Szombat óta tart az Egyesült Államok és Izrael iráni háborúja. Megölték a felső vezetést, a földi és a légi útvonalak azóta teljesen befagytak. Hány magyar állampolgárt kell még hazahozni a péntek délelőtti állapot szerint?
Most már 6000 fölött van a konzuli védelemre regisztráltak száma a közel-keleti térségben. Ugyanaz a matematikai csoda valósul meg, mint a Covid alatt, minél több embert hozunk haza, annál többről derül ki, hogy még ott van. Persze nem most kell levonni a következtetéseket, de megint szeretném nagyon nagy tisztelettel és szeretettel kérni a magyar embereket, hogyha külföldre utaznak, regisztráljanak konzuli védelemre. Hiába gondolják azt, hogy egy olyan helyre mennek, ahol soha az életben nem lesz háború. Dubajról valószínűleg nem úgy gondolkodott senki eddig a magyarok közül, hogy ott háborús veszélynek lesz kitéve, de látják, ilyen helyzetben van a világ, bárhol, bármikor kitörhet háborús konfliktus. Ezért kérek mindenkit, hogy regisztráljon konzuli védelemre, ha külföldre utazik. Most tehát kicsivel 6000 fölött van a térségben tartózkodó magyar állampolgárok száma, közülük a legtöbben, 3500-an az Egyesült Arab Emirátusokban, alapvetően Dubajban tartózkodnak. Még mindig nem regisztrált minden magyar, mert az emirátusoki külügyminiszter kollégám tájékoztatása szerint az ő regiszterük szerint több mint 4000 magyar van jelenleg Dubajban. A probléma az, hogy az iráni légicsapások rendkívül intenzívek. Napi szinten százas nagyságrendű rakétát, köztük ballisztikus és cirkálórakétákat, és több százas nagyságrendben drónokat lőnek ki mind a hat arab országra. Tehát több százat, mind a hatra, minden nap. Ezért a polgári repülés lehetőségei nagyon szűkek, mert nyilvánvalóan minden légitársaság a biztonságot tartja elsődlegesnek. Ezért légtérzárak vannak érvényben, ahol megnyitják a légteret, ott ezt korlátosan, nagyon aprólékos biztonsági intézkedések mentén teszik. Most ennek ellenére tudunk mi is működtetni mentesítő járatokat. Korábban is repültünk már Jordániába, ahonnan hazahoztuk az Izraelből oda szárazföldi határátkelőhelyen átkelt embereket, mert Izraelben egyszerűen nem tudunk repülni, ott le van zárva totálisan a légtér, nem lehet repülni. Ma Sarm es-Sejkből hozzuk el azokat, akik az egyiptomi határátkelőhelyen léptek át Izrael felől, és ami ugye a létszám miatt nagyon fontos, a Dubajban rekedt magyarok ügye. Onnan tegnap óta vannak menetrend szerinti járatok, napi egy vagy kettő, de mivel nagyon sokan rekedtek ott, hiszen nagyon sok járat maradt ki, ezért kötöttünk egy szerződést tegnapelőtt a flydubai-jal. Nagyon hosszú tárgyalások után sikerült megkötni egy szerződést, amelynek értelmében kétszer is bérelünk tőlünk gépet. Az első ma hajnalban megérkezett 161 magyar emberrel a fedélzetén. A második ma késő este indul szintén Dubajból, azon 166 magyar lesz. Ők alapvetően azok a családok, ahol kisgyerekek, terhes anyukák vannak, illetve ahol gyógyszeres vagy orvosi kezelés alatt álló, vagy arra szoruló emberek vannak. És emellett a hétvégén fogunk üzemeltetni járatokat Rijádba, hármat vagy négyet, mégpedig azért, mert onnan el tudjuk hozni azokat, akik Katarban vannak, oda át tudnak menni, és fogunk üzemeltetni járatot már valószínűleg vasárnap és hétfőn egészen biztosan Ománba, Maszkatba, onnan elhozzuk azokat, akik ott ragadtak, meg azokat, akik Dubajból oda átmennek. Most így állunk.
Minden európai ország ugyanezzel a problémával küzd, ilyenkor rá kell licitálni a gépekre, küzdeni kell értük, hogy kinek az állampolgárait vigye, vagy valami más, ennél egyszerűbb rendszer üzemel?
Érdekes a helyzet, hogy most a többi európai ország nem nagyon csinálja a patriálást.
A csehek azt mondják, hogy ezres nagyságrendben vannak.
És érdekes, hogy akik vannak, azok viszont közép-európaiak. Tehát a szlovákok repültek velünk párhuzamosan Jordániába, van néhány cseh járat, volt szó valamifajta bolgár szándékról, de úgy igazából úgy látom, hogy mindenki a menetrend szerinti repülés helyreállását várja, és nem mindenki meri vállalni a biztonsági kockázatot, ez a helyzet. Hiszen gondoljunk csak bele, százas nagyságrendben, szorozva hattal, mert hat ország, tehát mondjuk összességében ezres nagyságrendben vannak rakéták, ballisztikus és cirkálórakéták és drónok a levegőben, és ott kell megtalálni a polgári repülés biztonságát. Nem mondom, hogy teljesen kockázat nélküli a dolog, nyilvánvalóan ezért nem járnak a polgári légitársaságok. A világ legnagyobb légitársaságai mondták le a járataikat, a nagy európai légitársaságok hosszú időre mondták vissza a járataikat. Úgyhogy igen, ilyenkor a kapacitások mellett a bevállalósságért van igazából küzdelem, és ezért fontos, hogy vannak honvédségi repülőgépeink.
Azok is mennek?
Persze. Jordániából a honvédségi repülőgépek hozták haza az embereket, ma Sarm es-Sejkbe honvédségi repülő repül, a hétvégén Rijádba a honvédség repül, Maszkatba a honvédség repül, tehát csak mivel a dubaji repülőtéren most annyira szűkek a hozzáférési lehetőségek, hogy sokkal jobb előnyből indul az, aki dubaji légitársasággal repül, ezért bérelünk ott a flydubai-tól, mert egyszerűen nem nagyon kapna slotot a Magyar Honvédség a berepülésre. Úgyhogy most így állunk. Tehát a bevállalósságon múlik a dolog jelenleg, a kockázatvállaláson igazából, de mi ugye minden magyart szeretnénk hazahozni. A Covid alatt is hazahoztunk mindenkit. Most is haza fogunk hozni mindenkit, de az a helyzet, hogy amikor ezres nagyságrendben vannak rakéták naponta a légtérben, ez nem a legegyszerűbb föld.
