A megmozdulást az Egységes Diákfront tagjaiként a Turul Diákegyesület, a Pala Mozgalom, a Grund és a Diákok a Tanárokért szervezte.
A demonstráció résztvevői az Erzsébet hídon át a Clark Ádám térre indultak rendőri felvezetéssel. Az első sorban kifeszített molinójukon a "Tanárainkkal vagyunk!" feliratot vitték. Vonulás közben a "tanár nélkül nincs jövő", "a sztrájk alapjog", "elegünk van", "szabad ország, szabad oktatás", "a csend nem rend" jelszavakat skandálták.
A pódiumon csak diákok szólaltak fel. Arról beszéltek, hogy már nem elég béremelést követelni, oktatási reformot akarnak. Megfogalmazták azt az igényüket is, hogy a tanulók anyagi helyzete ne befolyásolhassa az elérhető oktatás minőségét.
Emlékeztettek: korábban már felszólították a közmédiát arra, hogy adjanak tudósítást a megmozdulásaikról és a televízióban élő adásban mondhassák el véleményüket. Elégedetlenségüknek egy perc néma csenddel adtak nyomatékot.
Ezután az Egységes Diákfront pontokba szedett követeléseit ismertették: megoldást a tanárhiányra, tanítható és tanulható mennyiségű tananyagot, élhető körülményeket az iskolákban, "figyelmet az oktatásra", a sztrájkjog azonnali visszaállítását, valamint az iskolai szegregáció azonnali felszámolását.
A beszédek után performansz következett: az alagút tetejéről kockásingekből varrt molinót lógattak le, majd játékpénzeket szórtak annak illusztrálására, mennyi pénzt szór el a kormányzat felesleges dologokra, ahelyett, hogy azt az oktatásra költené.