Az a generáció, amely most készül házasságot kötni, javarészt olyan mintákat látott maga körül, amiket nem feltétlenül szeretne magáénak tudni; és ez sokféleképpen mutatkozik meg - vélekedett az InfoRádió Családi hét című magazinműsorában Andrek Andrea pszichológus.
"Akár úgy is, hogy elvált szülők gyereke, és ezért egész biztos abban, hogy házastársával együtt neveli fel a gyermekét, tehát így ellentétes mintát választ, de láthatjuk azt is, hogy a saját élményei miatt bizalmatlanság van benne a házasság intézménye felé" - vázolta Andrek.
Hogy egy közös gyermek vállalása nem nagyobb elköteleződés-e, mint a "holtomiglan-holtodiglan", arról azt mondta, a vizsgálatok szerint a kettő másfajta elköteleződést jelent.
"A házasságban a párkapcsolat van a fókuszban, a gyermekvállalásnál viszont egy külső fókuszra mondanak igent. Kutatások bizonyítják, hogy a magzathoz való odafordulás mértéke szignifikánsan erősebb abban az esetben, ha van már papír a háttérben. Tehát
a házasságban élők intenzívebben fordulnak oda a még meg nem született gyermekükhöz.
Ez egy elgondolkodtató adat. Az lehet ennek a hátterében, hogy
akiknél nem történt meg ez az elköteleződés, azoknál a várandósság ideje alatt felmerül az a kérdés, hogy kellően biztonságban vannak-e."
Hosszú távon Andrek Andrea szerint lényegesen sérülékenyebbek azok a párkapcsolatok, amelyekben nincs házasságkötés.
"A gyermek születését követő ötödik évben nagyobb valószínűséggel vannak együtt azok a párok, akik addig házasságban éltek" - mutatott rá egy újabb európai kutatási adatra a szakember. A gyerek születését követő időszak egy normatív krízis, nagy megpróbáltatás a párok számára, és hosszú távon törékenyebbek azok a kapcsolatok, ahol nem történt házasságkötés - magyarázta Andrek Andrea.