Aki regisztrált a konzuli védelemre, az automatikus információt kap arról, hogy mit kell csinálnia, vagy küzdenie kell az információért ott helyben?
Akik konzuli védelemre regisztráltak, minden szükséges információt megkapnak arra nézvést, hogy milyen a biztonsági helyzet az országban, mit tanácsolnak a helyi hatóságok és milyen lehetőség van az ország elhagyására. Ezért nagyon fontos a konzuli regisztráció, mert akkor megvan nekünk az elérhetősége az adott utasnak, turistának, utazónak, és hogyha bármilyen olyan helyzet van, amikor nekünk kell elérnünk, akkor el tudjuk érni őket. Egy. Kettő: minden térségbeli nagykövetségünk teljes kapacitáson dolgozik, a konzuli részlegek 0-24-es üzemmódban vannak. Mindenhol van egy ügyeleti telefonszám, amit ha fölhívnak, akkor mindig tudnak információt kapni. És természetesen, amikor összeállítjuk az utaslistákat a mentesítő járatokra, akkor pedig a konzuli regisztráció alapján tudjuk elérni azokat, akiket haza tudunk hozni.
Van értelmes forgatókönyv az elszabadult energiaárak kezelésére azon kívül, hogy legyen vége a háborúnak?
Azt hiszem, hogy az iráni háborúnak ez az egyik legdurvább következménye az egész világra nézve, hogy egyrészt a háború egy olyan térségben zajlik, amely a világ energiaellátása szempontjából kulcsszerepet játszik, hiszen az Arab-öböl térségében az arab országok a világ olaj és földgázellátásában főszerepet játszanak. Tehát van először is egy ilyen lelki vagy koncepcionális vagy percepcionális hatása ennek az egésznek. Hogyha a világ energiaellátásáért felelős térségben háború van, az egyből tudati szinten bizonytalanságot támaszt, és ez növeli az árakat. Másrészt fizikai oka is van az áremelkedésnek, hiszen a Hormuzi-szoros lezárásával a világ tengeri olajszállításának egyharmada és a világ tengeri földgázszállításának egyötöde blokkolásra került, de kizárólag a Hormuzi-szorost használják többen is azon arab országok közül, amelyek nagyon fontos szerepet játszanak a világ energiaátállásában. Tehát kevesebb földgáz és kőolaj tud kiszámíthatóan, megfelelő időben a világpiacra kerülni, és azt mindannyian tudjuk, hogy ha egy termékből kevesebb kerül a piacra, akkor az drágább lesz. Ezért itt a megoldás csak az lesz, ha a Hormuzi-szoros biztonságát garantálni lehet, illetve a megoldás az, hogyha a háború véget ér. Arra, hogy a háború mikor ér véget, nagyon nehéz bármit is mondani, de egy dolog biztos: az, hogy Irán mindent megtesz ennek a háborúnak az eszkalációjáért, az időbeli és földrajzi kiterjesztésért. Mert mi történt? Ahogy Iránt – ami egy háborús góc egyébként – támadás érte, ők igazából oda lőttek, ahonnan őket nem lőtték. Tehát az, hogy hat arab országot azonnal megtámadott Irán, az a háború nagyon súlyos és nagyon durva eszkalációja, mert ezek az arab országok nem támadták Iránt. Ez nem visszatámadás, ez nem önvédelem, hanem hat szuverén ország nagyon durva megtámadása, az ő szuverenitásuk nagyon durva megsértése. Ezen arab országok mellett ki kell állnunk, mert őket úgy támadták, hogy ők semmit nem tettek érte. Irán viszont egy háborús góc volt. Mai napig az. Irán miatt nem tudott igazából létrejönni egy nyugalmat adó, hosszú távú, kiszámítható, stabil békehelyzet a Közel-Keleten, másrészt Irán egy olyan nukleáris programot hajtott végre, amivel egyértelműen az volt a célja, hogy felsorakozzon azon országok közé, amelyek atomfegyverrel rendelkeznek. De az a globális biztonság szempontjából abszolút nem kívánatos, hogy az atomfegyverrel rendelkező országok listájára még valaki felkerüljön, mert a globális biztonság megtartásának egyik fontos alapja, hogy a nukleáris fegyvereket korlátozzák, azokat átláthatóvá teszik, és nem fejleszt senki más atomfegyvert azokon kívül, akiknek már van. Tehát az iráni tevékenység mind globálisan, mind ott a régióban súlyosan veszélyeztette a biztonságot. Irán egy háborús góc, így kell értelmezni ezt a fegyveres összecsapást.
Ez a kormány hivatalos álláspontja akkor, amikor a két támadó országgal kiváló és intenzív, de a megtámadott országgal is teljesen normális diplomáciai viszonya volt Magyarországnak, ráadásul Irán éppen most közölte, hogy a tétlenül maradó európai országoknak következményekkel kell számolniuk.
Amikor mi külpolitikát folytatunk, akkor igyekszünk mindenkivel olyan kapcsolatot fenntartani, ami a korrektség és a kölcsönös tisztelet talaján áll. Az Egyesült Államok és Izrael fontos szövetségesünk. Valóban tartottunk fönn kapcsolatot Iránnal is, mert miért ne tettük volna? Ugyanakkor tisztában voltunk és vagyunk azzal, hogy Irán egy háborús góc, Irán egy olyan ország, amely mind a globális, mind a regionális biztonságra súlyos fenyegetést jelent. Ezért is ítéljük el, és állunk ki az arab országok mellett amiatt, hogy Irán még ezeket az arab országokat is megtámadta. Így kell értékelni ezt a helyzetet.
Trump elnök azt mondja, hogy Irán elvesztett mindent, amit már elveszíthetett, ezért szárazföldi műveletre nincsen szükség. Ezt a magyar diplomácia hogyan értékeli? Ez egy nyilvános kijelentése az amerikai elnöknek.
