Az El Nino-jelenség lényege, hogy magas tengerfelszín-hőmérséklet tűnik fel a Csendes-óceán medencéinek trópusi területein, és ez tartósan fenn is marad – magyarázta az InfoRádiónak Lakatos Mónika. Az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlatkutatója hozzátette: ez a légkörre is hatással van, az általános cirkulációban is láthatjuk a nyomát.
Kirívó események ritkán történnek, 1950 óta csupán 1972-ben, 1982-ben és 1997-ben, valamint 2015-2016-ban emelkedett meg a jelenség hatására 2 Celsius-foknál nagyobb mértékben a légkör hőmérséklete. A nagyon erős El Nino-hatásnak köszönhetően globálisan 2016 volt a legmelegebb év.
A meleg felszíni vizek keletre tartó mozgása az óceán nyugati területein magasabb légnyomást és kevesebb csapadékot, keleten pedig alacsonyabb és kevesebb csapadékot eredményez.
Míg az Egyesült Államok déli részén csapadékos időjárást hoz az El Nino, addig a Karib-térségben, a Fülöp-szigeteken, Brazíliában, Indonézia egyes részein viszont szárazságot lehet tapasztalni, Ausztráliát és Dél-Afrikát aszály veszélyezteti, Indonéziát erdőtűzek jellemzik.
A jelenség „testvére”, a La Nina a Csendes-óceán keleti medencéjének trópusi területein hidegebb tengerfelszínt hoz, ahol az El Nino szárazságot hoz, előbbi özönvízszerű esőzéseket.
A Meteorológiai Világszervezet közleménye szerint az év La Nina-eseménnyel kezdődött, majd áprilisra semleges állapotba jutott, és 70 százalék az esélye, hogy egy nem túl erős El Nino-jelenség fejlődik év végére.