Összeírta már, hogy mi az, amit a kormányváltás biztosan megold Budapest problémái közül, és mi az, amit nem?
Jó kérdés, inkább azt mondanám, hogy olyat tudok mondani, amit inkább megold, meg amit inkább nem.
Nem fekete-fehér.
Nem fekete-fehér a dolog. Nyilván önmagában az, hogy megvan az újrakezdés lehetősége Budapest és a magyar önkormányzatok szempontjából, ez egy fontos lehetőség, de az ilyen típusú döntéseket nagyon sok tényező befolyásolja, például a központi költségvetés helyzete, azt hiszem, 90 százalék környékén van már az idei évre tervezett hiány. Részben adóbevételek is kevésbé jönnek, mint ahogyan a költségvetés tervezte, illetve ott van a költségvetés felülvizsgálata, egy pótköltségvetés benyújtása, nem gondoljuk azt, és egyébként a polgármester társaimat is mindig szoktam egy kicsit hűteni, hogy minden problémánk egyből megoldódik. De talán van lehetőség olyan partneri viszonyra, amelyben, ha nem is tudunk minden problémát megoldani, de meg tudjuk őket beszélni. Ez fontos különbség. De egy olyat talán mondhatok, amit megold a kormányváltás: az európai uniós forrásokhoz való hozzáférés. A Fővárosi Önkormányzatnak volt egy megállapodása az előző kormánnyal és az Európai Bizottsággal, hogy a kohéziós programokból milyen pénz jut Budapestre. Azért volt ez háromoldalú megállapodás, mert az Európai Bizottság látva a feszültségeket a magyar belpolitikában, látva a főváros és a kormány közötti feszültségeket, nagyon komolyan vette a partnerségi alapelvet, és a fővárost kiemelt partnerként kezelte ezekben az egyeztetésekben. Ez a megállapodás nagyon lassan kezdett valósággá válni, tulajdonképpen ebből a 300 milliárd forintból nekünk a kormányváltásig összesen 56 milliárd forintra volt támogatási szerződésünk. Az volt a politikai kommunikáció, hogy az európai uniós források felfüggesztése miatt nem mennek tovább ezek a programok, de valójában nyilvánvaló volt, hogy politikai szándék van amögött, hogy ezek a projektek szépen háttérbe sorolódjanak. Azt remélem, hogy ez a helyzet meg fog változni, sőt azt is remélem, hogy az új kormánnyal való partnerségben olyan beruházások is új lehetőséget kapnak, amelyeket mi valósítunk meg, vagy a kormány valósít meg Budapesten. A HÉV-fejlesztések, ugye a helyreállítási alap forrásai meg tudnak valósulni kormányzati beruházásként, és van egy nagyon komoly lehetőség a rákosrendezői projekt véghezvitelére egy olyan tőkealap-programon keresztül, ahol szintén a főváros és a kormány partnerségre kell. Azt is remélem, hogy mivel számos olyan európai uniós fejlesztésünk, úgymond, átforgatásra kerül, tehát már benyújtott számláinkat sikerült elfogadtatni a helyreállítási alapban, ezáltal tehermentesítettük a fővárosi operatív programokat. Talán még plusz forrással is tudunk számolni. Az idő nagyon sürget, 2029 nyaráig elvileg ezekkel a forrásokkal el kell számolni, ezeket a projekteket le kell zárni. Mi nagyon-nagyon készültünk erre a politikai lehetőségre, tehát sok olyan projektünk van, ami hozzásegítheti a magyar kormányt is ahhoz, hogy ne kelljen semmilyen forrást elveszíteni. Az európai uniós források problémáját, azt gondolom, hogy megoldja a kormányváltás. A finanszírozás és a hosszú távú együttműködés problémáit pedig remélem, hogy lépésről lépésre haladva szintén meg tudjuk oldani, de nem egyik pillanatról a másikra, ez a napnál is világosabb.
Az európai uniós forrásokhoz való hozzáféréshez a kormányváltás után most már automatikus lesz, vagy még szándék kell hozzá?
Azt mi úgy éltük meg, hogy azok az állami szervek, amelyeken keresztül ezek a források érkeznek, valójában politikai nyomásra lassították ezeket a projekteket. Ha ez a nyomás megszűnik, akkor remélem, ezek a projektek föl tudnak gyorsulni. Így is nagyon sok forrást veszítettünk már, de hát sajnos ez nemcsak ránk érvényes, nyilván Magyarország is nagyon jelentős mértékben veszített forrásokat. Azt remélem, hogy a politikai partnerség lehetővé teszi, hogy a széles körű szakmai konszenzus által övezett programokat végig tudjuk vinni. Ne felejtsük el, hogy az európai uniós források koordinálásával Vitézy Dávid van megbízva, akivel a Fővárosi Közgyűlés tagjaként – minden politikai vitánk ellenére – az EU-s fejlesztési dolgokban nagy, széleskörű szakmai egyetértésben voltunk, ahogy a közgyűlés egészére is érvényes volt ez.
Tehát a közgyűlésnek van egy világos iránya, amit feltehetőleg Vitézy Dávid, miután egyetértett vele, most kormánytagként is fog támogatni. Innen kezdve ezek olajozottak, sínen vannak?
Ezek nyilván bonyolult projektek, az európai uniós forrásoknál elszámolás nagyon alapos szakmai munkát feltételez, de azt gondolom, hogy ebből a szempontból megnyugodhatunk. A nagy kérdés az, hogy mi lesz a főváros pénzügyi helyzetével. Nyilván a kormánynak nagyon sok mindent kell most mérlegelnie, a központi költségvetés, ahogy említettem már, szintén nagyon nehéz helyzetben van, de a Fővárosi Közgyűlés elfogadott egy költségvetést, amely a szolidaritási hozzájárulás ránk kivetett mértékével nem számol. Mi ezt a pénzt nem tudjuk befizetni, nincs is benne a költségvetésünkben, mindenképpen valamilyen megoldásra kell jutnunk. Innentől kezdve a megoldásokról kevesebbet tudok most beszélni, mert egy nagyon érzékeny és joggal féltendő tárgyalási folyamatban vagyunk, de a Pénzügyminisztériummal való egyeztetések alapján azt remélem, hogy sikerül ezt a problémát is megoldanunk. 2026-ot valahogy le kell zárnunk majd, és akkor el kell kezdenünk egy fenntartható pályára visszatenni a fővárosi önkormányzat működését. Nagyon nagy különbség van a működési és a kiadási oldal között. Ezt eddig mindenféle pénzügyi trükkökkel, technikákkal, nyilván teljesen jogszerű, de azért nem optimális módon sikerült orvosolni. Én azt vállaltam a budapestieknek, meg az ország nyilvánosságának, hogy megpróbálom elvinni a fővárost a parlamenti választásokig, de ezer sebből vérzünk, ezeket a sebeket be kell gyógyítani.