Komoly jelentőséget kell tulajdonítani az amerikai elnök minden nyilatkozatának, mert ő a világ első számú szuperhatalmának vezetője, aki jól láthatóan képes arra, hogy az amerikai érdekeknek a világ minden, Amerikától távoli pontján is érvényt szerezzen. Nyilvánvalóan az lenne a jó, ha ez a háború minél előbb véget érne, nyilván az lenne a jó, ha a közel-keleti térségbe a béke vissza tudna térni, és ha Irán nem jelentene háborús fenyegetést a világra. Ezen nyilatkozat alapján arra lehet következtetni, hogy mindez akár elérhető lesz szárazföldi harcok nélkül is – jó lenne, ha így lenne.
Eddig nem tapasztalt mélyre zuhant a magyar-ukrán viszony. Magyarország háromnapos ultimátumot adott a Barátság kőolajvezeték újraindítására, mert a magyar álláspont szerint az működőképes. Az ukrán elnök azzal fenyeget, hogy megadja a magyar miniszterelnök telefonszámát, hogy az ukrán katonák hívják fel. Az ukrán külügyminiszter szerint Magyarország pedig túszul ejtett egy ukrán pénz- és aranyszállítmányt a személyzettel együtt, és állami terrorizmussal vádolja a magyar kormányt. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal viszont közölte, hogy pénzmosási ügyben nyomoz. Most ki következik egy válasszal?
Én, ha jól értem, itt önnek. És ha szabad, akkor esetleg lehet, hogy pontonként is végig tudunk ezen menni, talán érdemes a legfrissebbel kezdeni, hogy aktuálisak legyünk. Tehát a Nemzeti Adó- és Vámhivatal egy nagyon súlyos bűncselekmény gyanújában folytat nyomozást. Ugyanis kiderült, hogy az ukránok január óta elképesztő mennyiségű készpénzt és aranyat vittek át vagy forgalmaztak itt Magyarországon. Összességében 900 millió amerikai dollárról, 420 millió euróról van szó készpénzben, teszem hozzá még egyszer, készpénzben, és 146 kilogramm aranytömbről. Ezt forgalmazták, szállították itt keresztül-kasul Magyarországon január óta. És ez a tény nagyon sok súlyos kérdést felvet. Először is mi szükség van arra, hogy az ukránok ekkora mennyiségű készpénzt furikáztassanak Magyarországon keresztül, vagy Magyarországon belül, ez sem világos egyelőre. Hogyha valóban arról van szó, amire az ukrán kolléga hivatkozik, hogy itt bankok közötti transzferek történtek, akkor miért nem átutalással rendezik ezt egymás között a bankok? Szerintem nagyon ritka Európában, hogy ekkora mennyiségű pénzt a bankok egymás között készpénzben forgalmaznának. Kérdés az, hogy vajon kinek a pénzéről van szó? Ezt a pénzt mire használják? Kérdés az, hogy ezt a pénzt csak átviszik-e, átvitték-e Magyarországon, vagy ezt néha itt megállítják, és valaki használja, vagy valakinek az érdekében használják? Súlyos kérdést vet fel az a tény, hogy vajon miért szerepelnek olyan személyek ezeknek a szállítmányoknak a kíséretében, akik egyértelmű ukrán titkosszolgálati kötődéssel rendelkeznek? És fel kell tenni azt a kérdést is, hogy itt valójában nem az ukrán háborús maffia pénzéről van-e szó? Mindaddig, amíg az ukránok nem reagálnak érdemben ezekre a kérdésekre, nem adnak érdemi válaszokat és magyarázatokat, addig a magyar hatóságok mélyreható, alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálatot folytatnak. Mindenképpen gyanús, vagy mondhatnám azt is, hogy sokatmondó az ukrán kollégának a reakciója, amely már itt állami terrorizmusról, meg mindenről beszél.
Jegyzéket is kiadott.
Igen. Nekem SMS-t is küldött éjszaka, amit azért nem a leghivatalosabb formának neveznék, de mindegy. És borzasztóan ki vannak akadva ebben a kérdésben, látszik, tehát állami terrorizmust, meg túszokat emlegetnek, ami nyilvánvalóan nevetséges. Ugyanakkor az a helyzet, hogy az elmúlt napokban az ukránok bemutatkoztak. Az ukránokról kiderült, hogy milyenek is ők valójában. Az ukrán elnök halálosan megfenyegeti a magyar miniszterelnököt, ami az európai kultúrkörben példátlan.
A telefonszám megadását így értékelik.
Azt mondják, a címről beszélt, hogy majd szívesen megadja a számát vagy a címét az ő katonáiknak, a srácoknak, akik majd a saját nyelvén elbeszélgetnek vele. Ha most valaki azt mondja bárkiről, hogy megadja a címét vagy a számát a hadseregnek, hogy majd ők beszélgessenek el vele, ez valószínűleg nem arról szól, hogy az átfogó európai biztonságról szóló konzultációt szeretnék lefolytatni, vagy szakmai kérdésekről szeretnének beszélni, tehát szerintem mindenkinek füle van, meg normális tudata, érti és hallja, hogy itt miről van szó, Zelenszkij elnök halálosan megfenyegette a magyar miniszterelnököt. Ami azért durva, mert ez nyilván személyesen a miniszterelnöknek címzett fenyegetés, de ez igazából Magyarországgal szembeni fenyegetés. A magyar miniszterelnök Magyarországot vezeti, a magyar emberek akarata alapján megtestesíti ebből a szempontból döntéseiben Magyarország szuverenitását, tehát ez egy Magyarországgal szembeni nagyon durva, nyílt fenyegetőzés, támadás és zsarolás, amit mi nem vagyunk hajlandók elviselni. Nyilvánvaló az ok, nem vagyunk hajlandók a magyar emberek pénzét az ukrajnai háború finanszírozására fordítani, és nem akarjuk, hogy az országunkat belerángassák az ukránok háborújába. Aztán itt volt a magyar hadifoglyok esete. Úgy jöttem haza Moszkvából csütörtök hajnalban, hogy két, orosz hadifogságba esett, az ukránok által erőszakosan besorozott magyar hadifogoly tért velem haza, akik így visszanyerték az életüket, a szabadságukat, és nem kell egy teljesen értelmetlen háborúban meghalniuk. Erre az ukránok hatalmas balhét és palávert csaptak, tegnap berendelték a nagykövetségi ügyvivőnket, hogy mi hogy merjük ezeket az embereket elhozni, azonnali hozzáférést kértek hozzájuk, azonnali kapcsolatot akarnak felvenni velük, meg hogy vigyük őket vissza Ukrajnába.
