A hír, miszerint mostanra az elvándorolt 820 ezer ember 15 százaléka visszatért, az orosz médiában is felbukkant, igaz azt részben a Financial Times cikkéből vették át. A brit lapnak két, Firenzében élő – vélhetően orosz – kutató, Emil Kamalov és Ivetta Szergejeva úgy nyilatkozott:
„a visszatérők vagy ügyes-bajos dolgokat intézni érkeznek Oroszországba, vagy azért, hogy végleg maradjanak.”
A hazatérésük kapcsán megkérdezettek leginkább azzal indokolták döntésüket, hogy külföldön elveszítik a vagyonukat és a presztízsüket. „Nem a szó klasszikus értelmében vett gazdasági migrációról van szó. Ezek az emberek nagyon kompetens szakemberek voltak otthon, most viszont elveszítik a pénzüket és a státuszukat. Sokaknak külföldön esik az életszínvonala” – magyarázta Ivetta Szergejeva.
Az FT Jegor Gazarovval, a Boston Consulting Csoport és a Procter and Gambe szakértőjével is beszélt, aki Örményországba utazott, hogy onnan Nyugatra, vagy a Közel-Keletre menjen. Kevesebb mint fél év múlva azonban hazatért: „rájöttem, hogy külföldön nem olyan jók a munkalehetőségek, mint otthon” – nyilatkozta. A lap megjegyzi, hogy inkább az ellenzéki beállítottságúak maradnak külföldön.
De míg a Kreml azt állítja, hogy semmi bajuk nem lesz, ha hazautaznak, az Állami Dumában (orosz alsóház) minimum szibériai száműzetéssel fenyegetik őket. Vjacseszlav Vologyin parlamenti elnök úgy fogalmazott:
„akik aljas mód külföldön örültek az orosz területek lövetésének, azokat nem várjuk, de biztosítjuk nekik Magadant” – utalt az egyik hírhedt gulágra.
A firenzei kutatók – a tudományban nem a legerősebbnek számító – önkéntes adatszolgáltatós felmérés módszerét használták. Ebben leginkább politikailag aktív, felsőfokú végzettségű fiatalok vettek részt. Az FT szerint a hazatérésnek az is lökést ad, hogy a két népszerű célpont, Örményország és Izrael háborús helyzetet él át.
A már említett pénzkérdés komoly tényező, ami a brit gazdasági lap szerint arra utal, hogy az orosz hatóságoknak sikerült megakadályozniuk a legsúlyosabb gazdasági csapásokat – annak ellenére, hogy Ukrajna megtámadása miatt egymást érik az Oroszországot sújtó szankciós csomagok.
A Gazeta.ru átal idézett februári Romir-felmérés szerint az orosz válaszadók 15 százaléka akart külföldre költözni, ami 5 százalékkal kevesebb volt, mint tavaly decemberben. Tyimofej Nyesztyik szociológiaprofesszor az RBK orosz portálnak nyilatkozva azt mondta: az emigrációt visszatartja „az emberek polgári identitásának megerősödése a külső fenyegetés közepette, a jobb jövőhöz fűzött remények és a már távozottak – vélt vagy valós – stigmatizálása”.
Bizonyos mértékben az is közrejátszhat – bár ezt a kutatók nem kérdezték meg –, hogy egyes európai országokban nem látják szívesen az oroszokat – még akkor sem, ha ellenzik az ukrajnai háborút.
Az emigránsok kérdésében korábban Vlagyimir Putyin is hallatta a szavát; júniusban azt állította, hogy a külföldre távozók fele addigra már hazatért. „Ebben nem látok semmi rosszat” – fogalmazott az orosz elnök. Hogy valójában milyen erős ezt a trend, arról megoszlanak a vélemények. Alekszandra Arhipova antropológus azt mondta az FT-nek, hogy
„az orosz propaganda mindent elkövet, hogy azt higgyük, hogy az emigránsok tömegesen térnek haza Oroszországba. A valóság ennél összetettebb.”
Egyes fiatal szakemberek mindenesetre azt állítják, hogy hazatérve kecsegtetőbb – a korábbinál akár kétszer magasabb – fizetéssel és magasabb beosztással járó állásokat tudnak megpályázni a technológiai cégeknél, amelyek az emigrációs hullámmal elvesztették dolgozóik egy részét.