A kormánnyal való egyébként nyerésben lévő perekből most visszalép a főváros, a bizalmat felmutatandó? Azt mondta a választás után, hogy együttműködni óhajt a kormánnyal, nem pereskedni vele.
A megállapodásnak fontos része lehet az, hogy ezeket a pereket visszavonjuk, de a megállapodás másik részét is az asztalra kell tenni. Ilyen szempontból nagyon fontos és perdöntő körülmény, hogy az Alkotmánybíróság kimondta az alkotmányellenességét annak a nyilvánvalóan abszurd és jogállamtipró kormányrendeletnek, amit az előző kormány hozott még a végóráiban, amely megpróbálta az önkormányzatok az állam közötti pereket hatalmi szóval lezárni. Ez nyilvánvalóan abszurd, ezek a perek akár folytatódhatnak is, de valóban nem szeretnék az új a kormánnyal perben lenni. Viszont nagyon fontos tudni, hogy ezek a perek mit mondtak ki, mert nekünk a politikai és egyébként jogi és erkölcsi álláspontunk is az, amit a bíróság kimondott. Nagyon fontos, kúriai felülvizsgálatban született döntés állapította meg, hogy a szolidaritási hozzájárulásnak a minket is érintő rendszerének, nemcsak minket, de minket különösen érintő rendszerének nincsenek meg a törvényi alapjai. Ilyen típusú hozzájárulást ugyan szedhet az állam, de az önkormányzatokat egy ügyféli viszonyba bevonva tudja megállapítani ennek a mértékét. Nem hasraütésszerűen, hanem egy olyan folyamatban, amiben vizsgálni kell az önkormányzat által ellátott feladatokat és az ehhez rendelkezésre álló forrásokat. Nagyon fontos látni azt, hogy például a közösségi közlekedést Budapesten nekünk működtetnünk kell, ez egy kétharmados törvény. Ennek van forrásigénye. Az, hogy nekünk be kell fizetni a központi költségvetésbe a saját bevételeinkből valamennyit, ez pedig egy minisztériumi rendelet. Nyilvánvalóan a kettő nincs egy súlycsoportban, nem tudom ellátni a feladatomat akkor, hogyha a kormány egy alacsonyabb szintű jogszabállyal elveszi a pénzemet. Azt gondolom, hogy elég könnyű belátni, a bíróság is belátta, nagyon vaskos ítéletet hozott arról, hogy az elmúlt években folyamatosan történő forráskivonás törvénytelen volt.
Az együttműködés reményében az elvi álláspontból nem engednek?
Az elvi álláspontból nem tudunk engedni, mert az a bíróság jogerős döntése, egyébként az alkotmánybíróság is kihozta, nyilvánvalóan ezt még, ha akarnám, sem tudnám vitatni. Más kérdés, hogy szeretném ezeket a pereket lezárni, és olyan megállapodást kötni, ami egyrészt partneri viszonyt hoz a kormány és a főváros között pereskedő viszony helyett, és amely biztosítja, hogy a város működőképessége fönnmaradjon. Nagyon ketyeg az óra, miközben végtelenül türelmesek vagyunk, tudva azt, hogy ezer problémája van a kormánynak. Haladékot kaptunk a szolidaritási hozzájárulás befizetése alól, de ez a haladék jövő héten lejár, addigra valaminek történnie kell.
Lehet, hogy mellékvágány, lehet, hogy nem. Regnáló polgármestert, korábbi polgármestert, volt országgyűlési képviselőt, meg üzletembereket tesz előzetesbe az ügyészség. Van a fővárosnak közétkeztetési vagy parkgondozási divíziója, ahol érdemes megkenni embereket?
Hál' Istennek, nem vagyunk szerződésben semelyik érintett vállalkozással. Ez azért van, mert a főváros a közétkeztetési feladatokat saját cégen keresztül látja el. Nekik lehetnek kisebb alvállalkozói szerződéseik, de a lényeg az, hogy azt a nagyjából 10 ezer adag ételt, amit mi nap mint nap főzünk, azt a saját intézményünk készíti. A parkok és a temetők üzemeltetése 30 évig szinte vállalkozási szerződésben volt ellátva, de ezeket mi a Budapesti Közművek létrehozása után azonnal elkezdtük beszervezni. Ma nincs egy centiméter fővárosi zöldterület sem, amit ne a főváros saját cége látna el.
Gondolta, hogy ilyen események előfordulhatnak? A sajtó hosszú idő óta írt arról, hogy mik folynak. Látszott bármi a Fővárosi Közgyűlésben?
Azt biztosan láttunk, hogy ez nem egy valódi piac. Itt nem arról van szó, hogy ha kiírunk egy közbeszerzést, akkor sorban állnak a cégek és versenyeznek a kegyeinkért.
Öldöklő harcban.
Kartell szaga volt az egésznek, mindenhol egy ajánlat érkezik, és igazából az önkormányzat ki van szolgáltatva, hogy ezt az ajánlatot elfogadja. Nem akartunk kiszolgáltatott helyzetben lenni, és ahogy egyébként nagyon sok más területen is, elkezdtük beszervezni ezeket a közszolgáltatásokat. 2021 óta folyamatosan. 2024-ig az összes korábbi szerződésünk lejárt, vagy kifuttattuk, és a Budapesti Közművek sok százmillió forint értékben szerzett be gépeket, és 150 új munkatársunk van, akik a fővárosi temetőkben, illetve a fővárosi nagyobb parkokban ellátják azokat a kertészeti feladatokat, amelyeket a megelőző harminc évben vállalkozók láttak el.
Megkezdődött a tárgyalás a kormánnyal, mondta, hogy ezek érzékeny folyamatok lesznek. Milyen sorrendben, miről kell megállapodniuk, hogy utána lehessen továbblépni? Van-e ennek valami logikája?
