A járvány alkalmával óriási sokkhatás éri az embereket, részint a közegészségügyi helyzet, részint pedig a megélhetési veszély miatt szorong, mutatott rá Németh Erzsébet szociálpszichológus. Az viszont nagyon különböző, hogy hogyan reagálunk. Van, aki igyekszik és terjeszti, hogy a meghozott intézkedések túlzások, fölöslegesek, és nem kell annyira megijedni, míg vannak, akik mások számára pániknak tűnő óvintézkedéseket tesznek, nem mozdulnak ki otthonról, különféle álarcokat viselnek és még a saját családtagjaikkal sem érintkeznek. Bár az utóbbi csoportnak nehezebb a mostani helyzet, köszönettel tartozunk – emelte ki a szakember.
Ez lesz a nagy kérdés
Ugyanígy, hogy mennyire bízunk a kormányban, hogy szeretjük, nem szeretjük, az is eltérő, de a kérdés, hogy ennek ellenére képesek vagyunk-e egységesen cselekedni? Németh Erzsébet szerint nem baj, hogy különbözőek vagyunk, hogy eltérően gondolkodunk és érzünk, hogy bízunk, vagy nem bízunk, de ha egyformán vagyunk képesek cselekedni, akkor sok mindent tettünk a közösségünkért és magunkért is – hangsúlyozta.
A jelenlegi helyzetben lényeges továbbá, hogy aki nem tehetik meg, hogy home office-ban dolgozzon, az orvosokon át a bolti dolgozókig, az
tudja, hogy amit csinál, az fontos, és szinte katonai szigorúsággal, belső szorgalommal és fegyelemmel, akármennyire is szorong, tegye meg,
amit meg kell tennie, így legalább saját magával nyugalomban tud lenni. Ellenkező esetben, ha szorongunk, kapkodunk, esetleg az otthoni munkavégzést alkalmával csak lógatjuk a lábunkat, akkor előbb-utóbb egyre nagyobb feszültségek lesznek és a lelkiismeretünk sem fog tudni megnyugodni – magyarázta a szakember.
Legyünk egymással kedvesek, beszéljük meg
A szociálpszichológus szakember, mint mondta, az összezártság által erősített eseteges konfliktusok esetében sem szereti az általános jótanácsokat, hiszen sok esetben ezek épp egy megbeszélésből szoktak keletkezni. Ezzel együtt érdemes letisztázni, és írásban is rögzíteni, hogy mi legyen. Jót tehet ebben az időszakban egy napirend kialakítása, és némi katonás rendnek kellene lennie a családokban is, ugyanis a home office az időt úgymond megfoghatatlanná teszi.
Minél strukturáltabb az időtöltés, minél hasznosabb, az annál inkább csökkenti a feszültséget.
„Furcsa az ember, de ha fél, a legjobb, ha megteszi, ami tőle telik” – ismételte meg.
Nem tudom
Ami a tudósokat illeti, jegyezte meg Németh Erzsébet, nekik meg kellene tanulniuk azt, hogy: nem tudom. Például nem tudjuk, hogy mennyi ideig fog tartani a járvány. Nem tudjuk, hogy mennyire terjedt el a vírus, és így tovább. És azt sem egészen pontosan tudni, hogy egy ilyen helyzetben a családok hogyan reagálnak a hosszabb összezártságra, és hogy az idő segít, vagy ront-e. Az biztos, hogy a bezártság nehéz, ezért meg kell próbálunk segíteni saját magunkon, tanácsolta: időnként menjünk el sétálni, lehetőleg olyan helyre, ahol nincsenek sokan, mert ez nagyon sokat fog segíteni, a családon belüli feszültségek pedig enyhülni fognak.
Egyes kutatások szerint a személyközi feszültségek akkor tudnak a leginkább csökkenni, ha olyan feladatot kapnak, amelyet közösen tudnak elvégezni. Tehát, ha képesek leszünk valahogy együtt „húzni a szekeret” egy irányba, akkor a stressz csökkenhet.
Fegyelmezettség és megértés!
Miután a vírus az emberek közötti kontaktussal terjed, ezért minél kevesebb ilyet kellene megélni, az idősöknek pedig különösen vigyáznia kellene arra, hogy például két méternél közelebb ne kerüljenek senkihez, ne menjenek zárt térbe, ahol sokan vannak, ha sétálnak, lehetőleg ne zsúfolt helyen tegyék, ne szálljanak tömegközlekedésre. Ha ezeket mind betartják, és legfeljebb a saját üres utcáikban sétálnak, akkor nem kell a most tapasztalható nagy feszültséget éreznünk az utcán látott idősebbek miatt. Ami nagyon fontos, ha úgy tapasztaljuk, hogy valaki helyetelen dolgot művel, akár egy idősebb illető,
elegáns határozottsággal, de megértően kell kommunikálni.
Németh Erzsébet kihangsúlyozta: nemcsak magunkért, hanem mindenki másért is felelőssgek vagyunk a mostani helyzetben, akivel találkozunk, rámutatva arra a problémára is, hogy az idősek gyakorta nem mernek kérni. Ezért lényeges dolog, hogy miként tudunk velük bánni, hogyan tudjuk rávenni őket a helyes magatartásra, illetve hogyan tudunk nekik segíteni a „nagy elesettségükben” – tette hozzá.
A szociálpszichológus egyetértett, a mostani helyzetben
a fegyelmezettség és megértés lehet a jelszó, valamint nem baj, ha másképp érzünk, a lényeg, hogy egyformán cselekedjünk.
Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!