Ha a gasztronómia és az irodalom kapcsolatáról van szó, mindenkinek Krúdy Gyula jut eszébe és Szindbád velős csontja – hangsúlyozta az író.
„Az ember bárhova nyúl a magyar irodalomba, rögtön szaftba merítkezik”
– tette hozzá. Cserna-Szabó András szerint alig van olyan író, akinek semmi köze a gasztronómiához.
Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is panaszkodott egy-egy cikkben arról, hogy a magyar konyha pusztul, és a fiatalkorukban a magyar konyha fő ételeinek számítottak, szinte eltűntek a 19. század második felére. Azóta
magyar ételek generációi süllyedtek el,
többek közt azért, mert nem akarunk ezzel foglalkozni és nem tekintjük a kultúránk részének – véli az író.
Az 1860-as évek végén Alexandre Dumas francia író halála előtt nem sokkal úgy érezte, még nem írta meg fő művét, így másfél év alatt megírta a Nagy Konyhaszótár című könyvét, mely azóta is alapja a francia gasztronómiának. Ezzel a kötettel alkotta meg az irodalmi szakácskönyv műfaját, művében a közel 3000 recept mellett irodalmi műfajok is megjelennek: például a tárca, a novella és az útirajz.
A konyha társadalmi rétegenként és koronként eltér
– jelentette ki az író. Az utolsó nagy magyar gasztronómiai korszaka a monarchia idejére tehető. Ezen időszak ételeit viszonylag jól ismerjük étlapokból, szakácskönyvekből és irodalmi művekből. Ezeket jellemzően nem csak Magyarországon ették: a borjúbécsi például a legendák szerint Milánóból került Bécsbe, majd onnan hazánkba.
Ha kinyitja az ember az 1902-ben megjelent Emma asszony szakácskönyvét, egy soknemzetiségű, sokvallású fúziós konyha rajzolódik ki előtte – hangsúlyozta Cserna-Szabó András. A magyar, az osztrák, a cseh, a román, a székely, a zsidó, a szerb konyhák egyvelege volt. A szakácskönyv szerzője A Hét című folyóiratnál dolgozott, és a Figaro mintájára felkérte az olvasókat, hogy küldjék be receptjeiket, amelyeket folyamatosan leközöltek, később ezekből állította össze a kötetet. Emma asszony álnév mögött Ignotus Hugó állt, a Nyugat későbbi főszerkesztője.