Dél-Koreában növekszik az ellenállás Kína kulturális befolyása ellen. A közösségi médiában a kommentelők a történelem és a konyhaművészet kérdésein vitáznak.
Hogy van az, hogy a koreai nemzet mitikus őseiről szóló fantasy-tévésorozatban, a Joszeoni Ördögűzőben a gonosz szellemek ellen csatázó hercegek – történelmileg hiteltelen módon – kínai csemegéket esznek? A dolog akkora felháborodást váltott ki, hogy kampány indult ellene, elfordultak a hirdetők és a sorozat csak két epizódot ért meg.
Ez csak az egyik példa arra, hogy a dél-koreaiakat egyre jobban idegesíti a kínai cikkek és márkák jelenléte a nemzeti médiában. A dühös kommentek bocsánatkérésre kényszerítik a színészeket és a tévécsatornákat – írta a jelenségről szóló cikkében az Economist magazin.
A kínaiak sem maradtak adósok: náluk az állami média, a diplomaták és az online kommentelők a koreaiak számára szentségtörő megjegyzéseket engednek meg maguknak. Például, hogy a koreai kulturális örökség féltve őrzött büszkesége, a kimcsi savanyított káposzta, a szamgjethang ginzenges csirkeleves és a hanbok nevű népviselet valójában kínai.
Áprilisban 700 ezren írtak alá egy petíciót, hogy a kormány „ne adja át a földünket Kínának”.
Az ok: koreai vállalkozók egy kínai tematikájú vidámparkot és szállodát akartak építeni. A felháborodás nyomán a fejlesztők lefújták a projektet.
„Mindez az egymással régóta harcoló nacionalizmusok újabb összecsapása” – jegyzi meg az Economist, hozzátéve: a koreaiak tudják, hogy történelmük a kínai birodalmak történelmének egyfajta „mellékága” és azt is, hogyan öltek az északiakat segítő kínai katonák dél-koreaiakat a 20. századi háborúban.
A modern mivoltára, a (a diktatúra után elért) demokráciájára és jólétére büszke Dél-Korea primitívebb, tekintélyelvű, és szegényebb országként tekint Kínára.
A másik oldalon viszont a kínaiak beképzelt törpéknek látják a koreaiakat, miközben „Kínából származik a kultúrájuk”. Ezt persze a félszigeten határozottan elutasítják.
Dél-Koreában felháborodást váltott ki, amikor kínai történészek 2002-ben az egykor a kínai–észak-koreai határon átfutó ősi királyság eredetét kutatták, mert a történelem átírására tett kísérletként értékelték.
Az azóta mindent behálózó közösségi média pedig tovább önti az olajat a tűzre. Hszi Csin-ping kínai elnök nacionalizmusa arra késztet sokakat, hogy a hivatalnokok provokatív megjegyzéseit visszhangozzák – például a koreai ételek eredetéről – jegyezte meg Lee Mún-ki, a Szöuli Szedzsong Egyetem tanára. Ez viszont a koreaiakat dühíti:
„régen a földünk volt az övék, most már a kimcsinket akarják”
– jegyezte meg Min Kvi-szik egyetemi tanár, aki szerint a közösségi média „a leghangosabb, legdühösebb hangokat erősíti fel, még akkor is, ha a hangadók” egy kisebbség. „Az internet nagyszerű dolog a konfliktus terjesztésére és megoldások eltemetésére” – jegyezte meg. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy egyes fiatalok a Koreában élő kínai etnikai kisebbséget is a kommunista állammal azonosítják: „ha mala levest eszek, vagy a boltjaikba megyek, akkor abból a Kínai Kommunista Párt profitál majd” – mondta egyikük, bár a kínai boltok és éttermek még nem éltek át olyan bojkottot Koreában, mint az egykori gyarmattartó Japánnal összefüggésbe hozott ramenkifőzdék.