A határidő a legnagyobb múzsa, van ez a régi mondás. Vannak nagyon sürgető, jogszabály által kirajzolt határidőink, ameddig meg kell tudnunk állapodni a főváros finanszírozásáról. Ezek a rövid távú problémák. Nemcsak Budapest van egyébként bajban, nagyon remélem, hogy a kormány detektálja azoknak az önkormányzatoknak is a problémáját, amelyek kevésbé vannak benne a napi hírekben, kevésbé nagy önkormányzatok, de nyilván a helyi település számára ez különösen fontos. Nagyon sok önkormányzatnál van költségvetési biztos kijelölve, nagyon nehezen élték túl az önkormányzatok az elmúlt éveket. Vannak önkormányzatok, amelyek konkrét segítségre szorulnak. A másik inkább csak a későbbi együttműködés alapja. Egy olyan partneri viszonyt, intézményt kéne létrehozni, amely garantálja azt, hogy az önkormányzatok folyamatos partnerségben lehessenek a központi kormányzattal. Nem arról beszélek, hogy ne legyenek közöttünk viták, nem arról beszélek, hogy mindig mindenben konszenzussal tudunk dönteni, hiszen nyilván a kormánynak mások a szempontjai, mint az önkormányzatoknak. De hiszek abban, hogy a szempontok között nagyon nagy az átfedés, és jól működő önkormányzati rendszerek nagyon jól működő társadalmi partnerségben működnek a kormánnyal. Mint önkormányzati politikus, akár úgy is, mint a Magyar Önkormányzatok Szövetségének társelnöke, nagyon-nagyon fontosnak érzem, hogy valódi társadalmi párbeszéd legyen a kormány és az önkormányzatok között. Ez az elmúlt években nagyon formálissá vált, van egy intézmény, ez a bizonyos Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, amit időnként, a jogszabály által előírt módon, összehívtak, mindig jól elbeszélgettünk, de ez elég súlytalan fórummá vált az elmúlt években, mert nem volt politikai szándék arra, hogy az önkormányzatokat komolyan vegyék. A parlamentben a miniszterelnök azt mondta, hogy egyeztetni fognak a polgármesterek fizetéséről is az önkormányzatokkal, szerintem ez helyes. Nincs olyan kérdés, amit ne lehetne megbeszélni, és nem biztos, hogy mindig mindenben egyet fogunk érteni, de szerintem az új kormány arra kapott felhatalmazást, hogy társadalmi partnerségeket építsen többek között az önkormányzatokkal, és egyébként arra is felhatalmazást kapott, és ez szerintem nagyon-nagyon fontos, és biztos vagyok abban, hogy a Tisza elsöprő választási győzelme miatt van egy ilyen társadalmi akarat. Nagyon sokan pontosan tudják azt Magyarországon, hogy az önkormányzatok jobb közszolgáltatásokat tudnak biztosítani, mint a központi kormányzat. A világ legjobban működő oktatási rendszerei önkormányzati fenntartásban vannak.
Vissza az iskolákat!
Még csak ezt sem mondanám, de üljünk le és beszéljük meg, hogyan tud az önkormányzat és a központi kormányzat egy jól működő oktatási rendszert csinálni. Ennek lehet, hogy az lesz a vége, hogy az önkormányzatok visszakapják az iskolákat. De azt biztosan tudom mondani, hogy olyan önkormányzati partnerségre biztosan szükség van, amelyben azokat a közszolgáltatásokat is, amelyeket az állam lát el, visszaengedik az önkormányzatokat, hogy a döntésekbe be tudjanak kapcsolódni. Mondok egy konkrét területet, ahol mint főpolgármester, kifejezetten nem támogatom az állam által államosított korábbi önkormányzati feladatoknak a visszaadását, ez pedig a kórházaké. Meg vagyok arról győződve, hogy Magyarországon jó fekvőbeteg-ellátást jól működő állami rendszer tud garantálni a budapestieknek is, meg a nem budapestieknek is. Nem gondolom azt, hogy a kórházakat vissza kéne kapni a fővárosnak, ami korábban fenntartó volt. De attól még a kórházak igazgatásában ott lehetnek a fővárosi kerületek és a főváros képviselői. Attól még lehet egy együttműködés abban, hogy a főváros mit tud hozzátenni azon a területen, amiben én nagyon elkötelezett vagyok és amivel az elmúlt években sokat dolgoztunk, hogy milyen népegészségügyi szűrőprogramokat tudunk koordinálni, széleskörű partnerséget ki tudunk alakítani. Nemcsak az a kérdés, hogy ki a fenntartója egy intézménynek, hanem az, hogy az önkormányzatok és az általuk képviselt helyi közösség hozzájut-e az információkhoz és befolyásolni tud-e bizonyos döntéseket.
Általános önkormányzati rendszermódosítást javasol inkább vagy önkormányzati törvényt külön Budapest-törvénnyel?
Jogos, de nem biztos, hogy a legfontosabb kérdés. Én örülnék egy külön Budapest-törvénynek, mert egyszerűen azt az egyébként nyilvánvalóan triviális tényt követné le, hogy a Fővárosi Önkormányzat mégiscsak más típusú önkormányzat, mint a többi önkormányzat Magyarországon.
Budapest jó néhány kerülete nagyobb, mint a magyar városok jelentős része.
Igen, a kormány és a főváros partnersége azért egy állandó partnerséget feltételez a főváros esetében, napi ügyeink vannak, amiket meg kell beszélnünk. Én szeretnék külön Budapest-törvényt, de nagyon-nagyon fontos, hogy nem lehet Budapestet önmagában kiemelni az ország egészéből, lehet külön jogszabály, ami ezzel foglalkozik, de a teljes magyar önkormányzati finanszírozást, struktúrát újra kell gondolni, és ebben érdemes nagyot álmodni, mert nyilvánvaló, hogy a finomhangolás vagy fércelés, amit akár az előző kormány is mondott az önkormányzati rendszerről nem elég. Alapvetően újra kell gondolni az adózási kérdéseket, az igazgatási kérdéseket. Én a nagy közjogi struktúrákhoz nem nyúlnék, nem gondolom azt, hogy meg kéne szüntetni Magyarországon önkormányzatokat. Szerintem az fontos demokratikus vívmány, hogy minden településnek van saját önkormányzata. Más kérdés, hogy a kisebb települések esetén nagyon erősen a társulások felé kéne elmozdulni. A főváros esetében pedig, bár a politika mindig leragad a kerületek és a főváros viszonyrendszerében, ami szintén nyilván fontos és sok részletben, azt gondolom, hogy kibeszélendő kérdés, de az igazi problémája Budapestnek a főváros és az állam, illetve a főváros és az agglomeráció viszonyában van. Az olyan típusú metropoliszok, mint Budapest, mindig egy kicsit tágabb körben is létrehoznak egy demokratikus képviseletet, valamilyen metropolitan tanácsra szüksége lenne Budapestnek és az agglomerációs településeknek. Senkinek nem a saját autonómiáját csorbítandó, de ma nincs olyan politikai testület, ami az agglomeráció és Budapest egészére ránéz, az a funkcionális várostérség, ami nem Budapest közigazgatási tábláig tart. Tulajdonképpen nézőpont kérdése, hogy hol húzzuk meg a határt, de a napi ingázási adatok alapján akár egy 100 kilométeres kört is lehetne húzni. Ennek az egész közép-magyarországi funkciós várostérségnek kellene egy közös gondolkodás, és ehhez sokkal több partnerségre, és adott esetben újabb intézményekre is szükség lehet.
