„A beleegyezés” címet viselő, néhány napja megjelent könyvében a ma 47 éves, a Juillard nevű könyvkiadó igazgatójaként dolgozó Vanessa Springora arról számol be, hogy
miként csábította el őt 13 éves korában egy nála 36 évvel idősebb, bizonyos Gabriel Matzneff nevű író-újságíró.
A gyakorlatilag csak a párizsi irodalmi körökben ismert Matzneff kiskorú lányokkal és fiúkkal folytatott szexuális kapcsolatokra „szakosodott”, ezzel kapcsolatos élményeit pedig irodalmi műnek kikiáltott könyvekben mesélte el.
A lányokat hazai földön vadászta, a fiúkért olyan távol-keleti országokba utazott, ahol a gyermekek prostitucíóra való kényszerítése törvényes volt.
A több irodalmi díjjal kitüntetett, ma 83 éves Matzneff ténykedését és munkásságát értelmiségi berkekben sokáig nagy megértés övezte. A '68-as diáklázadást követően ugyanis számos művész és értelmiségi deklarált célja az volt, hogy felszabadítsa a gyermekeket „az elnyomás struktúrájának” tekintett család „uralma” alól, és megismertessék velük a felnőttekkel folytatott szexuális kapcsolatok „örömeit”.
Többnyire mások gyermekeinek a felszabadításáról volt szó, és a dolog évtizedeken keresztül működött. A pedofília polgárpukkasztó, forradalmi cselekedetté vált, ami odáig fajult, hogy a hetvenes években a Liberation és a Le Monde baloldali napilapok petíciót tettek közzé, melyben neves írók, filozófusok és politikusok
a pedofília büntethetőségének a megszüntetését követelték.
Bár alapvetően baloldali indíttatású kezdeményezésről volt szó, pedofília-ügyben a kor elitjének nagy részét a cinkosság jellemezte. A jelenség ellen felszólalókat erénycsőszöknek vagy maradiaknak nevezték, és kigúnyolták őket.
Jellemző eset, hogy amikor 1990-ben a francia televízió egy népszerű irodalmi beszélgetőműsorában Denise Bombardier kanadai írónő keményen elítélte Matzneff és a hozzá hasonlók cselekedeteit, mondván, tönkreteszik az elcsábított kiskorú lányok életét, az érintettet egyszerűen kiközösítették a francia irodalmi életből.
E közös fronton 1996-ban esett az első komoly repedés, amikor a szomszédos Belgiumban kirobbant a Dutroux-ügy. Egy kiterjedt pedofil „beszállítói” hálózat lebukásáról volt szó, melynek tagjairól kiderült, hogy kiszemelt áldozataikat
nemcsak megerőszakolták, hanem meg is gyilkolták.
De további huszonnégy évre volt szükség ahhoz, hogy a kiskorúak „szexuális felszabadításán” buzgolkodó felnőttek mellett Vanessa Springora személyében a másik oldal is megszólaljon. Az „öngyógyítási céllal” megírt könyvből az derül ki, hogy a Gabriel Matzneff-fel folytatott viszonya nem felszabadította, hanem feldúlta, összetörte az életét.
Bevallása szerint sokáig birkózott azzal a ténnyel, hogy 13 évesen tényleg szerelmes volt az íróba, és mindennel egyetértett, ami közöttük történt. Ám később rá kellett döbbennie, majd fel kellett dolgoznia, hogy
valójában egy „szexuális ragadozó” áldozatává vált.
Egyik legfontosabb megállapítása úgy hangzik, hogy egy felnőttnek nem lenne szabad kihasználnia a kiskorúak szeretetéhségét.