A Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója szerint a 2000-es évek közepén egyfajta társadalmi szükségletként jelentkezett, hogy egy kormány ne négy év alatt valósítsa meg programját, hanem kapjon lehetőséget a folytatásra. Csizmadia Ervin azt mondta: a magyar demokrácia kiinduló helyezte az volt, hogy minél kevesebb időt legyen a hatalomban egy párt.
„A választók belefáradtak abba, hogy a rendszerváltás célja, a jólét, egyáltalán nem valósult meg.”
Az elemző úgy látja, hogy ha 2006 után nem fulladt volna káoszba az MSZP kormányzása, akkor most nem beszélnénk arról, hogy a Fidesz zsinórban a harmadik választást is megnyerheti.
„Visszatértünk egy korábbi nyugati trendhez, ami a nyugat-európaiaknak azért nem tetszik, mert a Fidesz olyan politikát folytat, ami a mai mainstream számára nem igazán elfogadható. De hosszú kormányok Nyugat-Európában is voltak. A jóléti államokat a hosszú időn keresztül regnáló kormányok teremtették meg. Nem az volt, hogy négyévente billegett ide-oda a dolog, volt egy stabilitása a kormányzásnak.
A 2006 óta tartó korszak nagy kihívása az, hogy ki teremt stabilitást.”
Csizmadia Ervin szerint a jelenlegi kormány a stabilitás érdekében feláldozza a jogállami kereteket is.
„Annak a kétmillió embernek jelentős része, akik ma rendíthetetlenül kitartanak a Fidesz mögött, jelentős százaléka már ebből a csoportból tevődik össze. Úgy érzik, az Orbán-kormány sokkal jobban képviseli a folytonosságukat a Kádár-rendszerrel, mint mondjuk a Gyurcsány-kormány tette. Arról azt szokták mondani, neoliberális politikát folytatott.”
A Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója magyar specialitásnak tekinti, hogy a bal- és a jobboldal nálunk karakteresen mást gondol a világról.
Sikerre éhezik a politikai elit
Az európai folyamatokat elemezve nem lehet egységesen a lázadás időszakáról beszélni - mondta Csizmadia Ervin.
„A francia választás eredménye ennek a lázadás narratívának kicsit ellentmond, noha annak is van olyan jellege, hogy a francia politika felfordult, de nem abban az irányban, hogy Marine Le Pen pártja nagyon megerősödött volna.”
A politológus szerint véglegesen nem dőlt el, hogy legyen-e egységes európai válasz.
„A Macron-jelenség inkább afelé mutat, hogy legyen egy globális európai válasz, erősödjön meg mondjuk a liberális demokrácia és a különböző nemzetállamok soroljanak be egy, még egyébként pontosan meg nem nevezhető általános európai irány mögé. 2015 óta, amióta a migrációs válság akuttá vált,
Európa igazi nagy problémája az, hogy nem tudjuk, van-e irány, nincs pontosan mi mögé besorolódni.”
Csizmadia Ervin szerint a gazdasági válság kilenc évvel ezelőtti kezdete óta továbbra sem látszik a politikai egységesedés tartalma.
„Megy egy gyötrődés, iszapbirkózás, nagyon sok vargabetűvel, sok olyan törekvéssel, hogy a nemzetállamokat vissza kéne szorítani. Ahelyett, hogy azon az inkább konstruktívabb megoldáson gondolkoznának, hogy a nemzetállami és a globális igényeket hogyan lehetne harmonizálni.
Az európai politikai elit irtózatosan ki van éhezve sikerekre.”
Hozzátette, hogy most ilyen sikernek nevezik Macron győzelmét, holott a parlamenti stabil többségét igen alacsony választási részvétel mellett harcolta ki.
Csizmadia Ervin szerint a fő irányvonalhoz tartozó pártok megtanultak a populistáktól, hogy teszetosza vezetők helyett szükség van karakteres, felelősséget vállaló személyiségekre, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szélsőségesebb irányzatok a korábban feltételezettnél kevésbé tudtak végül megerősödni az elmúlt időszakban.