A budapesti lakosok a KSH 2015-ös kutatása szerint jóval mobilisabbak, mint a falvakban élők. A fővárosiak döntő többsége Budapesten belül keres magának új otthont, míg az agglomerációban a lakásváltások közel fele más településekről beköltözőknek köszönhető.
„A vidéken tapasztalható alacsony mobilitás nemcsak a szándék, hanem az anyagi lehetőségek függvénye is” – mondta Valkó Dávid az OTP Ingatlanpont vezető elemzője.
A községekben értékesített ingatlanok ára 2015-ben átlagosan 6,2 millió forint volt. A megyeszékhelyen átlag 10 millió forintért, a fővárosban átlag 16 milliós forintos áron lehetett lakást venni a KSH statisztikái szerint. Külső forrás bevonása nélkül tehát egy vidéki ingatlan eladásából aligha lehet nagyobb városba költözni. A szakértő szerint az anyagiakon túl az ingatlan-eladási tapasztalat is sok esetben hiányzik.
A mobilitás hiánya ugyanakkor a munkaerőpiacon is problémát jelent. Miközben a kelet-magyarországi megyékben 10 százalék fölötti, vagyis a fővároshoz képest több mint kétszeres, sőt egyes nyugati megyékhez képest háromszoros a munkanélküliségi ráta,
a munkahely miatti lakáscsere csupán az összes adásvétel 13 százalékát adja.
„Bár egyre növekszik arányuk, még mindig kevesen költöznek a munkahelyek után” – közölte Valkó Dávid, aki szerint a vándorló dolgozók körében a legvonzóbbak a jelentős iparral bíró városok, mint például Győr vagy Kecskemét. Főleg a megyeszékhelyeken keresettek a megfizethetőbb panellakások, ezt erősíti meg a statisztikai hivatal száma is: az odaköltözők több mint fele választ egykori lakásgyári ingatlant.