A finanszírozásnak volna olyan alapelve, hogy aki előír kötelező feladatokat, akkor az szíveskedjen finanszírozni is?
Nyilván idáig kéne visszamenni. Ma Magyarországon az állam szedi be praktikusan az adókat. Tulajdonképpen az iparűzési adó kiteszi az önkormányzatok által beszedett adó 80 százalékát, de az adók túlnyomó többségét az állam szedi be minden településen. Korábban ezen a települési önkormányzatok és az állam osztoztak. A személyi jövedelemadó egy része helyben maradt, a gépjárműadó teljes mértékben helyben maradt. Ma tulajdonképpen az állam visszacsorgat valamit abból a pénzből, amit a települések befizetnek. Nyilván van olyan település, ami többet fizet, van, amelyik kevesebbet, ezeket az államnak ki kell egyensúlyozni, ez eddig teljesen rendben van, de azok a pénzek, amik visszakerülnek, nagyon messze vannak attól a léptéktől, ami valóban kellene ahhoz, hogy az önkormányzatok az állam helyett ellássanak feladatokat. A feladatalapú finanszírozástól fényjelekre vagyunk.
Mit lehetne tenni?
Finanszírozási reformot kell csinálni, ami biztosítja azt, hogy minden települési szövetség rendelkezzen annyi forrással, amennyi feladata van. Ma, mondjuk, az óvoda és bölcsőde üzemeltetése az állam által előírt önkormányzati feladat, egyébként szerintem nagyon helyesen az, és éppen ezért vetődik föl joggal, hogy az általános iskolák is visszakerüljenek. De egy átlagos budapesti kerület vagy egy átlagos magyarországi város nagyjából kétszer annyi pénzt költ erre a feladatra, mint amit az államtól kap. Az a jobbik eset, ha van miből kipótolnia, mert van, mondjuk helyi iparűzési adója. De hogyha nincs neki, vagy ha van, de elveszi az állam, és berakja a saját zsebébe, akkor nem jön ki a matek. Azért mondom, hogy szerintem érdemes egy teljes tabula rasát csinálni. Nyilván kellenek azonnali intézkedések az idei évre, kellenek intézkedések 2027-re, ennek nagyon fontos része lehet, hogyha húzunk egy plafont, hogy meddig terhelhetőek a települések, a saját iparűzési adójuknak mekkora részét kelljen befizetni a központi költségvetésbe. Mi a választás előtt is és a választás után is 15 százalékot mondunk, ami nagyjából az iparűzési adóból levont szolidaritási hozzájárulás megfelezését eredményezné, de azt gondolom, hogy a parlamenti ciklus végére el lehet jutni egy teljesen új önkormányzati rendszerig, ami egy sokkal jobb együttműködést feltételez a kormány és az önkormányzatok között, és ami a legfontosabb, sokkal jobb közszolgáltatásokat biztosít a helyben lakó embereknek.
Biztosan hallott előbbre hozott önkormányzati választásokról szóló feltételezést. Ad ennek bármilyen hitelt? Látná értelmét?
Értelmét nem látom. Azt látom, hogy nagyon súlyosan európai jogot sért. Nem tudom, hogy kinek a fejében merült föl komolyan.
Lehet, hogy egy teszt.
Az én tesztemen nem megy át. Egy ország, ami, részben a saját polgárainak tett ígéretét végrehajtandó, részben pedig az európai partnerség helyreállítása céljából is elköteleződik a jogállamiság erősítése mellett, egy ilyen a jogállamiságot súlyosan sértő dolgot nem tehet.
A Tisza Párt fővárosi képviseletével hogy fognak tudni együtt dolgozni?
Remélem, hogy ez a viszony javulni fog. Én mostanság minden fővárosi közgyűlési frakcióval leülök tárgyalni, a Tisza Párttal ez még nem jött létre, de más frakciókkal is még egyeztetjük az időpontot. Szeretném, hogyha a júniusi közgyűlésen már le tudnánk dolgozni abból az adósságból, ami felgyülemlett bizonyos személyi döntésekben. Ugye a fővárosnak nincsen főpolgármester-helyettese, nincsenek felügyelőbizottságai, van egy csomó kérdés, amelyeket újra kéne gondolni. Én a legnagyobb nyitottsággal, minden frakcióval szeretnék erről beszélni, hogy tudjam azt, hogy milyen javaslatot tehetnek ezeknek a problémáknak a megoldására.
BKK, BKV ide értendő? Tehát ott is?
Minden az asztalon.
Ilyenkor már vannak személyi javaslatok vagy összevárja, amíg a frakciók mondanak valakit, és akkor általában lesz átfedés, egy közös halmaz. Hogy működik?
Ezt szeretném fölmérni, hogy van-e, igen. De még előtte vagyunk ezeknek a beszélgetéseknek. Az biztos, hogy a 2026-os parlamenti választásra való készülés jegyében egy csomó döntést elnapolt az élet. Olyan politikai dinamikák voltak, amik nem segítették ezt a folyamatot. Remélem, hogy új korszakba tudunk lépni. Nagyon-nagyon fontos, hogy amikor arról beszélek, hogy jönnek az európai uniós források, ez azt jelenti, hogy irtózatos mennyiségű meló lesz. Én igazából ahhoz nyújtok partnerséget vagy szeretnék partnerséget kialakítani a közgyűlési frakciókkal, hogy mind az elvégzendő munkából, mind pedig az elvégzett munkából járó politikai sikerből, hogy is mondjam, mindenki kivehesse a részét.
