A Görgei Artúrral kapcsolatos árulási vádról annyit érdemes tudni, hogy szinte nem is volt mit elárulni 1849. augusztus 11-én, vagyis két nappal a világosi fegyverletétel előtt, amikor a legfőbb katonai hatalmat Görgei megkapta Kossuth Lajostól.
"A legfőbb hatalom annyiban állt, hogy egymásra rakták a felelősségeiket a vezetők, hogy kezdjenek vele valamit"
- fogalmazott az InfoRádió Aréna című műsorában Hermann Róbert történész, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, külön kiemelve, hogy Görgei hatalma összesen kettő napra szólt. Katonailag már egyébként is teljesen reménytelen volt a helyzet, a temesvári csatában a déli fősereg teljesen megsemmisült, Görgei pedig összesen 25 ezer fegyveres és 5 ezer fegyvertelen katonával állt, a tőle északra lévő 80 ezer orosz katonával szemben. Erdélyt ekkorra már ráadásul elfoglalták az osztrákok és az oroszok, 50 ezer katonát ott hagyva, délről pedig jön Haynau a diadalmas császári-királyi fősereggel, lészer, utánpótlás pedig nincs.
"Ebben a helyzetben árulásról beszélni semmi köze nincs a valósághoz."
A felvetésre, hogy a "Görgei-áruló" mítosz mintha a Kossuth-mítosz része lenne, Hermann úgy reagált: némi igazság van benne.
"Tegyük hozzá, hogy az árulási vádnak két ága volt. Az egyik a hazai, ami meglehetős egyértelműséggel már 1949 augusztusában, közvetlenül a fegyverletétel után kibontakozott, amikor kiderült, hogy a fegyverletétel következménye nem csupán békét, hanem megtorlást is jelent - egy olyanfajta összeomlást, amire senki nem számított még két héttel korábban.
Érthetően azt az embert tették felelőssé, aki a dolgok élén állt, amikor vége lett mindennek. Aztán Kossuth az emigrációban szintén meghirdette Görgei árulásának a mítoszát:
szeptember 12-én Vidinben írt egy diplomáciai körlevelet a külföldi magyar ügynökökhöz, ebben arra hivatkozik, hogy ha Görgei nem árulja el az ügyet, akkor az orosz intervenció ellenére is győzelmet lehetett volna aratni ebben a harcban. A hazugság szót nem akarom erre használni, de voltaképpen az" - fogalmazott a történész.