Jelenleg teljes kapacitással működik az egészségügy, vagyis az elektív, tervezhető műtétekre is sor kerül. Máté-Horváth Nóra szakorvos elmondta, ez elve lefoglalja a magyar orvosi és nővéri kapacitásokat, és emellett még érkeznek a covidos esetek is.
„Aggaszt mindannyiunkat, hogy dolgozunk teljes gőzzel, mint egy átlag hétköznapon, és erre jön még egy olyan növekvő járulékos terhelés, amelynek a csillapodását nem látjuk egyelőre” – mutatott rá.
Van 16 ezer lélegeztetőgép és 10 ezer üres kórházi ágy Magyarországon. Az aneszteziológus orvos szerint a kórházi ágyszám egy szocialista maradvány.
„Valójában világszinten is az élvonalban vagyunk a lakosságarányos ágyak számában, ami egyben a rendszer egyik legnagyobb hátránya is, mert rettentően pazarló. Ezeket a kórházi ágyakat fenntartottunk eddig is, 1990 óta, teljesen feleslegesen, bár ez a Covid-járvány idején jól fog jönni. A gond az, hogy ezeknek a kórházi ágyaknak csak a kis részénél áll rendelkezésre oxigénkiállás, amivel egy tüdőgyulladásos beteget tudunk lélegeztetni” – magyarázta.
De ami a legfőbb gond, hogy kevés az intenzíves szakápolók száma
– tette hozzá Máté-Horváth Nóra.
„Ők nem olyan nővérek, mint például a belgyógyászati osztályokon lévő társaik, ahol a nagyon becsülettel dolgozók egyszerre harminc beteget is elvisznek, utóbbi is borzasztó, de egy intenzív osztályon mindez másképp néz ki. Egy nővér ugyanis legfeljebb egy-két instabil betegről tud gondoskodni. Ha már három beteget kell napi 24 órában ellátni, akkor az ellátás színvonala nem az elvárt lesz – hangsúlyozta. – Összesen kétezer intenzív terápiás nővérünk van az országban, így könnyen kiszámolható, hogy ez nem ugyanaz a nagyságrend, mint amiről a lélégezetógépek vagy kórházi ágyak tekintetében beszélhetünk.”
Ez a feladatkör speciális munkát igényel, amelyet nem lehet elsajátítani egyik napról a másikra – tette hozzá a szakorvos. Az intenzív terápiás szakápolói ugyanis egy főiskolai képzés, amit aztán évekig kell gyakorolni a napi ellátásban ahhoz, hogy rutinossá váljon benne az ember.
„Nagyon sokszor időfaktoros beavatkozásokat látnak el. Ha szétcsúszik a lélégezetőgép és a lélegeztető cső, vagy ha a betegnek a váladéktól például nem jut be levegő, hiába működik a gép, ha éppen romlik a keringés és instabil lesz a beteg, ha cserélni kell az életfenntartó gyógyszereket adagoló pumpákat, ezek
mind–mind nagyon gyors és időfaktoros beavatkozások”
– világított rá Máté-Horváth Nóra.
Az aneszteziológus arról is beszélt, hogy ráadásul ezeknek a szakdolgozónak nem csupán a Covid-fertőzötteket ellátása a feladata. Mint megjegyezte, biztos, hogy lesz valamekkora kár, de ennek mértékét minimalizálniuk kell.
„Nem lehet egy-két hónap, de még fél év alatt sem kiképezni több intenzív terápiás szakápolót. Ezt a szakmát valahogyan vonzóvá kellett volna tenni, fel kellett volna építeni az elmúlt 30 évben, hogy az emberek akarjanak nővérré, orvossá válni, és hogy maradjanak itthon – fogalmazott. – És teljesen mindegy, hogy jeleneleg hány lélegezetőgép van, hogy hány kórházi ágy van,
se szidni, se dicsekedni nem kellene, egyszerűen össze kellene fogni!”
Jelenlegi helyzetben össze kell fogni, visszaszorítani a vírusellenes mozgalmakat, határozottan kiállni a maszkviselés mellett, ingyenessé tenni a tesztelést, hogy minél nagyobb legyen a lakosság átteszteltsége, izolálni a pozitív eseteket és megkímélni a magyar lakosságot attól, ami Spanyolországban vagy Olaszországban történt a tavasszal – emelte ki Máté-Horváth Nóra.
Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!