Legalább 90 ezer koreai származású ember települt át Japánból Észak-Koreába 1954 és 1984 között, azok ugyanakkor kevesen vannak, akik felismerve, hova kerültek, ki tudtak jutni az országból. Japán 1910–1945 között hatalmat gyakorolt Korea fölött, ez idő alatt került nagyon sok koreai Japánba akarata ellenére azért, hogy ott bányákban vagy gyárakban dolgozzon.

Körükből telepítettek vissza Észak-Koreába négy évtized alatt tízezreket, valamint 1830 japán nőt, akik koreai férfi házastársaként költözött, derül ki a The Guardian cikkéből.

Semmijük sem maradt

Azok a koreaiak, akik 1945 után is maradtak Japánban, hamar méltatlan helyzetben találták magukat: megfosztották őket japán állampolgárságuktól, a munkaerőpiacon, az iskolarendszerben, de még lakhatás terén is diszkriminálták őket. Észak-Korea ezzel szemben magát a földi paradicsomot kínálta a szocialista országban – ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást, valamint garantált munkalehetőséget és lakhatást. Japán támogatta a programot.

Mindezzel szemben az Észak-Koreába érkezőket kétkezi munkára kényszerítették, nehéz körülmények között kellett élniük, és Japánba sem utazhattak vissza meglátogatni rokonaikat.

A mostani felperesek – négy koreai és egy japán nő, aki férjével és lányával települt Észak-Koreába – 644 ezer dollárt követelnek az elszenvedett sérelmekért Kim Dzsongun rezsimétől. Azt egyikük sem hiszi, hogy ténylegesen meg fogják kapni az összeget, de fel akarják hívni a figyelmet a velük történtekre.

Nem pénzt, figyelmet várnak

"Nem várjuk el, hogy Észak-Korea elfogadja a döntést, sem azt, hogy fizesse meg a kártérítést, de reméljük, hogy a japán kormány képes lesz tárgyalni Észak-Koreával" – mondta Kendzsi Fukuda, a felperesek ügyvédje egy nemrégiben tartott tájékoztatón.

A tokiói kerületi bírósághoz benyújtott keresetükben a felperesek azzal vádolták Phenjant, hogy hamis ígéretekkel megtévesztette a felpereseket, hogy Észak-Koreába költözzenek,

ahol az emberi jogok gyakorlása lehetetlen.

A Human Rights Watch szerint az észak-koreai kormánynak – tették hozzá – mindig is az volt a szándéka, hogy az 1950–53-as koreai háborút követő munkaerőhiány kezelésére és az ország politikai felsőbbrendűségének demonstrálására használja őket. A japán kormány és a Vöröskereszt – amely részt vett a programban – nem szerepel alperesként az ügyben.

Nem tudnak családtagjaikról

A felperesek jogi panasza arra is hivatkozik, hogy Észak-Koreában rekedt családtagjaiktól elválasztották őket.

"Nem tudom, mi történt a családommal.

Talán a koronavírus végzett velük, néhányan közülük talán éhen haltak.

Egyikünk sem települt volna át, ha tudtuk volna az igazságot Észak-Koreáról" – mondta el Eiko Kavaszaki, egy 79 éves felperes, aki 43 évet élt Észak-Koreában, majd 2003-ban felnőtt gyermekeit hátrahagyva menekült el az országból.

Kanae Doi, a Human Rights Watch japán igazgatója szerint Japán új miniszterelnökének, Fumio Kisidának követelnie kellene, hogy Kim Dzsongun engedje vissza Japánba az Észak-Koreában maradtakat. A földi paradicsom program több százezer áldozata és Észak-Koreában sínylődő családtagjaik egyaránt várnak erre a lehetőségre.

"A nemzetközi közösségnek el kell ismernie ezt az évtizedek óta tartó atrocitást, és támogatnia kell ezt az erőfeszítést" – írta Doi a csoport honlapján.