Az építőipar nyersanyaggal ellátásának biztosítása teszi szükségessé a bányászati törvény módosítását a jelentős építőipari áremelkedés elkerülése és a koronavírus-járvány alatt is megmutatkozó nemzetközi ellátási láncok akadozása miatt is – mondta ismertetésében az Igazságügyi és Technológiai Minisztérium államtitkára.
Kaderják Péter államtitkár ismertette: a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat 2020 tavaszán egy az egész országra kiterjedő áttekintő értékelést készített az építőipar szempontjából fontos nyersanyagok kitermelhetőségéről. Ebből kiderül, hogy Magyarország még évtizedekig képes nyersanyaggal ellátni a hazai építőipart, akár kavicsról, homokról van szó, a cement- és mészipari nyersanyagok pedig akár háromszáz évre is elegendőek.
Azonban a nyersanyag-hozzáférést befolyásoló természet-, víz- vagy termőföldvédelmi előírások miatt jelentős korlátozások szűkítik az alapanyagellátást. Akár ellátási zavarok is jelentkezhetnek, és például a betonkavicsot jelentős távolságból kell a keverő üzemeke szállítani. Beszámolt ugyanakkor arról is, hogy a kavicsból, homokból rendelkezésre álló mennyiség nemcsak a hazai építőipart szolgálja ki, hanem exportra is jut belőle.
Az építőipar korábbi növekedésének elérése azonnali állami beavatkozást igényel, a hazai erőforrások hatékonyabb kihasználásával pedig csökkenteni lehet a magyar gazdaság túlzott nemzetközi kitettségét.
A rendkívüli helyzet alatt előálló kritikus gazdasági és társadalmi helyzet indokolja a víz, a termőföld, az erdők gazdálkodásában meglévő megkülönböztetett állami szerepvállalás kiterjesztését a hazai építőipari ásványvagyonra is. Biztosítani kell, hogy amikor a járványhelyzet miatt a hazai bányák nem képesek kielégíteni a keresletet, az állam megkapja azokat a lehetőségeket, amelyekkel kezelni tudja a problémát.
Az állam lehetőséget kap új lelőhelyek megtalálására vagy arra, hogy ha bányát gazdasági okokból zárnának be, akkor azt megakadályozhassa, elhárítva az akadályt a stratégiai beruházások megvalósítása előtt. Ezért van szükség az indokolatlan területfoglalások megszüntetésére és az állam elővásárlási jogának biztosítására egyes bányaterületeken
Bánki Erik (Fidesz) azt mondta: rendkívüli helyzetben rendkívüli intézkedésekre van szükség. Az állam személye pedig kellő garancia, hogy a váratlan időszakokban, amikor a gazdaságnak minden hazai erőforrásra szüksége van, azok biztosítottak legyenek.
A képviselő ezért támogatandónak tartotta az állami szerepvállalás erősítését, az elővásárlási jog biztosítását az állam számára, és fontos célnak nevezte a hazai erőforrások bevonásának erősítését a hazai gazdasági folyamatokba.
Nunkovics Tibor (Jobbik) értetlenségének adott hangot a javaslattal kapcsolatban. Mint mondta, az valóban megoldást kínál bizonyos problémákra, de fő mondanivalója mégis az, hogy "feltúrjuk az egész országot", holott erre nincs is szükség, ha jelenleg exportra is jut az alapanyagokból.
Elmondta, választókerületében, Pilismaróton éppen most van "balhé" abból, hogy egy korábbi üdülőövezetben kívánnak sóderbányát létrehozni.
Kifogásolta, hogy a javaslat eltörli a bányajáradékot, amelyet a hasznosításra szánt kitermelt kavics után kellett fizetni eddig. Környezetvédelmi szempontból is aggályosnak ítélte az előterjesztést.
A javaslat legfontosabb céljának azt nevezte, hogy ha egy kisvállalkozás évekig ül egy bányanyitási jogon, akkor arra az állam "lecsaphasson". Szerinte azonban az államosítás helyett a bányanyitási folyamat elindítását kellene segíteni, a kisvállalkozást támogatni ebben. Nincs garancia arra, hogy a koncesszió újbóli kiosztásával az ismét kis- vagy közepes vállalkozáshoz kerül – sérelmezte.
Nacsa Lőrinc (KDNP) elmondta, hogy a magyarországi bányászatot száz éve jelentős veszteség érte, mivel nagy része más országokhoz került.
Az építőipari bányászat 37,8 millió köbmétert jelentett 2018-ban, és az ágazatnak egyre nagyobb mennyiségű nyersanyagra van szüksége. Az alapanyagokból pedig még évtizedekre elegendő mennyiség áll rendelkezésre. De egyéb, például örökségvédelmi intézkedések miatt a kitermelés lecsökkenhet, társadalmi korlátok miatt nem lehet kihasználni a rendelkezésre álló alapanyagot.
Magyarország és Európa egyaránt súlyos importfüggőségben szenved a bányászati nyersanyagokból, azonban szükséges az önellátás biztosítása.
Szakács László (MSZP) örömét fejezte ki, hogy volt szakmai egyeztetés a törvényjavaslatról.
Aggályait hangoztatta ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy az építőanyag-iparban érdekelt bányavállalkozók területeket akarnak megszerezni alapanyag-kitermeléshez, és bizonyos esetekben ezt "erőszakosan", "a törvényeket megkerülve" teszik.
Nem az állami elővásárlási jog lenne erre a megoldás, a kártalanítás vagy akár a kisajátítás szabályai jobban segítenék ezeket az ügyeket – mondta, sürgetve a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételét is.
Varju László (DK) szerint olyan javaslatról van szó, amely sok vitát fog kiváltani a bányatelkek nyitása miatt.
Hiányolta, hogy a kormány nem terjesztette a Ház elé a hatásvizsgálatot. Szeretné elkérni a dokumentumot, és megtudni belőle, mi alapján döntött a kabinet e szabályozás elfogadásának szükségességéről.
Szerinte a koronavírus-járvány idején sincs olyan hiány az építőanyag-piacon, amely ilyen rendkívüli intézkedést indokolna.
Keresztes László Lóránt (LMP) arra számít, hogy a törvényjavaslat nagy környezeti károkat fog okozni.
Rossz szemléletet tükröz az előterjesztés, nem a zöld gazdaságra átállást helyezi ugyanis előtérbe, hanem a kitermelést. Bírálta a mederkotrásokra vonatkozó szabályozás tervezett módosítását is.
Kaderják Péter energia- és klímapolitikáért felelős államtitkár zárszavában a vitában elhangzottakra úgy reagált: az előterjesztés mederkotrással kapcsolatos rendelkezése nem veszélyezteti az ivóvízbiztonságot.
A környezetvédelmi kockázatokról azt mondta: természetesen minden bányászati tevékenységnek vannak környezeti hatásai, de meg kell találni azt a megfelelő egyensúlyt, amely a környezetvédelem és a bányászat érdekei között kialakítható.