Belehalt az elszenvedett verésbe Vagyim Komarov, az Ukrajna központi részén fekvő Cserkaszi városában dolgozó tényfeltáró újságíró. Az 58 éves férfit még május elején támadta meg az utcán egy ismeretlen. A riportert azóta kómában tartották, de már soha nem tért magához.
Annak ellenére, hogy néhány kollégája szerint Komarov „nem tulajdonított túl nagy fontosságot a tények ellenőrzésének” és az utóbbi időben a Facebookon publikált, „jó forrásokkal rendelkezett”, befolyásos volt és nagy visszhangot váltott ki az ügy.
Az ukrán újságíró-szövetségtől kezdve nemzetközi újságírói és jogvédő szervezeteken át az ukrajnai amerikai nagykövetségig sokan tiltakoztak az újságírók elleni támadások miatt. Az Európai Unió ukrajnai delegációja egyenesen odáig ment, hogy közölte, „elvárja, hogy alapos vizsgálatot folytassanak az ügyben”.
A 280 ezres lakosságú Cserkasziban már korábban is megtámadtak és megöltek újságírókat.
2014-ben például Vaszilij Szergijenko riporter és jobboldali aktivista megkínzott holttestét fedezték fel egy helyi erdőben.
Komarovot „a helyi politikusok számára kellemetlen” és megosztó személyiségként írták le, és legutóbb egy helyi büntetőtelepen felmerült korrupció és drogcsempészet ügyében nyomozott, azt állítva: a börtönvezetés megpróbált eltussolni egy halállal végződő április végi lázadást. Írása nyomán a rohamrendőrség házkutatást tartott az intézményben.
Médiaetikai kérdések
Komarov halálával nem függ össze, de további médiaetikai kérdéseket vetett fel Ukrajnával kapcsolatban, hogy Volodimir Zelenszkij új elnök szóvivőjének nevezte ki Julija Mendelt, aki a múlt hónapban még a The New York Times riportere volt. Mendel többször tudósított Zelenszkij választási kampányáról, de egy, az amerikai politika és Joe Biden demokrata elnökaspiráns számára kellemetlen ügyről is.
A The New York Timesban májusban megjelent cikkében társszerzőként szellőztette meg, hogy amikor Biden még alelnök volt, fia egy korrupcióval gyanúsított ukrán energiacég zsíros tanácsadói állását foglalta el. Biden nyilatkozatban tagadta, hogy tudott volna fia ukrajnai tevékenységéről, sőt közölte, a médiából értesült róla. A fiú, Hunter pedig tagadta, hogy bármi jogelleneset tett volna.
A most indult amerikai elnökválasztási kampányban az ügy azonban hatalmas mennyiségű muníciót szolgáltat a sárdobálásra. Biden exalelnök 2016-ban Kijevben emlékezetes módon ultimátumot intézett az ukrán vezetéshez: vagy menesztik az akkori főügyészt, vagy elesnek egymilliárd dollárnyi támogatástól. Az ukrán törvényhozás el is távolította az illetékest.
A főügyész, Viktor Sokin, akit azzal vádoltak, hogy jobbára szemet hunyt a korrupció felett, épp a Burisma Holdings ukrán energiacég után nyomozott, ahol Biden fia havi 50 ezer dolláros tanácsadói állásban volt. A vizsgálat leállt, de a következő ukrán főügyész idén márciusban felújította a nyomozást. Az ügy kapóra jött a Demokratákkal csatázó Trump-kormányzatnak, hogy bosszút álljon azért, amiért a Moszkvával való állítólagos összejátszást kutató Müller-vizsgálat az Ukrajnával szintén üzletelő volt kampányfővezér, Paul Manafort börtönbe zárásával végződött.
Rudy Giuliani, Trump elnök volt ügyvédje nyíltan elismerte: a Müller-vizsgálat „ellensúlyozása” és annak napvilágra hozatala volt a cél, és az, hogy az elnököt vádoló demokraták ukránokkal játszottak össze. Biden érintettségéről akkor még nem tudtak, de mivel ez felmerült, mindenképp ki kell vizsgálni – mondta.