Az ő állampolgáraik is.
De ők magyar emberek, magyar állampolgárok, akiket az ukránok erőszakosan, a normalitás mindenfajta normáját felrúgva vittek el az ukrán hadseregbe, akaratuk ellenére egy értelmetlen háborúba, egy olyan háborúba, amihez ezeknek a magyar embereknek semmi közük nincsen az égegyadta világon, elvittek egy ilyen háborúba, most kiszabadultak, és az ukránok ebből balhét csinálnak. Szóval ez is jól mutatja, hogy ők milyenek. Most kaptuk a hírt, hogy egy ukrán teniszezővel mérkőzésre készülő magyar teniszező hölgyet Törökországban nagyon durván megfenyegettek, Magyarország határainál álló hadseregekről beszélve. Szóval a helyzet az, hogy az ukránok a háború és az erőszak kultúráját hozzák ide, folyamatosan fenyegetnek, zsarolnak. Miért? Mert azt akarják, hogy egy ukránpárti miniszterelnök és egy ukránbarát kormány kerüljön hivatalba Magyarországon a parlamenti választások nyomán.
Célszerű Magyarországnak megítélnie egy háborúban álló ország védekezésének minőségét, hogy az egy értelmetlen háború? Végül is megtámadták őket. Ez nem nagyon vitatott eddig.
Egyáltalán nem vitatott, viszont 2022 áprilisában nagyon könnyen köttethetett volna egy megállapodás az ukránok és az oroszok között, amit már parafáltak, már csak alá kellett volna írni, megállapodtak annak szövegében, amely ott két hónap után le tudta volna zárni ezt a háborút. Azóta ez a háború teljesen értelmetlen, teljesen reménytelen, senki nem gondolhatja komolyan, hogy Ukrajna a csatatéren le tudná győzni a nukleáris szuperhatalom Oroszországot. Minden nap csak újabb emberek halnak meg, minden nap szenvedést hoz, minden nap károkat és egy félig szétlőtt országot hoz. Egy ilyen háborúban egy csomó magyar embert elvisznek akarata ellenére, közülük sajnos sokan meghalnak, sokan eltűnnek, és vannak, akik hadifogságba kerülnek. Közülük kettőt tegnapelőtt, tegnap haza tudtunk hozni, és ez is az ukránok balhézását váltja ki. Azt hiszem, hogy ez sok mindent elmond.
Tervezik további hadifoglyok kiszabadítását Oroszországban?
Nagyon nehéz információhoz jutni ebben a tekintetben. A két hadifogolyról, akiket hazahoztam, úgy kaptunk információt, hogy az egyikükről feltöltöttek egy videót az internetre, amint kéri tőlem is a személyes segítséget, és a miniszterelnök úrtól is. A másik hadifogolyról pedig úgy derült ki, hogy él, hogy valahonnan az édesanyja és egy barátja ezt megtudta, és ők jelentkeztek nálunk. Szóltak nekünk. És mi szóltunk az orosz hatóságoknak, hogy van egy magyar állampolgár, szeretnénk hozzá kapcsolatot teremteni, és hát végül is az egyeztetések eredményeként mindkettőjüket szabadon is engedték. Ha tudomásunkra jut további magyar ember, aki orosz hadifogságban van, természetesen azonnal jelezni fogjuk az oroszoknak, erről én az orosz elnökkel szerdán meg is állapodtam.
A pénzszállítmány és a személyzet meddig marad Magyarországon?
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folytat egy vizsgálatot egy súlyos bűncselekmény ügyében. Ameddig a vizsgálat tart, és ameddig a hatóság úgy ítéli meg, hogy a vizsgálat eredményességéhez szükséges ezeknek az embereknek a fogva tartása, az nyilván meg fog történni. A nemzetközi jognak megfelelően az ukrán konzuli szolgálatot azonnal értesítette a NAV, tekintettel arra, hogy ukrán állampolgárokról van szó, és ilyenkor a nemzetközi jog meghatározza, hogy milyen hozzáférést kell adni a konzuli segítség nyújtásához. Az ukrán konzuli szolgálat hivatalosan mindaddig a percig, amíg beültem ide a stúdióba, nem reagált, tehát az ukrán külügyminiszter nekem küldött SMS-e és nyilvános vádaskodása mellett vagy helyett az ukránok jelentkezhettek volna, sőt, csak reagálniuk kellett volna hivatalosan a magyar megkeresésre.
Meddig eszkalálódhat az ön megítélése szerint a helyzet? Nagykövetek hazahívása sorra kerülhet?Azt látom, hogy az ukránok mindent egy lapra tesznek fel annak érdekében, hogy Magyarországon politikai változást érjenek el, hogy Magyarországnak ukránbarát miniszterelnöke és ukránpárti kormánya legyen. Az ukránok nyúltak már durvább eszközökhöz a közelmúltban, hiszen fölrobbantották az Északi Áramlat 2 gázvezetéket is, tehát szerintem tőlük minden kitelik. Ezért is erősítettük meg Magyarországon az energiainfrastruktúra védelmét, tekintettel arra, hogy az orosz elnök is beszélt arról, hogy a Török Áramlat vezeték ellen is terveztek az ukránok egy nagyon durva támadást. Erről korábban nyilvánosan is beszélt, ezt nekem szerdán a személyes tárgyalásunkon is megerősítette, és a Török Áramlat gázvezeték elleni támadás Magyarország földgázellátását gyakorlatilag lehetetlenné tenné. Ezért is volt fontos, hogy ott az oroszok közbeléptek és megakadályozták az ukrán terrortámadást ezzel a vezetékkel szemben.
A személyes fenyegetés után bármilyen extra védelmet miniszterelnöknél, önnél, bárkinél el kellett-e rendelni?
