„Az atomiparban a fő hazai cél a Paks II. Atomerőmű megépítése, de a beruházás árnyékában nem kapnak kellő figyelmet a nukleáris tudást megalapozó és fenntartó kutatások és az oktatás folyamatos támogatása” – mondta a Világgazdaságnak Horváth Ákos, az Energia21 kezdeményezés tagja, a Budapesti Kutatóreaktort üzemeltető Energiatudományi Kutatóközpont főigazgatója. Pedig ezeken a programokon keresztül lehetne feloldani a szakemberképzés hiányosságait.
Egyrészről Magyarországon kiváló minőségű villamosmérnök-, gépész-, vegyész- és más képzés folyik, de azokat a szakembereket, akik nukleáris közegben fognak dolgozni, fel kell vértezni a szakmájukhoz tartozó szakismerettel. Másrészt azon szakemberek számára, akik tudományos szempontból támogatják a nukleáris ipart, vonzó kutatási programokat lenne célszerű indítani, amelyekben megtapasztalhatják, hogyan ér össze az ipar és a tudomány – magyarázta Horváth Ákos.
Nincs program
A főigazgató elmondta, hogy a saját területén nemigen láthatók a nukleárisszakember-képzést elősegítő állami programok, folyamatos pénzügyi támogatások. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal utoljára talán Pálinkás József vezetése idején írt ki ilyen tárgyú pályázatokat, azóta nincs előrelépés. (Pálinkás József 2015 és 2018 között volt a hivatal elnöke.) Azokban az években viszont két program is segítette a nukleáris kutatók munkáját, egyben azt, hogy a terület vonzóvá váljon a tudományos szakemberek számára, és megismerhessék a tudományos eredmények felhasználását valós erőművi körülmények között.
Horváth Ákos nem a nagy összegű támogatásokat hiányolta, hanem a nukleáris tudás fenntartásának a folyamatosságát. Állítása szerint az elmúlt években csak akkor érkezett pluszpénz a területre, ha a Paksi Atomerőmű egy-egy tenderen keresztül megfinanszírozta a szakembergárdát valamely feladat elvégzése érdekében. Ám ezek a kiírások is leálltak, mert közeledett a blokkok 2032 és 2037 közötti végleges leállítása.
Elöregedett szakmák
Nukleáris képzésre, kutatásra pillanatnyilag csak az intézetek és kutatóhelyek alapköltségvetése áll rendelkezésre. Ez két forrást jelent. Az egyik a Tudományos Akadémiából (MTA) kivált Hun-Ren költségvetése. Ez viszont – most először – célzott alapkutatásokat is szolgál, ilyen az MTA idejében nem volt. A másik a Budapesti Műszaki Egyetem oktatási kerete, de az egyetem ezenfelül ilyen célra nem kap támogatást, így nehezen birkózik meg az oktatási feladatokkal. Bár más egyetemeken, például Dunaújvárosban már létrehoztak ilyen kapacitásokat, de ez sem megy folyamatos támogatás és másokkal összehangolt oktatási program nélkül.
Közben már alig van radiokémikus, nukleáris energetikus mérnök, sugárvédelmi szakember, ezek a szakmák mostanra elöregedtek.
Pedig ezekre a szakismeretekre a következő 60 évben is szükség lesz, így az feltétlen elvárás, hogy ezek a foglalkozások újra attraktívak legyenek.
Nem jó az uniós példa
A hazai forrás hiánya arra vezethető vissza Horváth Ákos szerint, hogy e téren Magyarország az uniós mintát követi, amelyben azonban a nukleáris kutatás nem szerepel a fejlesztendő stratégiák között. Az atomellenes németek és osztrákok minden nukleáris jellegű kezdeményezést alapból kihúznak. Emiatt a hazai minisztériumok által átvett európai sablonokban sem jelenik meg, hogy Magyarországnak fontos a nukleáris energia, és a fenntartásához szükséges tudás. „Legalább arra kellene odafigyelni, hogy nyugdíjba mennek például azok a tudományos szakemberek, akik a kilencvenes években elvégezték a paksi biztonsági felülvizsgálatokat, és az ő pótlásukra mindenképpen ki kellene képezni 50-60 szakembert” – közölte Horváth Ákos.
Meglátása szerint van jó példa is: Finnországban például benne van az áram árában egy összetevő, amely a nukleáris kutatásokat szolgálja. A pénzt évről évre pályázaton osztják ki. Úgy véli, Magyarországon például a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapból lehetne kutatásra pénzt fordítani.