Vitézy Dávid közlekedési miniszter azt mondta, hogy a budapesti agglomerációs vasúti stratégiát soha senki nem vonta vissza, az érvényben van, vagyis az alapján lehet dolgozni tovább, az egy nagy dokumentum.
Abszolút. Ezt a stratégiát még a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa, amikor még ülésezett, megvitatta, a főváros abszolút támogatta ezt a stratégiát, ennek a végrehajtását. Ez egyébként illeszkedik a főváros által elfogadott összes stratégiai dokumentumnak a filozófiájába, illeszkedik a fővárosi településterv elképzeléseibe, a Fővárosi Mobilitási Tervbe, ez egy olyan stratégia, ami teljes szinkronban van a főváros vonatkozó stratégiáival. Ennek a végrehajtása, azt gondolom, Budapestnek is az érdeke, ahogy egyébként az egész országnak, mert a budapesti közösségi közlekedés fő kihívásai, azok alapvetően a városhatáron kívül keletkeznek, miközben a társadalmi meg ökológiai problémák a városon belül csapódnak le. Budapestnek elementáris érdeke, hogy az a magas színvonalú közösségi közlekedési rendszer, ami a városon belül van, az a város határán ne érjen véget, hanem az egész agglomerációt kiszolgálja, ezáltal tudjuk csökkenteni az autóforgalmat, ezáltal tudjuk felhasználni mondjuk azokat a felújított vasúti területeket, ahol lehet a városon belül új városrészeket kialakítani, mint például amilyen a Rákosrendező. De más ilyen vasúti területek is vannak. Ez a stratégia nagyon jó szakmai anyag, és bár a politika lekanyarodott erről az útról, remélem, most visszakanyarodik hozzá.
De ha most visszakanyarodik a politika az agglomerációs vasúti stratégiához, akkor azt fogják valamilyen módon frissíteni, annak érdekében, hogy aki különösen érdeklődik, s ezt fölnyitja, és meg tudja mondani, hogy 2029-ben hol, mi fog történni?
Nagyon fontos, hogy ez egy stratégia, amely bizonyos céldátumokat ugyan tartalmazott, de ezzel elment az idő. Egy sajátos konstrukció keretében, de mégiscsak sikerült megmenteni a helyreállítási alap pénzeit. Nagyon fontos, hogy az európai uniós forrásokról, amikor beszélünk, akkor tulajdonképpen Magyarországon már mindenki leírta, hogy azokat a forrásokat is meg lehessen menteni, amelyeket a Covid-járvány után az Európai Unió minden tagállamban a Covid-válság okozta gazdasági recesszióban, a kilábalás okán adott a tagállamoknak, és tulajdonképpen ezt a pénzt jelentős mértékben pont a HÉV-felújításokra sikerült a magyar kormánynak elhoznia. Szerintem ez egy óriási előrelépés. Nyilván olyan szempontból frissíteni kell, ha nem is a stratégiát, de a gondolatokat, hogy mi mikor reális, de még egyszer mondom, Budapestnek elementáris érdeke, hogy a magyar állam nagyon sok forrást használjon föl Budapesten kívül, az elővárosi közlekedés javítására, mert a város legnagyobb gazdasági, társadalmi, ökológiai kihívása az az átmenő forgalom, amit egyébként nem a budapesti autósok, hanem az agglomerációba érkező autósok okoznak. Nyilván Budapest a nemzet fővárosa, természetes az, hogy ki kell szolgálnunk nagyon sok mindenki más is, aki nem a városban él, vagy legalábbis nem a városban alszik, hanem olyan lakóövezetekben, amelyek a városon kívül vannak. Van dolgunk azzal, hogy csökkentsük az ilyen típusú nobilitási igényt úgy általában, de ha már kell közlekedni, akkor vasúton kelljen. Ez Budapestnek elementáris érdeke.
Azt látja már most 2026 júniusának elején, egy hónappal a kormányváltás után, hogyha minden flottul megy, bejönnek az uniós források, sikerül megegyezni a kormánnyal az önkormányzati rendszer finanszírozásáról, akkor a budapesti városlakók ebből az új helyzetből először, másodszor, harmadszor, mit fognak érzékelni? Jobb lesz az aszfalt? Hamarabb fog jönni a vonat? Ilyeneket? A rendszer hogyan fog fölépülni?
Nyilván bizonyos fejlesztésekhez, akár a HÉV felújításához vagy az elővárosi közlekedés javításához kell idő is a pénz mellett. Én azt remélem, hogy a fővárosiak nagyon sok felújítást fognak tapasztalni, némi bosszúsággal, ami ezzel járt, de azt gondolom, hogy sokkal jobb azon bosszankodni, hogy a város megújul, és beruházások vannak, amelyek adott esetben átmeneti kellemetlenségekkel járnak. Nagyon remélem, hogy azokat a köztérmegújítási programjaink, amelyeket ebben a ciklusban szeretnénk megcsinálni, felgyorsulnak az elkövetkező időszakban. Hadd mondjak néhány konkrétumot ezek közül. Például Nagykörút teljes humanizálása van tervbe véve, ez egy 2029-ig megvalósítható projekt. Lehet, hogy már jövőre elkezdjük azokat a közműveket kicserélni, vízcsöveket, amelyek kellenek a beruházáshoz. A teljes Nagykörút kap egy új, XXI. századi, de a 130 éves nagyságához méltó új arculatot. Ott vannak a rakpart megújításával kapcsolatos terveink, bérlakásépítések. De a városlakók számára leghétköznapibb kérdésekhez nem lehet európai uniós forrást felhasználni, nekünk muszáj visszakapnunk az elveszett forrásaink egy részét, legalább egy részét, és remélhetőleg nem tűnik túl ambiciózusnak ez a terv, de a főváros reálértékben vett finanszírozása 2029-re elérheti a 2019-es szintet, ahonnan én indultam, amikor átvettem a város vezetését. Hogyha a főváros ma olyan forrásokkal bírna, mint Tarlós főpolgármester idején, az utolsó évben, akkor higgye el, hogy nem lenne ennyi kátyú és nem lenne ennyi eltört vízcső, és még sorolhatnám azokat a város alapinfrastruktúráját érintő problémákat, amiken dolgoznunk kell. Az európai uniós források megoldanak sok közlekedési és zöld projektet, de nem oldják meg a város minden más problémáját. Remélem, azt a nagyon-nagyon siralmas állapotot, amiben a fővárosi úthálózat van, tudjuk majd orvosolni. Ehhez nem az európai uniós források fognak minket hozzásegíteni, hanem egy jobb finanszírozás.
