A munkáltató és a munkavállaló megegyezhet abban, hogy a munkavállalót életkora alapján megillető pótszabadságot legkésőbb a tárgyévet követő év végéig adja ki a munkáltató. Az erre vonatkozó megállapodást viszont a feleknek évente meg kell kötniük – derül ki az economx.hu cikkéből.
A Munka törvénykönyve főszabálya szerint a szabadságot a tárgyévben kell kiadni, de szűk körben van arra lehetőség, hogy a szabadnapok egy részét a munkáltató átvigye a következő évre. A tárgyévben kiadott szabadságnak minősül az is, ha a szabadságot úgy adja ki a munkáltató, hogy a szabadság kiadása az esedékesség évében megkezdődik, de a megszakítás nélküli tartama csak a következő évben jár le, de az átnyúló szabadságrész nem haladhatja meg az öt munkanapot.
Előfordulhatnak olyan esetek, hogy lehetetlen bizonyos indokok miatt a szabadság tárgyévben történő kiadása. Ebben az esetben az akadály megszűnését követő hatvan napon belül ki kell adni az elmaradt szabadnapokat.
A Munka törvénykönyve nevesít még egy olyan esetet, amikor a szabadság a tárgyévet követő évre átvihető. Ez a lehetőség akkor áll fenn, ha a munkavállaló munkaviszonya a tárgyév október 1-jén, vagy utána jött létre. Ebben az esetben március 31-ig ki kell adni a fennmaradt szabadnapokat.
Sokakban tévesen él az a kép, hogy a ki nem adott szabadságot a munkavállaló év végén pénzben megváltathatja, ez azonban főszabály szerint nem igaz, a munkáltató kizárólag a munkaviszony megszűnésekor ki nem adott arányos szabadság megváltására köteles.
Az apasági és szülői szabadság esetében a megváltásra nincs lehetőség ebben az esetben sem, azt természetben kell kiadni.