Amikor Ferenc pápa közreadta a menekültek világnapjára készült, huszonegy pontból álló javaslatát, amelyben egyebek mellett a migránsok befogadására szólított fel, Franciaországban kétfajta hozzáállás fogalmazódott meg.
Konzervatív, sőt egyes keresztény vélemények szerint a Szentatya tagadja az európai nemzetek önrendelkezéshez és önvédelemhez való jogát, közben pedig a globalizált, az őshonos népek "lecserélésén" munkálkodó erők malmára hajtja a vizet.
A globalizált elit képviselőinek tartott, a migránsok befogadását erőltető oldal – és a franciák jelentős része szerint ebbe a körbe tartozik az itteni média nagy része – ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy lám, a pápa is őket igazolja.
A nagy adok-kapok közepette az elmúlt napokban azonban kiegyensúlyozottabb vélemények is megjelentek, amelyek igyekeznek tiszta vizet önteni a pohárba.
Elsőként Laurent Stalla-Bourdillon atya, a francia szenátorok és parlamenti képviselők hivatalos lelkésze közölt egy írást, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy Ferenc pápa megnyilatkozása a menekültkérdésben nem politikai, hanem lelkipásztori természetű, ezért hiba azt politikailag értelmezni. A lelkész szerint katolikus pápaként Ferenc a szeretet törvényét és az egyház szociális tanítását hangoztatja, elsősorban a katolikusokhoz szól, semmiképpen sem tagadja a nemzetek önrendelkezési jogát, illetve az egyes kormányok mérlegelési kötelezettségét a migránsok ügyében. Kötelessége figyelmeztetni ugyanakkor arra, hogy a kérdés kezelése közben „a szívek ne keményedjenek meg és ne záródjanak be”.
Egy másik szerző szerint a pápát a katolikus egyházon kívüliek azért értik félre, mert alapvetően úgy tekintenek rá, mint pártvezetőre, esetleg ideológusra vagy gurura, aki taktikai célok által vezérelve nyilatkozik. Ráadásul azt képzelik, hogy szavai a katolikusokra nézve kötelező erővel rendelkeznek, holott azokat iránymutatásnak szánja, fogalmaz Philippe de Saint-Germain újságíró és konzervatív lapigazgató.
Szerinte ez utóbbi tévedésbe a pápát bíráló katolikusok is beleesnek, ők azért, mert kijelentéseit szentírásként kezelik, amivel egyfajta bálványimádást követnek el. Pedig ez utóbbi kör számára világos az üzenet: személy szerint tegyenek meg minden tőlük telhetőt a menekültek megsegítésére, és „tartsák nyitva a szívüket”.
Ez nem jelenti azt, hogy nekik és a különböző kormányoknak ne kellene „nagyon óvatosan és körültekintően” mérlegelniük az ügyben, fogalmaz Philippe de Saint-Germain, hozzátéve: sokak figyelmét elkerüli, hogy a pápa számára a menekültek olyan emberek, akik háborúk és egyéb nyomorúságok miatt „kényszerülnek” elhagyni országukat. Tehát egyáltalán nem beszél a „migrációhoz való jogról”, sőt fontosnak tartja, hogy az érintettek a szülőföldjükön maradhassanak vagy oda visszatérhessenek.
A pápa sehol sem állítja, hogy a menekültek helyzetét az őket befogadó társadalmak kárára kellene megoldani, írja Philippe de Saint-Germain, ez ugyanis nemcsak a józan észnek, de az egyház tanításának is ellentmondana.