alkotómunka után 2005-ben jelent meg. A háromkötetes regény (A néma tartomány, Az éjszaka legmélyén, A szabadság lélegzete) egy magyar és egy német család történetén keresztül a harmincas évek Magyarországától a berlini fal leomlásig kalauzolja az olvasót. A sokrétű mű Nádas művészetének minden jellemzőjét magában foglalja: az érzékenységet, az analizáló képességet, a szigorú logikát, a pontos és sokszor kíméletlen ember- és környezetrajzot, az érzékiséget, a leheletnyi iróniát. A műért 2012-ben Nádas német fordítójával, Christina Virághgal megkapta a Brücke Berlin-díjat és a Südwestrundfunk (SWR) német közszolgálati rádió irodalmi díját is. Ugyanebben az évben jelent meg a Párhuzamos olvasókönyv, amelynek egy része munkanapló, emellett esszéket, képeket, jegyzeteket is közöl a regénnyel kapcsolatban.
2012-ben a svájci Zug városkában található kortárs művészeti múzeumnak, a Kunsthausnak adományozta fotográfusi életművét, több mint 600 fotót valamennyi alkotói korszakából az 1960-as évek elejétől egészen 2003-ig. 2013-ban fényképészi életműve egészét jellemző gyűjteményt, 123 fotót adományozott a Petőfi Irodalmi Múzeumnak is. 2022-ben a Berlini Művészeti Akadémia megnyitotta a Nádas Péter-archívumot, amely kéziratait, jegyzeteit, emlékiratait, fényképfelvételeit, levelezéseit mutatja be.
2016-ban jelent meg Az élet sója című kötete, az író szavaival „urbanisztikai regénye”, amely egyszerre történelmi esszé és városlegendárium. 2017-ben publikálta Világló részletek című monumentális, sokrétegű, súlyos családi és társadalmi kérdéseket érintő memoárját, amelyért 2018-ban elnyerte az Aegon Művészeti Díjat. 2022-ben jelent meg Rémtörténetek című regénye, saját bevallása szerint az addigi legszemélyesebb műve. 2025-ben jelent meg életműsorozatában a drámáit tartalmazó Szünet nélkül című kötet, valamint a Halott barátaim című könyve, amelyben Polcz Alaine-nel, Mészöly Miklóssal és Esterházy Péterrel való kivételes kapcsolatának állított emléket.
Nádas Péter munkásságáért számos rangos elismerést kapott itthon és külföldön is: 1985-ben József Attila-, 1992-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, „a magyar regényt megújító munkásságáért”. 1998-ban az Emlékiratok könyve Franciaországban megkapta az év legjobb idegen nyelvű könyvének járó díjat. 2005-ben Pro Urbe Budapest, 2006-ban Márai Sándor- és Palládium-díjat kapott, az év júniusában a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választották. 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, 2010-ben Budapest díszpolgára lett, és Szirénének című művéért neki ítélték Az Évad Legjobb Magyar Drámája díjat. 2014-ben megkapta az európai irodalom jeles alakjait kitüntető Würth-díjat, 2015-ben drámaírói életművéért Szép Ernő-díjat vehetett át a magyar dráma napján. 2016-ban Párhuzamos történetek című művének első kötete, A néma tartomány elnyerte a legfontosabb tajvani könyves elismerést, az Open Book Awardot. 2017-ben az Év írója Arany Medál közönségdíjat kapott. 2018-ban Világló részletek című regényéért elnyerte az Aegon Művészeti Díjat. 2023-ban Rémtörténetek című könyve Merítés-díjat kapott. 2025-ben Németországban a Pour le Mérite tudományos és művészeti rend tagjai közé választották, valamint a Prix Médicis nevű francia irodalmi elismerés zsűrije különdíjjal jutalmazta a Világló részletek regénye francia nyelvű kiadását. Idén nyáron a Németországi Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének csillaggal ékesített nagy érdemkeresztjével tüntették ki. Nevét többször is a Nobel-díj várományosai között emlegették.