A Nagykörút humanizálása azt jelenti, hogy több ember fog ott sétálni és kevesebb autó járni, mert akkor megint állni fog a bál, az autósok üldöztetést fognak kiáltani.
Nem, igazából a Nagykörút kapcsán nincsen a forgalmi rendet befolyásoló beavatkozás. Ugyanannyi autó be fog férni. A Covid idején volt egy forgalomcsillapítás a Nagykörúton, szerintem ez kiállta az idők próbáját, nem tervezünk további forgalomcsillapítást. Ez azonban kinyitotta az ajtót ahhoz, hogy Nagykörúton javuljon az életminőség, hogy elkezdtek az üres helyiségek gazdára találni, az egész Nagykörút, ami tényleg egy bűzlő autópályává vált, elkezdett ettől a csökkentett forgalomtól magához térni. Ezt a folyamatot szeretnénk azzal tovább facilitálni azzal, hogy minőségi burkolatokat csinálunk, vízáteresztő zöld tengelyt alakítunk ki, óvjuk azokat a fákat, amelyek most tulajdonképpen betonba zárva próbálnak túlélni. Ahol csak lehet, bővíteni fogjuk a zöldfelületet, azt gondolom, hogy a Nagykörút visszakapja azt a vonzó karakterét, ami miatt létrejött annak idején. Nem tervezünk újabb forgalomcsillapítást ezen a területen. Lehet, hogy más területen igen, de a Nagykörút kapcsán ezt a társadalmi vitát már egyszer kinyitottuk, és azt gondolom, hogy ma már van annak támogatottsága, hogy a Nagykörúton a most meglévő forgalmi rendet tegyük biztonságosabbá. Ennek egy fontos része például, hogy a parkolósávot és a kerékpársávot megfordítjuk, olyan vízáteresztő burkolatokat csinálunk, amelyek az esővizet odavezetik a fák gyökereihez, és ezáltal a hőszigethatást tudjuk oldani, sokkal, sokkal 21. századibb zöldebb nagykörutunk lesz. Még egyszer, ez tulajdonképpen visszaadja azt a nagyszerűségét a körútnak, ami tulajdonképpen másfél évszázada jellemzi.
Csak hogy tovább piszkáljam bottal a darázsfészket, a kerékpáros közlekedés fejlesztését, azt a gépjármű-közlekedés rovására képzelik el, már amennyiben nem tágul a város, vagy valami más elképzelés is van?
Az előző ciklusban voltak olyan beavatkozások, amelyek során újraosztottuk a forgalmi sávokat, például Nagykörúton, de az elkövetkező években inkább a már kialakított egyensúlyoknak a megőrzésére törekszünk. Lesznek fontos fejlesztések, de fontos tudni, hogy a fővárosi költségvetés borzasztó állapotban van, ezért szinte minden fejlesztést európai uniós forrásból csinálunk, és az Európai Unió nem ad akármire pénzt, mert joggal azt feltételezi, hogy, mondjuk, egy útpálya felújítását minden tagállamnak nemzeti forrásból kell megcsinálnia. Kifejezetten zöldítésre lehet forrásokat kapni, és lesznek nagyon jelentős kerékpáros fejlesztések, de ezek egyike sem jelenti a mostani forgalmikapacitás újragondolását. Lehet, hogy ez valakinek rossz hír, sokan vannak olyanok, akik azt a kritikát fogalmazzák meg, hogy nem elég bátor a városvezetés.
Sokan azt mondják, hogy Budapest fővárosnak átkerékpározhatónak kellene lennie, hogyha komolyan gondoljuk azt, hogy az ember kerékpárral közlekedjen, ne nyolcszemélyes busszal.
Ezzel teljesen egyetértek. A Bringasztráda-programban, amit az európai uniós, nagy, 300 milliárdos csomagba bealkudtunk, nagyon sok ilyen beruházás fog megvalósulni az Üllői úton, illetve a Váci úton. Azokat a hiányzó tengelyeket, amelyek a külsőbb kerületek és a Belváros összekötését szolgálják, s egyúttal a leggyengébb láncszemet jelentik a budapesti kerékpárhálózatban, azokat tudjuk majd fejleszteni európai uniós forrásból, illetve a közlekedési operatív programból szintén. Az már inkább kicsit turisztikai célú beruházás, például a budapesti Belváros és a Budapest-Balaton közötti bringasztrádán a városi szakasz megépítése, a Rákos-patak menti kerékpárút fejlesztése, amely nemrégiben az Év biciklis bicikliútja lett. A Rákospatak, szerintem, csodálatos adottságú városi patak, amire nem figyeltünk kellően. A Rákosrendező projekt egyébként részben a patak által hozott vízre is épít, egy mesterséges tóval..
A Rákosrendező projekt tulajdonképpen hol tart most? A nagy álmodás időszakában, és utána meg kell keresni hozzá a pénzt, vagy mi lesz?
Nagyon fontos előrelépés történt a kormány és az Európai Bizottság közötti tárgyalásokon, mert szintén a már veszni látszó helyreállítási alap pénzeiből létrejön egy olyan ingatlanfejlesztési tőkealap, ami Rákosrendező fejlesztése szempontjából kulcsfontosságú lehet. A Fővárosi Önkormányzat azért vette meg ezt a területet, élve az elővásárlás jogával, hogy az állam ne adhassa el egyébként áron alul egy olyan beruházáshoz, ami nem szolgálta volna a város érdekét. Az új helyzetben, ami van a főváros és a kormány között, nagyon szoros partnerség kialakítását szeretném. Én azt gondolom, hogy a Rákosrendezői projekt sikerén nagymértékben segítene, hogyha az állam, tehát a kormány és a főváros egy közös projekttársaságot hozna létre és közösen dolgoznánk azért, hogy ez XXI. századi beruházás megvalósuljon. Ez egyébként Nyugat-Európában a bevett forma. Ez tulajdonképpen az egyik legnagyobb ingatlanfejlesztése az elmúlt 50 évnek.
