A NATO-tagállamok az elmúlt két csúcstalálkozón fogadalmat tettek, hogy a költségvetés két százalékát védelmi kiadásokra fordítják. Ezt eddig gyakorlatilag az európai tagállamok egyike sem fogadta meg érdemben. Az utóbbi években volt elmozdulás Lengyelország és Nagy-Britannia részéről, a németek is elkezdték a költéseket, de Magyarország, a keleti tagállamok egyébként rendkívül rosszul állnak – mondta a külpolitikai elemző.
„Általában az európai tagállamok az elmúlt másfél évtizedben egy hullámvölgyben voltak a védelmi kiadásaikat illetően, miközben a világ többi része – Kína, India, Dél-Amerika és a Közel-Kelet egyes országai – egyébként elképesztő mennyiségű pénzt költött hadi kiadásokra” - hívta fel a figyelmet Feledy Botond.
Eszerint van egy globális nyomás, és van egy euroatlanti térségből érkező nyomás, ami mind azt igényli, hogy legalább minimális szinten felzárkózzanak ezek az euroatlanti térségbeli államok a hadi kiadások tekintetében – összegezte a külpolitikai helyzetet a szakértő.
„Magyarország azzal a trükkel élt, hogy az elmúlt találkozón azt mondta, elindítja a kiadások növelését, elkezdi feltornászni a 2 százalék küszöbe alá a védelmi kiadások arányát. Ugyanakkor ennek a kifutására adtunk közel 5-8 évet – attól függően, hogy éppen melyik fogadalmunkat nézzük. Eszerint 2022-25 körül elérheti el Magyarország is előbb-utóbb a 2 százalékot” - emlékeztetett Feledy Botond.
A szakértő szerint ez egy nagyon lassú ütem, és nem is csak magát a számot érdemes nézni, hanem azt is, hogy mire megy el egyébként ez a pénz.
„A fő probléma Magyarországon az, hogy ennek a kiadásnak a túlnyomó része a katonai bérek, a humánerőforrás-költségek."
"Tehát nem arról van szó, hogy jobb gyakorlatot tartunk, technikai-technológiai fejlesztéseket végzünk vagy vásárolunk, hanem egyszerűen csak bérekre megy el ez a pénz. Ilyen szempontból ez nagyon nem szerencsés. Pláne úgy, hogy egyébként is még több ezer katona hiányzik a magyar hivatásos hadseregből” - vázolta a problémát a külpolitikai elemző.
A szakértő elmondta: a magyar hadiipar régiós szinten nem mondhatni, hogy általánosságban a legversenyképesebbek között van. Példaként hozta Szerbiát, amely egészen elképesztő nagyságrendben exportál fegyvert a cseheknek, a lengyeleknek. A lengyelek pedig néha eleve úgy vásárolnak fegyvert – az ország méretéből fakadóan megtehetik –, hogy azt Lengyelországban szerelik össze, így üzemek keletkeznek egy fegyvervásárlás után.
"Nem lánctalpat kell gyártani"
„Ehhez képest Magyarországon meg kellene találni azokat a kapacitásokat, amelyeket itt szeretnénk fejleszteni. Ez lehet egy rakétairányító precíziós informatikai rendszer is – tehát nem kell feltétlenül arra gondolni, hogy mindenképpen lánctalpakat kell Veszprémben legyártani. Nyilván a hadi technológia jelentős része már ugyanolyan informatizált, mint ahogy az a civil életben látható” - véli Feledy Botond.
Kifejtette:
Magyarország számára egy-két olyan területet kell kiválasztani, amiben élvonalbeli lehet technológiáját tekintve.
Ez látszik már most is néhány olyan beruházásban, ahol amerikai cégek tartanak magyarországi telepet, de messze-messze még a lehetőségeink alatt vagyunk.
„Csak a kibervédelem területén egymillió állás betöltetlen az amerikai szervek nem régi jelentései szerint. Emberi erőforrást lehet fejleszteni, lehet műanyagpoharat gyártani, amit azután a közel-keleti csapataink használnak. A mobilfalak például a migrációs válság idején váltak egy érdekes fejlesztéssé. A berlini válság után pedig kiderült, hogy van a világon néhány olyan cég, amelyik mobil úttorlaszokat tud azonnal és nagy számban városokból városokba telepíteni” - sorolta a lehetőségeket a külpolitikai elemző.
"Fókuszálni kell"
Feledy Botond úgy látja, rengeteg olyan katonai, katonai jellegű, vagy kettős felhasználású termék létezhet, aminek a gyártása megtérülhet Magyarország számára.
A szakértő szerint elképzelhető, hogy a komolyabb haditechnikai beruházások képesek lehetnek olyan globális szinten is versenyképes bérezéssel idetelepülni, ahogy azt a német autógyárak teszik.
„Tehát ebben semmilyen logikai kizárás nincsen, hiszen Magyarország – mint ahogy ezek a kisebb-közepes méretű közép-európai országok – a szellemi hozzáadott értéket tudják hozni. Tehát amennyiben az oktatás megfelelő módon kitermeli azt az egyébként még jelenleg is nagyon hiányos mérnökmennyiséget, akik képesek ilyen gyártó-innovációs kapacitásokba beépülni, beszállni, akkor Magyarország előtt egy gyönyörű lehetőség áll” - véli a külpolitikai elemző.
Feledy Botond hangsúlyozta, hogy ehhez fókuszált erőfeszítéseket kell tenni.
„Tehát nem azt kell mondani, hogy a hadiipart fejlesztjük, hanem ki kell választani a megfelelő szektorokat,
és onnantól kezdve ugyanúgy, ahogy százfős üzemeket már miniszterek nyitnak meg, minden további nélkül elképzelhető, hogy ezekben az üzemekben katonai felhasználású termékek is készüljenek” - véli a külpolitikai elemző.