Az esetemben nem, és az ilyen biztonsági intézkedésekről, ha lehet, akkor inkább nem is beszélnék nyilvánosan, mert nyilvánvalóan ezek azért születnek, hogy esetleges tragédiákat megelőzzenek.
A Barátság vezeték helyszíni szemléje, ha az korrekt, hozhat megoldást ebben az ügyben Ukrajna és Magyarország között, vagy nem technikai a kérdés?
Egyáltalán nem technikai a kérdés. Ez egy politikai kérdés, tegnap Zelenszkij elnök világossá tette, hogy semmifajta helyszíni szemlére nem biztosít lehetőséget. Tegnap Zelenszkij elnök ott volt az ukrán kormány ülésén, utána sajtótájékoztatót tartott a miniszterelnökkel, és világossá tette, hogy nem lesz semmilyen helyszíni szemle.
Akkor se, hogyha az unió is ezt kéri?
Látja, hiába kéri az unió is, az ukrán elnök semmi ilyet nem enged, ennek nyilvánvaló oka van. Pontosan tudjuk, hogy ez a vezeték működőképes. Több forrásból is tudjuk. Egyrészt a vezetéket üzemeltető ukrán társaság a Molnak ezt többször elmondta, és a cégnél többször világossá tették, hogy fizikailag, technikailag, műszakilag készen állnak a szállítás újraindítására, kizárólag a politikai engedélyre várnak. A műholdfelvételek világosan bizonyítják, hogy amikor arra hivatkoztak az ukránok nekünk, hogy tűz van azon a bizonyos szivattyútelepen, akkor már nem volt tűz, és a szlovákok információi is egybevágnak a mienkkel, operatív helyszíni információik egybevágnak a mienkkel, amelyek arról szólnak, hogy a vezeték teljes egészében képes arra, hogy újrakezdje a szállítást. Nyilvánvalóan Zelenszkij elnök úgy gondolta, hogy ezzel is nehéz helyzetbe tudja hozni a kormányt, ezzel is az ellenzék malmára tudja hajtani a vizet, és egy ukránbarát miniszterelnököt, meg egy ukránpárti kormányt tud hivatalba segíteni Magyarországon. Minden ide vezethető vissza, nem érdemes naiv illúziókat kergetni.
Van-e még valamilyen eszköze Magyarországnak, hogy nyomást gyakoroljon Ukrajnára? Blokkolja a hitelt, blokkolja a 20. szankciós csomagot. Mi van még?
Szerintem ez elég súlyos, az ukránoknak el fog fogyni a pénzük. Az látszik, hogy Ukrajnában a háború üzleti, pénzügyi modell is egyben. Ugyanis Ukrajna a háborúval sokkal több pénzt tud keresni, mint a békével. Ukrajna annyi pénzt kap az Európai Uniótól, amit az ukrán gazdaság előállítani nem lenne képes. Eddig 193 milliárd eurót kaptak, most kapnának 90 milliárdot, ha nem blokkolnánk, aztán a következő hétéves költségvetésben alsó hangon 360 milliárdot irányozna elő nekik az Európai Unió, és ezen kívül még egy 1500 milliárd dolláros jóléti programot is akarnak az ukránok, amit az unió valószínűleg ki is fizetne. Ekkora pénzeket az ukrán gazdaság nem tudna előállítani, tehát ez egy nyilvánvaló üzleti, pénzügyi modell Ukrajnában. A pénz, ha költik – márpedig látszik, hogy költik, mert egy háborús maffia fölözi le rendesen a pénzeket, láttuk az aranyvécét meg az egyebeket – akkor gyorsan fogy, és számításaink szerint ez hamarosan el is fog fogyni az ukránoknak. Mindenképpen hamarabb fogy el az ukránok pénze, mint a mi olajunk. Ezért aztán az ukránok előbb lesznek bajban. Úgyhogy azzal kell szembenéznie az ellenzéki elnöknek, hogy mi maradunk kormányon, és ha mi maradunk kormányon, akkor azt gondolom, hogy az ukrán mérnökök fantasztikus teljesítménnyel hirtelen találni fognak majd egy megoldást április 13-án, amivel április 14-én újra tudják indítani a szállítást.
Horvátország azt állítja, hogy az Adrián megfelelő mennyiségben, minőségben képes olajat szállítani, de nem oroszt. Ez technikai vagy politikai kérdés?
Ez is kizárólag politikai kérdés. Az a csővezeték arra épült, hogy ebben a térségben egy kiegészítő vezeték legyen, hiszen mind Magyarország, mind Szlovákia a kőolajellátását alapvetően szárazföldi olajszállításra alapozza, ami Beloruszon és Ukrajnán keresztül Oroszországból érkezik. Ez a Barátság kőolajvezeték, aminek a kiegészítésére építették az Adria vezetéket, hogy adott esetben, mondjuk az árverseny támasztása vagy kiegészítő mennyiségek felhozása érdekében, vagy kereskedelmi célokkal onnan is lehessen olajat felhozni. De az a vezeték egyedül nem képes ellátni Magyarországot és Szlovákiát, még ha a fejük tetejére állnak a horvátok, akkor sem, mert ennek a vezetéknek minden tesztje elbukott néhány óra után, amikor teljes nyomás alá helyezték, és az a vezeték soha nem működött hosszú távon teljes nyomás alatt, teljes kihasználtsággal. Egy ilyen vezetékre egyszerűen nem lehet alapozni egyetlen egy ország olajellátását sem, pláne nem kettőét. A jogi helyzet teljesen tiszta: úgy néz ki, hogy Magyarország és Szlovákia az európai uniós szabályok értelmében importálhat orosz olajat csővezetéken, és hogyha a vezetékes szállítás ellehetetlenül, akkor átmenetileg importálhat orosz olajat a tengeren is. Tehát a horvátoknak semmifajta joguk nincsen semmifajta mérlegelésre. Van egy európai szabály, ezt nekik tiszteletben kell tartani, mi is tiszteletben tartjuk. A horvátok pénzt akarnak keresni, ez teljesen egyértelmű. A horvátok azért nyomják, hogy az ő vezetékük el tudna látni minket, mert monopolhelyzetben akarnak maradni. De azt is fontos elmondanunk, hogy ha el is tudnának látni teljes egészében minket, akkor sem szoríthatnának minket erre rá, mert a mi jogunk eldönteni, hogy honnan veszünk olajat. Mi sosem mondtuk meg a horvátoknak, hogy ők hogyan intézzék a saját országuk energiaellátását, és azt várjuk el másoktól, hogy nekünk se mondják meg.
