A Kárpátaljai Református Egyházkerület líceumai, gyermekotthonai, nagyobb parókiái a háború első napjaiban raktárrá és menekültszállókká váltak. Több ezer élelmiszercsomagot osztottak szét azoknak, akik mindenüket hátrahagyták vagy elvesztették. Ungváron, ahová a legtöbb belső-ukrajnai érkezett, nem sokat aludtak a háború első napjain. Most, nyolc hónappal később a menekülthullám lecsengését követően, a helyi lelkipásztor az itthon maradottak megsegítésére koncentrál.
Az összes gyülekezetben van egy "öregek napja" mozgalom, meghívjuk ebédre őket, általában élelmiszerrel nyújtunk segítséget. Egész nyáron és ősz folyamán is különböző segélyszervezeteken keresztül próbáltunk segíteni az itt maradottaknak. Az egyház vállán óriási nagy teher van – mondta az InfoRádióban Héder János ungvári lelkész, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökhelyettese.
Mint mondta, most azzal is szembesülnek, hogy a katonák, akik a gyülekezet tagjai, segítséget kérnek a családjuknak, de sokszor nem elegendő a kapott ellátmány. "Mondják, hogy nem fognak változtatni a rezsiösszegeken és más költségeken, de látjuk, hogy már most megjelentek a gyülekezetben a plusz szerződések" – mondta Héder János, aki szerint nagyon nehéz télnek néznek elébe, ezért élelmiszerrel próbálják majd támogatni az embereket a nehéz időszakban.
A püspökhelyettes elmondta,
az adományozás és a segélyszállítmányok érkezése mérséklődött,
és számítottak arra, hogy az elején nagyon sok adomány érkezik. Az első hónapokban "kiadakozták" magukat az emberek. Sok adomány érkezett Magyarországról, de a kárpátaljai közösségek is részt vettek ebben.
Azért csökken az adakozókedv Héder János szerint, mert Európa is bajban van: közeledik a tél, és egyre több politikai és gazdasági probléma van. Hiába van szolidaritás Ukrajnával vagy Kárpátaljával, "minden csoda három napig tart", és egy idő múlva azt is megszokja közösség, hogy háború van, de nem tudnak tenni semmit.
A püspökhelyettes szerint nagy lelki erőre van szükség ahhoz, hogy ilyen helyzetben lelkipásztorként vigaszt nyújtsanak.
"Talán soha nem volt ilyen igény arra, hogy az embereket meghallgassuk és próbáljuk őket segíteni.
Megpróbálunk erőt meríteni a Szentírásból, a saját hitünkből, hogy ezt tovább tudjuk adni az embereknek" – mondta. A lelkipásztor pszichológus párjának "soha nem volt ennyi munkája, mint most". Sokan kimerültek, fáradtak, elesettek, nem látják a jövőt és elerőtlenednek ebben a helyzetben.
Az ungvári gyülekezeti tagok 20-25 százaléka elment, de hasonló lehet a helyzet más kárpátaljai gyülekezetekben. A lelkipásztorokat is érinti a kivándorlás: hadiállapot idején rájuk is vonatkozik a mozgósítás, és nem mentesülnek a katonai behívás alól.
Héder János kifejtette: ő már a második napon megkapta behívóját, mivel szovjet időben olyan helyen szolgált, ahol jó képzést kapott. Van olyan helyzet, amikor mindenkit hívhatnak katonának, de rájuk egyelőre úgy tekintenek, mint akik a közösségben a "lelki fronton" szolgálnak. Ez azonban nehéz, hiszen a háború utáni poszttraumatikus szindrómában ugyanannyi ember meghal, mint a fronton, mert öngyilkosak lesznek, vagy összetörik az életük. "A mi egyházunkban lényegében az van, ha a lelkész úgy dönt, hogy nem csinálja tovább a szolgálatot, akkor tovább áll. A háború előtt elmentek, de a háború idején nem ment el senki" – tette hozzá.