A szikes tavak a legunikálisabb élőhelyek az Európa Unióban, mindössze 206 ezer hektáron találhatók Magyarországon, de egész Európában nincs több mint 230 ezer hektár. Ezek kiemelt élőhelyei az Európai Uniónak, és gyakorlatilag nálunk van szinte az összes.
„Ha ilyen élőhelyet akar valaki találni, minimum el kell menni Belső-Ázsiába, Kelet-Oroszországba, Kazahsztánba, Mongóliába, ezért nagyon egyediek és nagyon-nagyon veszélyeztetettek" – mondta Tokody Béla. Hozzátette: azért vannak veszélyben, mert Magyarországon az 1950-es évek óta a talajvízszint folyamatosan csökken, és ezek nagyon speciális geológiai formák. A föláramlási zónákban helyezkednek el, és mivel a talajvízszint egyre csökken, ezért a feláramló vizek, amelyek létrehozzák a szikes talajokat, egyre nehezebben érik el a felszínt.
„Nem segítenek a különböző humán beavatkozások, a csatornarendszerek létesítése és fenntartása. Az Alföldön 46 ezer kilométernyi csatorna van, főleg belvízlevezető csatornák, ezek folyamatosan húzzák le az elmúlt 50-60 évben a talajvizet, és tudottak a klímaváltozás mindenki által ismert hatásai is" – magyarázta.
A szikes tavaknál olyan madárfajok élnek, amelyek kifejezetten a nagyon speciális, extrém élőhelyhez kötődnek. Ezeknek a tavaknak nagyon magas az oldottsó-tartalma. A tengereknek az átlagos sótartalma 35 gramm/liter, ehhez képest volt olyan szikes tó hazánkban, a Szappan-szék Fülöpházánál, amelynek 70 gramm/liter volt a sótartalma.
Tokody Béla kiemelte, azok a fajok vannak veszélyben, amelyek ezt nagyon jól tűrik, sőt igénylik, ezek pedig alapvetően nagyon ritkák. Ilyen például a nagy goda, amely hazánk legveszélyeztetettebb madárfaja jelenleg, a piroslábú cankó, a bíbic, a széki lile, a kis lile és a gólyatöcs.
Mivel az élőhelyük folyamatosan csökken, ezért a projekt ezt hivatott bizonyos mintaterületeken, több mint ezer hektáron megelőzni és gondoskodni, hogy a költési siker növelésével ezek egyre többen legyenek – hangsúlyozta a projekt vezetője.