Hongkongban John Lee lett a kormányzó, a helyi korlátozott autonómia törvényhozó testületének az előre megrostált tagokból álló választóbizottsága voksainak 99 százalékát begyűjtve.
A pandémia és a geopolitikai válságok jobbára feledtették a világ közvéleményével a hongkongi tiltakozásokat, pedig azok drámai összecsapások közepette zajlottak és ezek letörésében kulcsszerepet játszott a korábban rendőri vezetőként szolgáló Lee.
Elődje, a távozó Carrie Lam kormányzása idején robbantak ki heves tiltakozások Peking növekvő befolyása, kézivezérlése és a szabadságjogokat megfojtó, átfogó biztonsági törvénye miatt.
A csatában végül a Peking-pártiak kerekedtek felül: a tüntetéseket a pandémia közepette szinte teljesen letörték, a terület elvesztette korábbi előkelő, nemzetközi kereskedelmi csomópont státuszát. Nagy-Britannia pedig 3 millió hongkonginak adott letelepedési jogot.
Most Lee egyetlen jelöltként győzött az 1500 fős helyi testület választásán. Ezek után hangzatos ígéreteket tett: „nem várhatunk és késhetünk el, megerősítjük Hongkong nemzetközi státuszát, és fejlesztjük a szabad és nyílt társadalom potenciálját, amellyel a szárazföldi Kínához és a világhoz kapcsolódik”.
Az EU általában nem éppen keményszavú külpolitikai főnöke, Josep Borrell egy tweetben azt írta, hogy megválasztása megsértette a demokrácia és a politikai pluralizmus alapelveit. Sőt, újabb lépést jelentett „az egy ország, két rendszer” elvének lebontásában. (Ez volt az az alku, amellyel a korábbi gyarmattartó, Nagy-Britannia 1997-ben visszaadta a városállamot a Kínai Népköztársaságnak).
Lee támogatta a kínai nemzetbiztonsági törvényt, amelynek nyomán Hongkongban több, mint 150 embert fogtak el „felforgatás, szeparatizmus, terrorizmus és külföldi erőkkel való szövetkezés” vádjával. Az Egyesült Államok ezért szankciókat vetett ki rá.
Kína külföldi bírálói szerint az egész választás színjáték volt. Yvonne Chiu, az Amerikai Haditengerészeti Főiskola hongkongi ügyekkel foglalkozó szakértője szerint „manapság még az autokráciák is magukra nézve kötelezőnek tartják, hogy betartsák a formai követelményeket és választásokat rendezzenek. Ezzel nagyobb legitimáció benyomását keltik a saját lakosságuk és a nemzetközi közösség előtt” – mondta.
A jelenlegi helyzet az, hogy a közel 7,5 millió hongkongi még mindig több szabadsággal rendelkezik, mint a szárazföldi Kína lakosai, de a kommunista párt folyamatosan szorítja meg a csavarokat. Az ellenzékieket például vagy elhallgattatták, börtönbe vetették vagy külföldre kényszerítették, a korlátozottan demokratikus „választásokon” pedig csak a Pekinghez hű politikusoknak van esélyük.