Mindhárom ország, Szlovákia, Magyarország és Horvátország és az Európai Unió tagja. Emlékeim szerint Magyarország Horvátország csatlakozásáért erősen lobbizott.
Sőt, dolgoztunk érte.
Erősen dolgozott annak idején. Nincs valami uniós szabályozás, amelyik jobb belátásra tudná bírni a feleket?
Az Európai Unió már jó ideje nagy ívben tesz a saját szabályaira. Például az orosz olaj- és gázimport megtiltását előidéző szabályt is egyhangúsággal kellett volna meghozni, mert az egy szankció, de tudták Brüsszelben, hogy ez így nem fog menni, ezért úgynevezett kereskedelmi intézkedésként hozták meg azt minősített többséggel. De az, hogy valaminek az importját megtiltjuk, nem kereskedelmi kérdés, hanem szankció. Brüsszelt nem érdeklik már a saját szabályai sem. Ha működne az Európai Unió, akkor nem történhetne olyan, hogy a horvátok a háború kitörése óta az európai átlag ötszörösére megemelik a tranzitdíjat a saját olajvezetékükön. Vagy ha működne az Európai Unió, akkor nem történne olyan, hogy a horvátok nyíltan a szankciós kivételi intézkedésekkel szembe mernének motorozni. De nyilvánvalóan Brüsszel is azt akarja, hogy Magyarország ne az olcsó orosz kőolajat és földgázt vegye, hanem vegyen drágábban, mert azon majd máshol keresnek egyrészt, másrészt meg azzal meg lehet növelni a rezsiköltségeket Magyarországon, ami meg nyilvánvalóan az ellenzék malmára hajtja a vizet. De mi nem vagyunk hajlandók ebben a játékban részt venni, továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy az a saját szuverén nemzeti jogunk, hogy eldöntsük, kitől veszünk kőolajat, földgázt.
Hasonlóan érvelnek, azt mondják, hogy az orosz energiahordozón, a Mol annyit keres, hogy igazán beleférhetne egy magasabb tranzitdíj, amivel még mindig jobban jönnének ki. Ez nem valamiféle elmozdulás egy lehetséges tárgyalás felé? Ha kapnának egy kis pénzt, akkor nem térnének jobb belátásra?
De még egyszer mondom: mi köze van a horvátoknak ahhoz, hogy a Molnak hogyan alakulnak a pénzügyi mutatói?
Ők is szeretik a pénzt.
De mi köze van ahhoz, hogy a Mol kitől vesz bármit is? Eleve mi köze van a horvátoknak ahhoz, hogy mi veszünk az oroszoktól olajat és földgázt. Az egésznek a kiindulópontját érdemes tisztázni. A horvátok ne akarják már nekünk megmondani, hogy mi kitől vegyünk meg honnan. Nem oktathatnak ki minket, nem mondhatják meg, hogy mi honnan vegyünk olajat, meg gázt. Mi onnan veszünk, ahonnan akarunk, ahonnan olcsóbb, ahonnan megbízhatóbb. És jelenleg az orosz olaj a legolcsóbb és a legmegbízhatóbb energiaforrás.
A szerbiai NIS vállalat megvétele, illetve a vezeték kiépítése okozhat valamilyen előrelépést? Egyrészt a diverzifikálásban, másrészt az ellátásbiztonságban?
Ez óriási lépés lenne. Hogyha a Mol meg tudja venni a szerb kőolajvállalatot, akkor a szlovák, a magyar és a szerb olajpiac összehangoltan működne, mert mindhárom helyen a Mol lenne a vezető szereplő. Ez azt jelenti, hogy három tengerparttal nem rendelkező, szárazföld által körülzárt ország olajpiacai működnének integráltan, összehangolva. Ez gyakorlatilag lehetővé tenné, hogy majdnem az összes olyan hátrányt, ami abból fakad, hogy nincsen tengerpartunk, le tudjuk küzdeni.
Merthogy nagyok lennénk.
Nagyok lennénk, plusz nagyobb mennyiség lenne jelen a piacon, és hogyha mondjuk valahol valami probléma lenne, akkor oda át lehetne irányítani mennyiségeket. Ezért fontos, hogy nemcsak arról zajlanak már a – remélem végső – egyeztetések, hogy a Mol megveszi a szerb olajtársaságot, hanem arról is, hogy megállapodás is van, hogy megépítünk két új vezetéket Magyarország és Szerbia között, egy kőolajvezetéket és mellé egy úgynevezett termékvezetéket, ami feldolgozott, félkész, kész olajtermékeket tud forgalmazni, tehát mondjuk dízelt, ami lehetővé teszi azt, hogy esetleges üzemanyag-ellátási kihívások esetén villámgyorsan lehetne szállítani az országok között akár kész üzemanyagot is. Ez minimálisra redukálná azt a zsarolási potenciált, amit most például az ukránok vetnek be velünk szemben.
Milyen hosszú távon számol Magyarország az orosz energiahordozókkal? Van egy európai uniós céldátum, hogy mikortól kell kivezetni.
Igen, de én ezt nem így közelítem meg, hanem úgy, hogy mi mindig a legolcsóbb energiahordozókat vesszük a legmegbízhatóbb forrásból. Ha valaki előállít nekünk egy olcsóbb ajánlattal legalább annyira megbízhatóan, akkor nyilván azt fogjuk venni. De jelenleg az orosz olaj és gáz messze a legolcsóbb opció a számunkra. Hogyha lesz ennél olcsóbb ajánlat, nagyon szívesen meghallgatjuk.
Tehát bármilyen döntést is hoz az Európai Unió bármilyen szervezete, Magyarország mindig ehhez az elvhez fogja magát tartani, hogy a legolcsóbbat veszi meg akkor is, hogyha az aktuálisan éppen orosz?