De akkor nem az adófizetőknek kéne finanszírozni, hanem a projekttársaság tulajdonában lévő területen, aki ott épít, az finanszírozza meg, mindennel együtt?
Ezt annyiban árnyalnám, hogy vannak közérdekű beruházások, amelyekhez fel lehet használni vissza nem térítendő európai uniós támogatásokat, és vannak olyan, szükséges egyéb beruházások, ahol pedig visszatérítendő, de nem piaci kamatozású támogatásokból lehet előrehaladni. Ez azért nagyon fontos, mert minden olyan beruházásnál, ahol csökkentjük a beruházó profitelvárását, mind-mind közérdekű fejlesztést tudunk felhasználni. Például azt a vállalásunkat, hogy itt a lakások legalább 20 százaléka megfizethető bérlakás legyen, nem tudjuk a befektető torkán lenyomni, csak akkor, ha mondjuk a főváros megépíti azokat a beruházásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy kijöjjön a matek. De a beruházás nagyobbik része mindenképpen a magántőke bevonásából fog megvalósulni. Szerintem ez így helyes, de ahhoz, hogy ez a város legzöldebb, pozitív energiatöbbletű városrésze legyen, ahol legalább minden negyedik-ötödik lakás megfizethető bérlakás, fel kell használni európai uniós forrást. Ez egyébként egy teljesen bevett út, és az Európai Unió lakhatási politikája nagyon sok ilyen projektet támogat Európa-szerte.
A megfizethető bérlakás az egyben élhető is? Rettenetes terveket lehet látni bérlakásokra vonatkozóan, olyan kicsikék.
Szerintem az előző kormány egy teljesen téves lakáspolitikát vitt. Ez abból is látszik, hogy a tények nem igazolták annak a sikerességét, és elkezdtek mindenféle felmentéssel beruházókat arra ösztökélni, hogy építsenek lakásokat, többek között olyanokat is, amelyek valóban, hogy mondjam, az emberi életre kevésbé alkalmasak. Viszont ez a nagy építkezési volumen annyira felvitte a budapesti ingatlanárakat, hogy tulajdonképpen azt a közpénzt, amit például 3 százalékos hiteltámogatással a kormány a közös pénzünkből beforgatott, tulajdonképpen elvitte az ingatlanár-növekedés. A Rákosrendező kapcsán az az alapvető célkitűzésünk, hogy egy sokkal egészségesebb lakásportfólió legyen, legyenek benne nagycsaládok által lakható, 100 négyzetméteres lakások, meg kisebb garzonok is. A mostani piaci logika által generált 35-40 négyzetméteres új lakások épülnek átlagosan Budapesten. Ennél sokkal nagyobbra, 50-60 négyzetméterre kalibráljuk a lakásszortimentet. Van, még a választás előtt kihirdetett győztes konzorcium, amivel tárgyalunk arról, hogy csinálja meg az úgynevezett mestertervet, amely tartalmazza a beruházás összes fontos szakmai részletét. Ez egy kiváló nemzetközi csapat, francia, magyar, szlovák irodák, tényleg nagyon komoly referenciákkal, nagyon meggyőző az a mesterterv, amit leraktak az asztalra. Azt gondolom, hogy ezt az új helyzetet, hogy a kormány abszolút támogatja a Rákosrendezőt, a kormány stratégiába illeszkedő projekt Rákosrendező, és ráadásul a kormányon keresztül jönnek azok az EU-s pénzek, amelyeket fel lehet használni, állítsuk a projekt szolgálatába. Hamarosan le kell ülnünk, beszélgetni arról a konstrukcióról, hogy hogyan tudjuk még inkább összezárni a sorokat. A közös projekttársaság, szerintem, erre a legjobb forma.
A pesti alsórakpart előbb-utóbb végleg sétáló terület lesz, közvetlen víz-ember kapcsolattal? Vagy időszakos marad?
A pesti alsórakpart az egyik olyan terület, amit szeretnénk megújítani. Ha elsétálok a cipőkig, ma is arra jártam, mindig sírhatnékom támad annak láttán, milyen állapotban van a pesti alsó rakpart, mondjuk a Lánchíd és a cipők között, ahol egyébként rengeteg turista is van. De nyilván nem a turistáknak építjük a várost, hanem az itt lakóknak. A lényeg az, hogy nagyjából a cipőkig volt egy felújítás, a Parlament épületének megújításával párhuzamosan, de a cipőktől egészen a Szabadság hídig tervezzük a pesti alsó lap megújítását. Itt különböző szakaszok és forgalmirend-tervek hangoztak el, van, ahol a tervezés előrehaladott állapotban van, ott a gépjárműforgalommal számoló terveink vannak. Más dolog, hogy egy sokkal kommunizáltabb utat szeretnénk, sokkal több zölddel, sokkal több árnyékkal, jobb kerékpáros és gyalogos közlekedési lehetőséggel. Volt egy vitánk a kormánnyal, mert mi a tervezést úgy akartuk továbbvinni, hogy a pesti alsórakpart legfrekventáltabb része, a Lánchíd és az Erzsébet híd közötti szakasz, a Jane Haining rakpart, legyen teljesen autómentes. Az előző kormány ezt nem támogatta, nyilván az új kormánnyal le kell ülnünk arról, hogy ez hogyan valósuljon meg. Van még egy másik nagyon fontos kérdés, a hajózásé, ahol nagyon kaotikus viszonyok alakultak ki. Ez, szerintem, most már a hajózási vállalkozásoknak is rossz, a városlakóknak sem jó. Itt is olyan együttműködésre törekszünk a kormánnyal, hogy azt az anomáliát fel kellene oldani, hogy a meder tulajdonosa az állam, a parté pedig a főváros, és tulajdonképpen egységes szabályozással kéne kiállnunk a hajótársaságokkal szemben. Itt is azt gondolom, hogy összébb kéne húzni az állami és a fővárosi szempontokat. Egyszerűen azért, hogy tudjunk egy fenntarthatóbb, a városlakók számára a partot több helyen elérhető, de mégiscsak a hajózás szempontjait is figyelembe vevő egyensúlyt kialakítani.
A városlakó azt szeretné, hogy a dízelgenerátor ne az ő ablaka alatt járjon 0-24-ben, amikor meleg van. A turistabuszok, amik a társaság tulajdonai, ne ott járassák a motorjukat egész nap. Képviselhet egy főváros mást, mint ezt?
