Abban egyetért a külvilág, hogy elítéli Észak-Korea provokatív hidrongénbomba-kísérletét. Abban viszont már nem, hogy mit is kell tenni.
James Mattis amerikai védelmi miniszter azt mondta, hogy „bármely fenyegetés, amely az Egyesült Államok területe, így a csendes-óceáni Guam sziget ellen irányul, masszív, hatásos és elsöprő katonai választ von maga után”.
Aggasztó módon, nem sokkal később a Fehér Ház jelezte:
Donald Trump elnök hajlandó atomfegyvert is bevetni.
Ennek ellenére kommentátorok megjegyzik: nincs jó katonai forgatókönyv az északiak megfékezésére.
Boris Johnson brit külügyminiszter azt mondta, hogy háború esetén „elporlasztanák” a határhoz közeli déli fővárost, Szöult.
A szövetségesek közötti összhang hiányára utalt az is, hogy Trump közben nyilvánosan bírálta az északiakkal tárgyalni kívánó dél-koreai elnököt.
„A meghunyászkodás és kiengesztelés politikája nem működik” – közölte szokásos módon a Twitteren. Hozzátette azt is, hogy az északiak „csak egy dologból értenek” – itt a katonai erőre gondolt. Ahogy a New York Times megjegyezte: a legnagyobb tüzet így dél-koreai szövetségesére irányította, amellyel a szerinte amerikai munkahelyeket fenyegető kereskedelmi gyakorlata miatt is elégedetlen.
Trump azt is kilátásba helyezte, hogy teljesen leállítja a kereskedelmet az olyan országokkal, amelyek Észak-Koreával üzletelnek. Ez pedig elsősorban Kína lehet, amelynek elnökével ugyan jó személyes kapcsolatot épített ki, de amelyet korábban keresetlen szavakkal bírált.
Miközben a washingtoni héják Pekinget bírálják, a kínaiak hozzáállása az észak-koreaiakhoz korántsem egyértelmű. A vasárnapi nukleáris teszt olyan földrengést okozott, hogy a határhoz közeli kínai lakásokban remegtek a falak és a csillárok és ez feldühítette a pekingi vezetést. A kínaiak már korábban korlátozták az élelmiszer és kőszén kereskedelmet az észak-koreaiakkal. Egyesek szerint Kim a Pekingben zajló BRIC-országok csúcstalálkozójára időzítette a tesztet.
Amit még Peking tehet – szakértők szerint – az az, hogy leállítja az észak-koreai ruha és textil exportot, szorgalmazza, hogy küldjék haza a 100 ezer észak-koreai vendégmunkást és leállítja észak-koreai kőolajbehozatalát. Ettől azonban vonakodik, azért is, mert ha elzárnák a csapokat, az öreg kőolajvezeték tönkremenne és a rezsim összeomlása után észak-koreai menekültek indulnának meg Kínába.
Közben Steve Bannon, az amerikai alt-jobboldal egyik főideológusának mondott, de a Fehér Házból kiszorított volt elnöki tanácsadó azt mondta: ő mindig is a Kínával szembeni határozott nyomásgyakorlást szorgalmazta. „Itt minden Kínáról szól. Büntetni kell a kínai cégeket és pénzügyi intézményeket” – mondta.
A Fehér Ház így most egyszerre bírálja és védi Dél-Koreát, miközben a Kínával való kiegyezés helyett kezd vele konfrontálódni.
A Pekinggel való esetleges kereskedelmi háború viszont komolyan visszavetné a globális gazdasági növekedést.