Amikor Douglas Rushkoff amerikai médiateoretikus és online kultúraszakértő először látogatott el a szupergazdagoknak rendezett sivatagi konferenciára, azt hitte, a jövőről, technológiáról és emberi fejlődésről kell beszélnie. Gyorsan rá kellett jönnie, hogy teljesen más érdekelte a közönségét: nem az emberiség sorsa, hanem a személyes túlélése.
Az első kérdések a kriptovalutákról, a virtuális vagy kiterjesztett valóságról szóltak,
majd hirtelen jött az „Alaszka vagy Új-Zéland? Hol építsünk bunkert?” kérdés.
Rushkoff számára világossá vált: a technológiai elit egy része biztosra veszi, hogy bekövetkezik valamilyen katasztrófa. Bár az elképzelések arról, hogy mi is lehet ez, eltérők (egy még halálosabb pandémia, nukleáris háború vagy a társadalmi egyenlőtlenségek elleni lázadás), a techelit terve minden esetben ugyanaz: a föld alá menekülni, még mielőtt beüt az Armageddon.
A milliárdosok bunkerlázának pszichológiája
A mai luxusbunkerek távolról sem hasonlítanak a hidegháborús túlélőpincékhez – derül ki az Independent cikkéből, melynek elkészítéséhez a riporter felkereste a bunkerek építőit. Egyes luxusmenedékhelyeket titkos, a konyhaszekrény mögé rejtett ajtón keresztül lehet megközelíteni, más bunkerek a kutyáknak tervezett csapóajtókat is magukban foglalnak, hogy a kisállat a családdal egy időben bejusson az óvóhelyre.
Ezek a túlélőterek gyakran a Batman-filmek főhőse, a szintén szupergazdag Bruce Wayne-barlangját idézik: van itt mozi, klímavezérelt borospince, lőtér, generátor és a veszélyes anyagoktól megtisztító, úgynevezett dekontaminációs szoba.
Rushkoff szerint azonban a milliárdosok téves logikát követnek:
„A túlélés csapatjáték. Ha a szomszédaidra nem gondolsz, előbb-utóbb dörömbölni fognak a bunkered ajtajánál, kirángatnak és megölnek”
– mondta a brit lapnak.
A gazdagok azonban elutasítják a közösségi megoldásokat. Szemükben a közösségi gondolkodás a gyengeség és megalkuvás jele: „Nem közösködünk, gyarmatosítunk. Nem hisznek a társadalomban, szerintük a siker a győztes mindent visz filozófia” – foglalja össze vélt gondolkodásmódjukat a kutató.
Bunkerpiac: így néznek ki a luxusprojektek
Az Egyesült Államokban egész „párhuzamos ingatlanágazat” épült a félelemre. A kansasi Survival Condo Project egykori rakétasilókból alakított ki a luxuslakásokat, ahol egy hárommillió dolláros befektetés akár háromméteres betonfal által védett, több hálószobás, komplett menedékhelyet biztosít. Új-Zélandon a Szilícium-völgy milliárdosai titkos bunkerek építésére kértek engedélyeket, Texasban pedig a pánikszobák és gardróbszoba típusú menedékek a népszerűek.
A legnagyobb játékos az iparágban Ron Hubbard, az Atlas Survival Shelters vezetője (nincs köze L. Ron Hubbardhoz, a szcientológia alapítójához), aki egyszerre épít olcsóbb, 20 ezer dolláros bombabiztos alagutakat (izraeli lakóházak alá) és többmilliós luxuskomplexumokat.
Booming bunker sales; expert warns protection is ambiguous
— Blue Owl (@BlueOwlHoots) December 19, 2024
Isaiah 2:19: Men will flee to caves in the rocks and holes in the ground, away from the terror of the Lord and from the splendor of His majesty, when He rises to shake the earth.
Atlas Survival Shelters@AtlasShelters pic.twitter.com/XyrkzRsBok
Megrendelői között volt már Mark Zuckerberg Meta-főnök, a nemi erőszakkal és lánykereskedelemmel vádolt influencerek, a Tate-fivérek, a YouTube-sztár Mr. Beast és számos amerikai valóságshow-ból ismert celeb. Egyik projektje építése során Tristan Tate azon viccelődött, hogy a bunkerben legyenek rúdtáncoszlopok – Hubbard be is vette azokat a tervbe. Bár később edzőgépeket is tettek a terembe, Tate szólt neki, hogy ne vegye ki a rudakat.
Egy félmillió dolláros menedékhely két hálószobát, konyhát, fürdőt, generátor- és dekonaminációs szobát tartalmaz, míg
a csúcskategóriásak a mozi, a lőtér, és a borospince mellet, akár 30 napon át hermetikusan működő, tiszta levegőt szolgáltató rendszert is magukban foglalnak.
Hubbard szerint sok milliárdos inkább több kisebb bunkert építtet különböző ingatlanjaihoz, hogy „ne érje őket rossz helyen a világvége”.
A vállalkozó, aki több ezer menedékhelyet épített világszerte érdekes megfigyelést osztott meg: „99 százalékuk hívő keresztény. Nagy ritkaság megrendelést kapni, mondjuk úgy liberális vagy balos vagy demokrata érzelmű ügyféltől. Úgy tűnik, ők nem akarnak bunkereket.”