Igen, a legolcsóbbat és a legbiztosabbat természetesen. Józan ésszel én nem találok indokot arra, hogy miért kéne nekünk Magyarország energiaellátásához szükséges energiahordozókat a jelenleginél drágábban venni egy kevésbé megbízható forrásból, ha a mostani olcsó és megbízható. Mondjon nekem valaki valami ésszerű okot arra, hogy miért vegyünk drágábban és kevésbé megbízhatóan energiahordozókat. Ezen föl nem foghatom.
Tárgyalt a minap Vlagyimir Putyin elnökkel, aki talán akkor is, és később is azt mondta, hogy lehet, hogy ő hamarabb ki fogja vonni az orosz energiahordozókat, a gázt is Európából, de Magyarország és Szlovákia kivétel marad. Ezt megerősítette önnek, azt is, hogy kivétel leszünk.
Amikor tárgyaltam vele szerdán, akkor világossá tette, hogy Magyarország – ott csak Magyarországról beszélt – számíthat Oroszországra az energiaellátás megbízhatósága tekintetében, a szerződéseink érvényesek, az ellátásunkhoz szükséges mennyiség rendelkezésre áll, és azt készek természetesen leszállítani a szerződések szerint változatlan áron. És azt is elmondta, hogy ha a bevált szállítási útvonalak valamilyen ok miatt bedugulnak, akkor készek és képesek is arra, hogy alternatív megoldásokat találjanak.
Politikai feltételt említett, hogy Magyarországnak miben milyen politikát kell vinnie, hogy ez az opció megmaradjon?
Semmilyen feltételt nem támasztott. Velünk szemben nem is érdemes politikai feltételeket támasztani, semmilyen ilyen ügyben soha nem is került rá sor, és jobb, ha nem is kerül ilyenekre sor.
De meddig biztos a mennyiség és meddig biztos az ár? Korlátlan szerződés, vagy a társaságok dolga kitárgyalni és kidolgozni?
Hosszú távú szerződésünk van mind a kőolaj-, mind a földgázszállításokra, a földgázra 2036-ig, a kőolajra 2030-ig.
Készül Magyarország arra, hogy valamilyen módon diverzifikálja az ellátását? Hogy mindig legyen egy alternatív folyamat, hogyha bármelyik bedugul, akkor mindig meg lehessen nyitni egy másik csapot?
Igen, de ezt mi folyamatosan csináljuk. Például földgázszállítás tekintetében van hosszú távú szerződésünk a Shell-lel, van hosszú távú szerződésünk az ENGIE-vel, ők franciák, és van hosszú távú szerződésünk két amerikai vállalattal, köztük a Chevronnal. Tehát mi minden olyan diverzifikációs akciót végrehajtunk, ami Magyarország érdekét szolgálja, ami mondjuk versenyképes áron van, kiegészíti az orosz forrásokat, segít abban, hogy az ország energiaellátása biztos lábakon álljon. Tehát a diverzifikációt mi folyamatosan csináljuk, amit abból is lehet látni, hogy a hét szomszédos országból hattal össze vagyunk kötve a földgázrendszer tekintetében. De érdekes, hogy például amikor a Shell volt alelnöke, aki most a Tisza Párt szakértője, vagy nem is tudom, milyen vezetője, diverzifikációról beszél, ő azt mondja, hogy úgy kell diverzifikálni, hogy az orosz energiahordozókat feladjuk. De az nem diverzifikáció, hanem egyoldalú kiszolgáltatása az országnak. Mert például, hogyha az orosz olajat kivezetjük, az azt jelenti, hogy a mostani két vezeték helyett egy vezetéken láthat el minket egy szolgáltató, aki ezáltal monopolhelyzetbe kerül velünk szemben. Tehát amikor diverzifikációról beszélünk, akkor több forrás kell, több útvonalon. Az ellenfeleink meg kevesebb forrást akarnak kevesebb útvonalon, mert azzal bizonyos szereplőknek kiszolgáltatottá válunk, akik olyan árat mondanak Magyarországnak, amilyet csak akarnak, mert ha nincs verseny, akkor a határ a csillagos ég, és azon bizonyos részvényesek biztosan nagyon sok pénzt keresnek.
Nemrég tárgyalt az amerikai külügyminiszterrel, az orosz elnökkel. Itt bármikor felmerült Magyarország közvetítői szerepének a lehetősége, vagy ezt a magyar-ukrán viszony elnehezíti?
Szerintem éppen elég az, hogy az amerikai és az orosz elnök is azt gondolta, hogyha ők majd találkozni fognak például az ukrajnai háború lezárásának ügyében, akkor arra a találkozóra Budapesten kerüljön sor. Ez szerintem elég világosan kijelöli a helyünket ebben a térben. Mi az elmúlt tizenjónéhány évben egy olyan külpolitikai stratégiát vittünk, viszünk, aminek célja az, hogy a mi életünket alapvetően meghatározó nagy világhatalmi centrumok egyszerre legyenek érdekeltek a sikerünkben, vagy legalábbis egyikük se legyen érdekelt a mi kudarcunkban. És ezt el is értük, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal és Törökországgal is kiváló együttműködést tudunk fenntartani, még az ilyen nagyon nehéz, nagyon összetett és válságokkal teli nemzetközi helyzetben is, mint a mostani.
Egy magyar választási kampányban számít az, hogy a jelenlegi magyar kormányt a világ mely nagyhatalmú vezetője hogyan támogatja nyíltan – mint ahogy Donald Trump – Orbán Viktort, vagy hogyan nem támadja nyíltan?
