A Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója szerint igazából nincs kézzel fogható bizonyíték arról, hogy mit is tervez Irán, mindazonáltal sokan spekulálnak, hogy mi állhat a szaúdi híresztelés mögött. Szalai Máté egyetértett azzal, hogy első ránézésre akár logikusnak is tűnhet, hogy Teheránnak érdekében állhat fokozni a feszültséget Rijáddal, tekintettel arra, hogy az iráni belpolitikai helyzet hónapok óta instabil, tüntetés tüntetést követ, amik szításával már a múltban is számtalanszor külföldi szereplőket, ellenséges államokat vádoltak.
„Most is ezt láthatjuk, részben iraki kurd milíciákra, részben Szaúd-Arábiára, Izraelre és az Egyesült Államokra fogja ezek a problémákat – magyarázta a szakértő –, tehát, hogyha most támadást intéznek Szaúd-Arábiával szemben, az meg tudja erősíteni ezt a narratívát.” Ugyanakkor, ha feltételezzük, hogy az iráni kormány racionálisan viselkedik, akkor egy nagyobb támadás egyáltalán nem áll érdekükben, miután vélhetően annyi szereplő kapcsolódna be egy ilyen konfliktusba, hogy
lehetetlen lenne megjósolni annak kimenetelét, és nem is igazán kerülne ki belőle senki győztesen
– vélekedett a szakértő.
Szalai Máté megerősítette, hogy létezik az a narratíva is, miszerint ezt az egészet csak a szaúdiak találták ki, de ennek csak részben lehet az az oka, hogy Iránnal szemben uszítsanak, illetve kritizálják a teheráni vezetést. Mint mondta, igazából a szaúdi–amerikai kapcsolatok keretében is értelmezhető a hír, hiszen Rijád számára kritikus kérdéssé vált az elmúlt években, hogy vajon mennyire számíthatnak Washingtonra, és ha támadás érnék őket, akkor vajon az amerikai hadsereg védelmét élvezhetnék-e. A korábbi tapasztalataik egyébként nem jók, hiszen amikor az Iránnal szövetségben álló jemeni vagy iraki milíciák intéztek akciót szaúdi érdekeltségek ellen – akár szaúdi területen is –, nem igazán a rijádi elvárások szerint reagált Amerika. Elképzelhető tehát, hogy a mostani, feszültebb szaúdi–amerikai kapcsolatok kontextusában az előbbi fél így akar kicsikarni valamiféle támogatóbb légkört az Egyesült Államok részéről – vázolta a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa.
Azzal kapcsolatban, hogy bármilyen kisebb támadásra készülhet-e Irán, Szalai Máté a következőkre emlékeztetett: Irán és Szaúd-Arábia, illetve Irán és az Egyesült Államok között jelenleg is zajlanak tárgyalások, utóbbi a nukleáris megállapodásról szólnak, előbbivel pedig az enyhüléshez, közeledéshez vezető utat akarják kikövezni. Szerinte ezek összefüggésében is értelmezhető a feszültség. Nem tartja kizártnak – ahogyan az már megszokott –, hogy
az iráni külpolitika ismét kétarcúságot mutat:
egyrészt engedékenyek és tárgyalnak, ugyanakkor, ha olyan a helyzet, bekeményítenek egy picit, ami akár fegyveres erő használatát is jelentheti. Szalai Máté felidézte, hogy a Perzsa-öbölben korábban is már sor került kisebb atrocitásokra, gondolva arra, hogy iráni hadihajók közelítették meg a többi part menti állam vizeit, netán át is lépték, és támadásokat is intéztek például szaúdi olajtankerekkel szemben. Az ilyen és hasonló lépések – a szakértő meglátása szerint – sokkal inkább beleilleszkednek az iráni külpolitika „hagyományába”, mint egy konvencionális háború megindítása egy regionális nagyhatalommal szemben, ezért előbbiekre a jövőben is számítani lehet.
A két ország viszonyához az is hozzátartozik, hogy Irán még szeptemberben követelte Szaúd-Arábiától, hogy korlátozzák az iráni tüntetésekről tudósító Irán International hírcsatorna sugárzását, mondván, ezzel durván beleszólnak a belügyeikbe. Erre reagálandó a kutató úgy fogalmazott, az iráni vezetés igyekszik nagyon felnagyítani bizonyos tényezők jelentőségét, amiken keresztül bizonygathatja, hogy valamilyen nemzetközi konspiráció az, ami fűti az iráni belpolitikai helyzetet, valamint a tüntetőket. Ugyanakkor a valósában Szaúd-Arábiának, Izraelnek, az Egyesült Államoknak, vagy bármely európai szereplőnek legfejtebb minimális a befolyása az iráni tüntetésekre – tette hozzá. „Ami most Iránban látható, hogy a társadalom különböző csoportjai kint vannak az utcákon, és tüntetnek. Nyilván a nemzetközi sajtó a nők, illetve az egyetemi hallgatók szerepét emeli ki, ámbár nem csak ők vannak kint, hanem a munkásoktól kezdve a nagy- és kisvárosok lakói, tehát
az egész társadalmon átívelő mozgalomról van szó”
– fogalmazott Szalai Máté, aki szerint ezzel az iráni vezetés nem igazán tud mit kezdeni, és ezért próbálják bizonygatni, hogy külföldi ügynökök által gerjesztett elégedetlenségről van szó.