Szerinte ez azért van, mert ügyfelei abban hisznek, hogy nem a kormány, hanem ők fognak gondoskodni magukról, miközben a baloldaliak a kormányzattól remélnek segítséget.
„Majd akkor jönnek rá, amikor az oroszok kilőnek ránk 500 atomrakétát. Nincs elég emberünk vagy forrásunk, hogy 500 célba vett városról gondoskodjunk. Hogyan várhatnak el ilyesmit, amikor a szövetségi kormány még egy tornádó vagy hurrikán sújtotta városnak is alig tud segíteni?”
– teszi fel a kérdést.
Pánikszobák a felső középosztálynak
A bunkerpiac nemcsak a milliárdosok kiváltsága. A Fortified Estates texasi cége pánikszobákat épít a gazdag felső középosztály számára. Az ügyfelek célja nem feltétlen a világvége, hanem a betörések és kisebb zavargások elleni védelem. A szobák golyóálló ajtóval, beton- és üvegszálas falakkal, ujjlenyomat-olvasóval készülnek, és az esetek többségében a tulajdonos személyazonossága is titkos marad.
A cégtulajdonos házaspár, Jon és Eva Harris szerint ez ma már státusszimbólum is: „Olyan, mint egy luxusautó vagy karóra – a státusz jele, de életet is menthet.”
Gyakran ötletes a tervezés: a könyvespolc vagy gitárokat idéző ajtók mögé rejtik a bejáratokat, bár van, amikor egyszerűen a ház közepére építik a pánikszobát. Az apró, de fontos részletek – mint a falba süllyesztett tárolóhelyek, a padló alatti víztárolók vagy légzésvédelmi szűrők – a biztonság és diszkréció érzetét erősítik.
„Ez tényleg jó befektetés” – mondja Eva (ami nem meglepő, hiszen a saját vállalkozását reklámozza). A nő és férje saját texasi otthonában is beépített egy high-tech pánikszobát. „Az Egyesült Államokban elterjedt nézet, hogy magunknak kell gondoskodnunk a biztonságunkról” – mondják.
Jog, engedélyek és nemzetközi konfliktusok
A bunkerépítés sokszor jogi és környezeti akadályokba ütközik. Mark Zuckerberg hawaii bunkere hivatalosan „vihar elleni óvóhelyként” szerepel a tervrajzokon, mivel a hatóságok nem ismerik a bunker kategóriát. Peter Thiel, a PayPal társalapítójának új-zélandi projektje környezetvédelmi kifogások miatt bukott el, míg Francia Polinéziában a Szilícium-völgy egyes milliárdosainak úszóváros-projektje helyi tiltakozások miatt hiúsult meg.
Ezek a példák is mutatják, hogy a milliárdosok még a legnagyobb vagyon birtokában sem tudnak minden akadályt kikerülni – a környezetvédelmi és helyi közösségi érdekek gyakran ütköznek a privát menedékhelyek elképzelésével.
Tudatfeltöltés: menekülés a felhőbe
Rushkoff szerint a techmilliárdosok fantáziáját egy további dolog is elkezdte foglalkoztatni: a mesterséges intelligencia és a „tudatuk” digitális feltöltése a felhőbe. Sokuk szerint a technológia még az ő életük során lehetővé teszi majd, hogy „kilépjenek” a jelenlegi dimenzióból. Ugyanakkor Rushkoff kritikusan tekint rájuk:
„Megdöbbentett az intelligenciájuk szintje
– mondta és ezt nem bóknak szánta –, egyetlen olyannal sem találkoztam, aki igazi programozó, igazi mérnök vagy feltaláló lenne, a legtöbb egy mérnök haverja, aki inkább eladni tudja a technológiát, azaz miképpen kell üzletelni”, és ki tudja használni a kapitalizmus lehetőségeit.
Azt mondta, hogy rövid távú gondolkodás, a rendszerek és a következmények ismeretének hiánya jellemzi őket, és a jövőről alkotott képük nagyjából a népszerű disztópikus zombisorozat, a Walking Dead szintjén van.
A Föld maga egy bunker
A milliárdosok bunkerlázának társadalmi következményei is vannak: a föld alatti luxuspalotákban a túlélés egyéni projekt, míg a közösség, a társadalom túlélésére nem áldoznak pénzeket. Rushkoff szerint az igazi megoldás a globális együttműködés, és nem a föld alatti luxusmenedékek építése lenne.
A kontraszt az egész világon látható: a gazdagok „biztonságban” élnek, míg a többség a valódi infrastruktúra, a közegészségügy és társadalmi összetartás hiányával szembesül. A bunkerekkel tovább mélyül a szakadék az egyéni és a közösségi biztonság között, ami hosszú távon fenntarthatatlan – véli.
Jó, de milyen megabunkert tervezne saját magának? – tették fel a kérdést Rushkoffnak. „A Föld maga egy óriási bunker, minden szükséges erőforrással megáldva – légkör, víz, növények.
Sokkal könnyebb a világot élhetővé tenni, mint megpróbálni elzárkózni tőle”
– fejtegette.
„Néhány nagyon gazdag ember, akit ismerek, egyetlen, pszichedelikus élmény után klímaaktivistává változott. Mások még eltökéltebbek, hogy egyedül oldják meg a túlélést és elfordulnak az emberiségtől, de valóság az, hogy nem tudják kivásárolni magukat egy totális apokalipszisből” – mondta Douglas Rushkoff.