„A Facebook már olyan méretű, hogy bizonyos szakirodalmakban azt írják, társadalmi normafunkciója van. Ott van egy szokásrendszer, léteznek protokolláris formák, meg van határozva, hogy mit lehet, mit nem” - mondta a pszichológus.
Hozzátette: az komoly figyelmeztetés, hogy az online tér bizonyos fejlesztései olyan erősek lehetnek, hogy komoly szabályozó funkcióval rendelkeznek.
Tari Annamária a legnagyobb veszélyt abban látja, hogy ha a szülők nem figyelnek oda, az online tér segít abban, hogy egy olyan markáns elvárás fogalmazódjon meg a fiatalokban, ami szerint
aki az életet jól csinálja, úgy csinálja, hogy az csak pozitív.
„Ehhez képest egy iszonyatos nagy csalódás, amikor látszik a valóság, és a valóságban lehet, hogy több negatív dolog jön szembe, mint pozitív. Ekkor lehet látni azt, ami időnként látszik a Z-generáción:
a csalódottság átment haragba, és azt mondják, hogy erről nem volt szó” -
mondta a pszichológus.
„Ebben teljesen igazuk van, mert
azt a szülők tényleg elfelejtették elmondani, hogy az élet néha nehéz” -
emelte ki a szakember.
Tari Annamária szerint azt sem szabad kihagyni a fiatalokkal való beszélgetésből, hogy az élet többek közt attól szép, hogy az ember megtanulja a nehézségeket leküzdeni.
„ Azt is el kell mondani, hogy az igazán klassz emberek – akik erősek és mindenféle helyzeteket megoldanak – ezt azért tudják megcsinálni, mert tanultak a kudarcaikból. Nem az a nagy dolog, ha valaki sikeres, hanem ha már egyszer térden állt, és onnan felállt” - fogalmazott a pszichológus.
„Tudom, hogy ez úgy hangzik, mintha egy zs-kategóriás katasztrófafilmet mesélnék, ahol a főhős a végén megmenti a világot.
De az átlagember élete is néha tényleg a saját zs-kategóriás katasztrófafilmje.
Ha abból kijön, akkor utána jó lesz neki, bármilyen nehéz is legyen körülötte az élet néha” - véli Tari Annamária.