„Igazságügyi orvosszakértőként elég nagy tapasztalatunk van abban, hogy hogyan kell magyarra fordítani egy orvosi dokumentációt. Az orvosszakértőtől elvárás is, hogy ne használja a latin kifejezéseket a szakértői véleményében. Tehát mi ezt nap mint nap csináljuk” - mondta Dósa Ágnes.
Az egyetemi docens elmondta, hogy a tapasztalata szerint valójában nem teszi érthetőbbé az orvosi dokumentációt az, ha magyarul van.
„Ráadásul nagyon sok mindent nem is lehet lefordítani. Pontosabban le lehet fordítani, mert van rá szó, de olyan szavak vannak rá, amik a hétköznapi szókincsnek nem részei” - folytatta Dósa Ágnes.
„Az átlag ember ugyanúgy nem tudja, hogy mi az a gátor, mint ahogy nem tudja ennek a latin megfelelőjét. Vagy ugyanúgy nem tudja, hogy mi az a hanyintás, borintás, mint ahogy nem tudja ennek a latin supinatio, pronatio megfelelőjét” - mondta példaként az igazságügyi orvosszakértő.
„Ha nem az lenne ott, hogy patológiás limfolandula, hanem az, hogy kóros nyirokcsomó, ugyanúgy nem érthető. Mert ahhoz érteni kellene, hogy mi az a nyirokcsomó és érteni kellene, hogy mit értünk kóros nyirokcsomón. Ez azonban nem része az átlagtudásnak, még a magasan képzettek sem tudják, hogy mi az a kóros nyirokcsomó” - jelentette ki az egyetemi docens.
Dósa Ágnes közölte, véleménye szerint nem az a gátja annak, hogy nem értjük az orvosi dokumentációt, ambuláns lapot, zárójelentést, mert latinul van, hanem az, hogy olyan speciális információt tartalmaz, amire az átlag tudás nem terjed ki.
„Nagyon bonyolult dolgokat kell leírni egy zárójelentésbe” - emelte ki az egyetemi docens.
Az igazságügyi orvosszakértő szerint ráadásul a zárójelentés nem a betegnek készül elsősorban, ez nem az ő tájékoztatását szolgálja. Szerinte ennek egészen más síkon kell megtörténnie.
„Ha ez elmarad, a beteg nem érti, hogy mi a betegsége – mi annak a lényege, mi a prognózisa, mire számíthat –, az természetesen óriási probléma, de ezt nem a zárójelentésből kell megtudnia” - jelentette ki Dósa Ágnes.
„Az a hihetetlen humánerőforrás-probléma, amivel szembenézünk az egészségügyben, sajnos azt is magával hozza, hogy egyre kevésbé van idő erre”
- véli az igazságügyi orvosszakértő.
Megoldásként említette:
arra kellene törekedni, hogy legyen idő a betegség átbeszélésére.
„A betegedukációra nagyon sok helyen képeznek egészségügyi szakembereket. Nagyon fontos lenne, hogy ezeket az információkat átadják, de nem oldhatók meg egy nyelvi huszárvágással” - jelentette ki az egyetemi docens.