1923-ban született. Pályáját nyomdászként kezdte, majd elvégezte az az egyetemet. 1940-ben lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd az SZDP és az MKP kényszerű egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének póttagja, a párt Pest Megyei Bizottságának szervezőtitkára lett - írja róla a Népszava.
1956-ban belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, ugyanebben az évben fél évig élelmiszeripari miniszter, majd 57-ben közellátási kormánybiztos, 1958-tól újra országgyűlési képviselő volt.
Az MSZMP Központi Bizottságába 1957-ben került, amelynek egészen 1989-ig volt tagja, 1966-75-ben a párt legszűkebb vezető testületének, a Politikai Bizottságnak is tagja volt. 1960-62 között pénzügyminiszterként dolgozott, majd a KB gazdaságpolitikai titkáraként neve összefonódott a gazdasági reformmal, amelynek megtorpanása után száműzték a vezetésből és visszavonult a tudományos életbe. 1974-től tizennégy éven át volt az MTA Közgazdaság-tudományi Intézet igazgatója.
A pártvezetésbe 1988-ban került vissza, ekkor lett ismét a Politikai Bizottság tagja, 1988-1989-ben a Németh-kormányban államminiszteri pozíciót töltött be. 1988-ban, a rendszerváltoztatást előkészítő Új Márciusi Front egyik alapító tagja, 1989-90-ben a Minisztertanács gazdasági reformbizottságának elnöke volt.
Kádár János lemondása után, 1989. júniustól októberig az MSZMP elnöke lett, majd az újonnan alakult Magyar Szocialista Pártot (MSZP) vezette 1989-90-ben.
A rendszerváltási utáni időszakban is aktívan politizált, 1998-ig az MSZP színeiben volt országgyűlési képviselő, majd visszavonult a politizálástól.
Pártja közleményében azt írta, hogy Nyers Rezső pályafutását a megújulásra való törekvés határozta meg, a baloldal megújításáért dolgozott élete során. Közgazdászként és politikusként a reformok híve volt, még akkor is, amikor nézetei miatt háttérbe szorították.
A politikustól közleményben búcsúzó Demokratikus Koalíció úgy fogalmaz, hogy személye híd lett az állampárti időszak és a demokratikus átalakulás között.