Nem, nem.
És akkor jönnek az étteremtulajdonosok, akik meg azt szeretnék, hogy hozzájuk rövid úton jusson el a vendég, az is fővárosi lakos.
Biztosan mindenhol vannak, és a jövőben is lesznek konfliktusok a turizmus és a helyben lakók között. Budapesten is vannak. De nagyon érdekes, amit mondott, mert az összes példára el tudnám mondani, hogy hogyan lehetne csökkenteni a konfliktusokat. Leginkább például azzal, hogy hosszú távú közterület-használati lehetőséget tudunk adni hajózási társaságoknak, akkor be tudnak ruházni, és akkor például nem kell dízelgenerátor, mert kiépítik az áramkapcsolatot. Vagy, hogyha tudunk építeni egy nagy hajózási kikötőt, például a Bálna kiváló hely lehet erre, ahol ki tudjuk építeni azt az infrastruktúrát, hogy a hajó kiköt és fel lehet szállni a buszra, és el lehet érni a város bizonyos pontjait. Ezzel tudjuk mérsékelni ezeket a konfliktusokat. Mindenhol van konfliktus a turizmus és a helyben lakók szempontjai között, de főváros egyébként éppen egy új turisztikai stratégián dolgozik, amelynek az a lényege, hogy a turizmust nem úgy foguk föl, hogy turisták vannak és helyben lakók, hanem úgy fogjuk, hogy városhasználók vannak, vannak látogatók, akik néhány napig, vagy néhány hétig használják a várost, és vannak, akik itt élnek. A közös szempontjaikat kell érvényesíteni. Egyetlen olyan turisztikai beruházás sem kívánatos, amely a helyben lakók életminőségének a romlását eredményezi. Viszont minden, ami hozzájárul ahhoz, hogy adóbevételt hozzon a városnak, hogy a kereskedelem megújítását biztosítsa, ami hozzájárul ahhoz, hogy helyi vállalkozások még több embernek tudjanak munkát adni és még több szolgáltatást a helyben lakóknak is, az jöhet. Még egyszer mondom, ez egy olyan ideális helyzetet vizionáló stratégia, ami 100 százalékosan nem tud érvényesülni. De most nagyon messze vagyunk ettől. Tehát az a konfliktus, ami belső Erzsébetvárosban van, az helyben megoldhatatlan, mert nem fogjuk bezárni a repülőteret, hogy ne jöjjön még turista Budapestre, de ha nem tudjuk a turizmust sokkal jobban széthúzni a városban, akkor csak a város bizonyos pontjain fog megjelenni, és ott elviselhetetlen tömeget fog eredményezni. Ehhez is azonban partnerség, partnerség, partnerség kell, ez a beszélgetésnek a mottója úgy látszik. Azt szeretném, hogyha a Tisza programjában szereplő regionális turizmusirányítás meg tudna valósulni, lenne Budapestnek egy az állam, a főváros és a szakmai partnerek által kialakított turizmus stratégiája, egy közös partnerségen alapuló döntéshozó szervezete, és a Budapesten a turizmusból megtermelt források egy részét, nem az egészét, de egy részét vissza tudnánk forgatni arra, hogy például kikötőket tudjunk építeni, hogy minőségi zöldterületeket hozzunk létre, hogy nagyobb minőségben tudjunk városüzemeltetési feladatokat ellátni. Egyszerűen a turizmus egy olyan ágazat, ami rengeteg pénzt termel a központi kormánynak és viszonylag sok pénzt termel a kerületeknek és egy fillért sem a fővárosnak. Ez egy szerencsétlen helyzet, hosszú távon ez nem fenntartható.
Mikor kell végleg átállni az applikációs parkolásra Budapesten? Tényleg lesz-e általános 30-as sebességkorlátozás, és a traffipax programot kiterjesztik-e?
Július 1-jétől indul az új parkolási rezsim Budapesten. Ez fog okozni fennakadásokat, de azt gondolom, hogy elkerülhetetlen. Általános 30-as zónát Budapesten nem tervezünk. Én azt gondolom, hogy egy arányos és méltányos forgalomcsillapításé a jövő. Vannak olyan útszakaszok, ahol indokolt lehet a csillapítás. A traffipax programot mi nagyon szívesen bővítjük, ehhez alapvetően arra van szükség, hogy az informatikai gerinchálózat bővüljön. A főváros által kirakott mérőállomások nagyon nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkenjen a sebességtúllépés, minden nyugat-európai városban, akár Bécs példáját is vesszük, három-négyszer annyi kamera van, mint nálunk. Nem büntetni szeretnénk, hanem egyszerűen annak a közérdeknek szeretnénk érvényt szerezni, hogy a sebességhatárok nem véletlenül vannak meghúzva. Ha okosan vannak meghúzva, akkor lehet közlekedni is, és tudjuk óvni és védeni a kiszolgáltatottabb közlekedőket, gyalogosokat. Bár nagyon sokat javultak a statisztikák, minden második héten meghal egy budapesti, jellemzően gyorshajtás miatt.
Ausztriában zónázó kamerák is vannak, átlagsebességet számolnak, nem lehet kikerülni, gyűlölik az autósok, de lelassítanak. Ezen dolgoznak, gondolkodnak rajta, vagy nem fővárosi hatáskör?
Abban az értelemben nem fővárosi hatáskör, hogy ezt a mérési módszert a jogszabályok nem teszik lehetővé, de azok a korszerű kamerák, amelyekkel a főváros rendelkezik, képesek erre vagy képessé tehetők erre. Ez is egy olyan eszköz, amit meg kell majd fontolnunk, és itt is a partnerséget tudom csak hangsúlyozni, mert mi nagyon szívesen fordítunk arra fővárosi közpénzt, hogy érvényt szerezzünk a sebességhatároknak, de jelenleg a központi költségvetésnél landol az a sok-sok milliárd forint, amit a bírságok révén befizetnek az emberek. Nagyon remélem, hogy olyan kameráink lesznek, amelyeknek révén nulla forintot kell majd beszednünk, mert mindenki betartja a sebességhatárokat, de jelenleg nem ez a helyzet. Ez a pénz sem nem a BRFK-nál, sem nem a fővárosnál van, hanem a központi költségvetés mély bugyraiban. Ezt is érdemes újragondolni.