Mint olvasható, a felmérésükben nem csak a pedagógushiányra voltak kíváncsiak, hanem arra is, mi a helyzet valamennyi szakmacsoporttal. Ezért kategóriákba sorolták az ágazatban alkalmazott szakembereket, és külön kérdezték meg a válaszadókat ezekről. Ugyanakkor kizárólag a tartós munkaerőhiányra fókuszálta a kérdéseikben – teszi hozzá a PDSZ.
Arra a kérdésükre, hogy „Tapasztalt-e az intézményében egy éven belül két hónapnál huzamosabb ideig bekövetkező szakemberhiányt, ahol dolgozik?” a válaszadók 82,1 százaléka válaszolt igennel, míg 17,9 százalék nemmel. Az igeneket tovább bontva kiderült, hogy a legtöbb válaszadó (59,7 százalék) valamilyen közismereti tantárgy esetében tapasztalt tanárhiányt, de például 35,5 százalék említett tanító-, 35 százalék nyelvtanár-, 31,6 százalék pedig gyógypedagógus-hiányt.
A PDSZ szerint a válaszok kiterjedt és általános szakemberhiányról árulkodnak országszerte, ami olvasatukban egyenlő azzal, hogy „teljesen a lovak közé dobta a gyeplőt az oktatásirányítás”. Megjegyzik, hogy az adatok ráadásul félrevezetőek is lehetnek, mert nem minden intézmény alkalmaz adott szakembert. Ha ezt is figyelemebe veszik, még mellbevágóbb a kép – olvasható.
Példaként a gyógypedagógusokat említik, akiket nem minden általános iskola, illetve óvoda alkalmaz. Viszont a gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési oktatási intézmények és a pedagógiai szakszolgálatok mindegyike. Éppen ezért kiugróan magas adat, hogy az utóbbi intézményekből válaszoló munkatársak 92,9 és 90 százaléka jelezte, hogy intézményükben tapasztaltak két hónapnál huzamosabb ideig gyógypedagógus munkatárs hiányát. Azt is megjegyzik, hogy „az iskola- és óvodapszichológusok hiánya is szinte közhely”. Ezek a szakemberek jellemzően több intézményt látnak el egyszerre, hiányuk tehát halmozottan jelentkezik.
A PDSZ felmérése szerint az is teljesen egyértelmű, hogy
Budapesten pontosan annyira érintettek az intézmények, mint az országban bárhol máshol.
Sőt, a tanítóhiány, vagy a közismereti tantárgyakat oktató tanárok hiánya bőven az országos átlag fölött van – a megkérdezettek válaszai alapján.
A szakszervezet mások mellett arra is kitér, hogy az adatokból megállapítható, hogy sem az egyházi, sem az alapítványi intézmények sem védettek a kialakuló és mélyülő, általános szakemberhiánytól, annak ellenére sem, hogy ezekben az intézményekben – az állami és önkormányzati fenntartásúaktól eltérően – a nyugdíj folyósítása mellett is lehet munkavállalót teljes állásban, munkaviszony keretében foglalkoztatni. Azaz számukra rendelkezésre áll egyfajta mentőöv.