Ami a béreket illeti, itt lényegében a kormánypártoknak és az ellenzéki pártoknak a véleménye elvi szinten már megegyezik, azaz jelentős, többlépcsős bérfejlesztésre van szükség - mondta Setényi János az InfoRádióban.
Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetének igazgatója úgy látja, hogy a kormánypártok költségvetési okból óvatosabbak és pénzekre várnak, az ellenzéknek semmi sem drága ilyen értelemben, ők meg azonnali tűzoltásra szólítanak föl, nyilván nem ők ülnek most a költségvetésnél. Ezek taktikai jellegű viták, valójában itt a béremelés mértéke és ütemezése a kérdés.
Másban azonban jelentős koncepcionális különbségek láthatók.
Minden munkahelyen, ahol jelentősebb béremelést történik, ott felvetődik a teljesítmény kérdése is, tehát, hogy cserébe mit adnak cserébe a munkavállalók és itt a magyar közoktatás egy része alulteljesít - állapította meg a kutató. Aki valaha dolgozott vállalatnál, tehát nagyobb szervezetben, annak számára ez egy teljesen természetes dolog.
Kérdésre válaszolva, hogy a kormány tervezett teljesítményértékelési rendszere megfelelő-e Setényi János úgy fogalmazott: "diplomatikusan válaszolnék, minden ilyen kezdeményezés, ami Nyugat-Európában a 80-as 90-es évektől elindult ugyanebbe az irányba, az viharokat kavart és ez a mai napig így van, mert ez egy olyan szakma, ahol szentségtörésnek számít, ha láthatóvá teszik a teljesítményeket, és utána ezeket értékelni is akarják, és végül szankciókat is kötnek hozzá".
Az igazgató szerint a kormány első tervezetei tökéletesen alkalmasak arra, hogy erről társadalmi vita induljon és a részleteket véglegesíteni még lesz idő.
A béremeléseknek azonban általában meg kell előznie a teljesítményértékelési rendszer beindítását.
Az is kérdés, hogy sok pedagógus hiányzik-e a rendszerből. A kutató ezzel kapcsolatban számháborút említett, mert 1990 óta a tanulók száma jelentősen csökkent. Az egyharmada eltűnt, miközben a pedagógusok összlétszáma nem csökkent ennek megfelelően.
Ez az adat egy dologgal magyarázható, hogy a fenntartóktól érkező nagyvonalú támogatások miatt egy közepes nagyságú városban a korábbi kettő helyett akár négy gimnázium is működik, miközben
az általános iskolákban alig van gyerek.
Éppen ezért, racionalizálás után, nemcsak, hogy elég tanár van Magyarországon, hanem bizonyos helyeken, megdöbbentő módon, bőségesen elegendő is lenne. Ennek az az oka, hogy hiába kicsi egy iskola, és hiába van benne kevés gyerek, Magyarországon egy rendes közoktatási rendszer működik és a törvény szerint teljes tantestületeket fent kell tartani.
Na most ezt a kínálatot (fizikatanár, kémiatanár, testnevelő) faluhelyen megteremteni képzett pedagógusokból reménytelen vállalkozás és ha egy finn vendéget hívnánk meg ezekre a településekre csak rázná a fejét, hiszen már régen járási központokban összpontosítják ezeket a gyerekeket. Magyarország egy viszonylag gazdag ország, amelyik járási központokban, meg nagyvárosokban tisztességesen fel tudná szerelni ezeket az iskolákat.
Jóval kevesebb intézményre lenne szükség
- véli a kutató.
Azt azért hozzátette, hogy az óvodának és az alsó tagozatnak mindenképpen helyben kell maradnia, ez nem is olyan drága, de a felső tagozaton már nyugodtan utazhatnának a gyerekek.
A finnek 40 éve folyamatosan körzetesítenek, nem villámcsapásszerűen, folyamatosan figyelik a létszámot és ennek ismeretében lépnek. Ez a folyamatos alkalmazkodás lenne célravezető a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetének igazgatóját szerint. Magyarországon is zajlik ilyesmi, de az adatokat ismerve, az elmúlt 20 évben az ilyen irányú törekvések nem hoztak áttörést.