Szerintem annak van jelentősége, hogy amikor a választópolgárok mérlegelik azt, hogy milyen jövője lehet ennek az országnak ebben a nagyon nehéz nemzetközi környezetben, akkor biztosak lehetnek abban, hogy Magyarországnak jelenleg olyan miniszterelnöke van, aki a világ négy nagyhatalmi vezetőjével egyaránt jó kapcsolatot ápol, és ezáltal ennek a négy nagyhatalomnak a jóindulatára, korrektségére, konstruktivitására számíthatunk. Ebben a nagyon nehéz, nagyon összetett, háborúkkal, válságokkal, bizonytalansággal teli nemzetközi helyzetben szerintem ez a legnagyobb erőforrás, amivel egy közepes méretű közép-európai ország rendelkezhet. Hogyha belegondolnak az emberek, hogy egy nullkilométeres kalandor vajon képes-e erre, akkor nyilvánvalóan arra a válaszra jutnak, hogy nem, erre csak egy olyan politikai vezető képes, aki régóta itt van, aki a biztos megoldást tudja adni, akinek a megfelelő tapasztalata megvan, akinek kiszámítható a tevékenysége, és akkor nyilvánvalóan mérlegeli, hogy mi a jó megoldás, és feltételezem, az emberek többsége a biztosat választja, azt választja, hogy egy ilyen nagyon nehéz nemzetközi környezetben a nagyhatalmakkal jó kapcsolatot tartó vezetése legyen az országnak, mert az járul hozzá ahhoz, hogy békében tudunk maradni, biztonságban tudunk maradni, ki tudunk maradni a háborúból.
De olyan kofa-stílusú kérdéseket szabad feltenni, hogy bármi értelme jóban lenne Donald Trumppal, amikor hogyha megtámadja Iránt, akkor azt én másnap már érzem a benzinkúton? Mi hasznom van ebből a jó viszonyból, ha többet kell fizetni a tankolásért?
Először is Magyarországon a benzinárak drámai emelkedését Zelenszkij elnök fenyegetése jelenti, nem Donald Trump, az ezer forintos benzinár rémképe az abban sejlik fel, ha a Barátság kőolajvezetéken hosszú távon nem engedik az ukránok a kőolaj szállítását. Most ezt kivédtük, mert a tartalékokkal, a szerb szállításokkal, a tengeri szállításokkal sikerült kivédeni. De szeretném aláhúzni a konkrét kofa stílusú kérdésre, hogy Irán egy háborús góc, azt el kell rendezni, és azt nagyon hosszú ideig próbálták diplomáciailag elrendezni. És jól láthatóan a diplomáciai kísérletek nem hozták meg a kívánt sikert, mert az irániak tovább folytatták az atomfegyver kifejlesztését, és szerintem senki nem akarja, hogy egy atomháború reális veszélye kerüljön előtérbe.
Milyen mértékben bízik ma abban, hogy az amerikaiak tudnak Ukrajnában békét csinálni? Zelenszkij elnök épp most ajánlotta fel a drónvédelmi szakértőik elküldését Iránba, akik azért elég nagy tapasztalatokat szereztek az iráni drónok ellen. Donald Trump azt mondta, hogy bárkinek a segítségét elfogadja.
Hát erre azt tudom mondani, hogy kizárólag Donald Trumpban lehet bízni a béketeremtés érdekében, mert jól láthatóan négy év után ebben a háborúban csak egy erős külső szereplő tudja megmutatni a békéhez vezető utat, és erős külső szereplő Donald Trumpon kívül nincsen. Ebből fakadóan aztán, hogyha Donald Trump feladná a béketörekvéseit, az igazán nagy baj lenne, mert onnantól kezdve a béke reménye is meghalna.
Most ön szerint kinek a pályáján pattog a labda? Ukrajnában az oroszokén, akik támadnak, az ukránokén, akik védekeznek? Ki akar és ki nem akar megállapodni?
Azt látom, hogy Ukrajna és az Európai Unió jelenlegi vezetése ellenérdekelt egy megállapodás megkötésében, és azt gondolom, hogy ez azért van, mert nem akarnak szembesülni azzal a kérdéssel, hogy miért nem kötötték meg a négy évvel ezelőtt felkínált megállapodást, amelynek a megkötése esetén sokkal jobb feltételeket és sokkal jobb helyzetet tudtak volna előállítani mind Ukrajna, mind Európa számára, hiszen hogyha négy éve azt a megállapodást aláírják és lezárják a háborút, akkor nem haltak volna meg százezrek vagy milliók, nem kellett volna sok-sok millió embernek elmenekülnie, nem állna romokban fél Ukrajna. És hogyha ezt a kérdést mondjuk Zelenszkij elnök megkapja, hogy mi volt az oka annak, hogy négy éve nem kötött meg egy jobb megállapodást annál, mint amit most meg tud kötni, az egy olyan nehéz kérdés, amire szerintem értelmes választ politikus nem tud adni. És akkor onnantól kezdve jönnek azok a következmények, amelyek nem a legkellemesebbek valószínűleg.
Van a magyar kormánynak és önnek információja arról, hogy a Tisza Párt elnöke a müncheni biztonsági konferencián folytatott tárgyalásaiban kivel, milyen megállapodást kötött, és ha van, akkor ezek bármiben befolyásolják-e a magyar kormány mozgásterét?
Amit tudunk Münchenből, hogy ott létrejött egy Brüsszel-Berlin-Kijev tengely, amelynek egyértelmű célja a kormányváltás elérése Magyarországon. Erre vonatkozólag a nyilvános nyilatkozatokat mindenki láthatta, a német kancellár nyíltan fejezte ki az igényét a beszédeiben Münchenben arra nézve is, hogy Magyarországon változás történjen, és a Brüsszel-Berlin-Kijev tengely döntéséről és beavatkozásáról természetesen a Tisza Párttal is egyeztettek. Amit most Kijev tesz, azt a magyar ellenzékkel, a Tisza Párttal összhangban teszi, a Brüsszel-Berlin-Kijev tengelynek elemi érdeke, hogy Magyarországon egy olyan kormányváltás legyen, aminek eredményeként egy ukránpárti miniszterelnök és egy ukránbarát kormány tud felállni. Erre nyilvánvalóan a Tisza Párt van kinézve, mert az ő vezetőjét Brüsszelből fogják, ebből fakadóan a Tisza Párt vezetője nyilvánvalóan mindazoknak a követelményeknek, kívánalmaknak, amelyet támasztanának vele szemben Brüsszelből, Kijevből az ukrán pártiság és az ukrán barátság tekintetében mind megfelelnek.
De van a magyar kormánynak vagy önnek bármilyen feladata ezzel kapcsolatban azon kívül, hogy ezt elmondja?
Igen: meg kell nyernünk a választást, hogy mindez ne történhessen meg.