A XX. század második felében tett nyelvvizsgákról egész egyszerűen nincs közhiteles igazolás, tehát ha valaki elveszítette a papírját, az nagyon rosszul jár, ahogy az Index egyik olvasója is, aki 1987-es orosz felsőfokújára hivatkozik - hiába.
Egy új állás megpályázásához lett volna szüksége a papírra, amit nem talált, ezért elment a Rigó utcai központ utódjának számító ELTE Origo Nyelvi Centrumba, megadta nekik adatait, és aziránt érdeklődött, milyen módon tudják neki pótolni az elvesztett bizonyítványt. A válasz:
sehogy, mert nincs közhiteles adatbázis.
Az érintett ezután a hazai nyelvvizsgaközpontok szakmai felügyeletét ellátó Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központhoz fordult. Tőlük is azt kérte, hogy állítsanak ki neki egy hatósági igazolást az elveszett nyelvvizsga-bizonyítványáról, de itt sem tudtak segíteni neki.
2000 óta az elveszett nyelvvizsga-bizonyítványok pótlására kizárólag a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ jogosult. A 2000 előtti bizonyítványok ügyében azonban ők sem tudnak segíteni,
hivatalos dokumentumot ezekről ők sem tudnak kiállítani, mert a megalakulásuk előtt letett nyelvvizsgákról ők sem rendelkeznek közhiteles adatbázissal. Ha tehát valakinek megvan a papírja, akkor nyelvvizsgásnak számít, ha nem, nem.
A Rigó utcában tárolt iratok egyébként a régi központ pincéjében többször is szétáztak,
az amúgy is rendezetlen iratok egy része megsemmisült. Az Oktatási Hivatalnál is csak 2000-ig visszamenőleg vannak meg a papírok. Az érintettnek egyetlen esélye van a portál szerint: újból levizsgázni, és a vizsgadíjat is ki kell fizetni.