Hétfő reggel még késett a hivatalos bejelentés, de Irakban már kész tényként kezelték a hírt: az éveken át tartó rémuralom után sikerült visszafoglalni az Iszlám Államtól az ország második legnagyobb városát, Moszult.
A nyolc hónapos ostrom után a szélsőségesek az Óváros szűk sikátoraiban harcoltak, de az amerikaiak által kiképzett iraki különleges egységek itt is elérték a Tigris folyó partját és arra utaltak, hogy rövid időn belül felszámolják az ellenállást.
Az iraki hadsereg szóvivője szerint vasárnap 30 dzsihadista próbált a folyót átúszva elmenekülni.
Az ostrom ára több ezer polgári halott és egymillió menekült volt.
Tudósítók szerint a város felett több helyen füst gomolyog, az utcákon pedig dzsihadista harcosok holttestei hevernek.
Közben a bombázások, robbantások és tüzérségi támadások romjainál mentők és kétségbeesett családtagok próbálják kiásni az esetleges túlélőket.
A kis területre beszorult dzsihadisták női öngyilkos robbantókat küldtek ki a menekülő polgári lakosok soraiban.
Az ostromgyűrűből kiszabadultak között sok az éhező, a sebesült, akinek az arcán félelem ül.
Bár az iraki hadsereg nem közöl hivatalos adatokat, a támadást vezető Iraki Terrorelhárító Szolgálat finanszírozási kérelme alapján 40 százalékosra tehetők az elitegység veszteségei.
Az amerikai védelmi minisztérium közel 1,3 milliárd dolláros költségvetési támogatást kért az iraki erők számára a jövő évre. Közben az ENSZ becslései szerint több, mint 1 milliárd dollárba kerül majd a megsemmisült infrastruktúra helyreállítása.
Moszulban egész negyedek vannak, ahol gyakorlatilag nincs épen maradt épület.
A helyszínre érkezett Haider al-Abadi miniszterelnök azt mondta: vár még a hivatalos győzelmi bejelentéssel, de már azt mondta, hogy véget ért az Iszlám Állam “hamis államisága”.
A nagy kérdés most az, hogy mi lesz Irakkal, miközben a dzsihadisták immár vidéki és jobbára sivatagos területekre szorultak vissza. Kommentátorok megjegyzik, hogy a győzelem ellenére ideológiájukat nem sikerült megsemmisíteni. Fennmarad a sííta-szunnita ellentét, amit Irakban a korábban kormányzó szunnita kisebbség elleni sérelmek is tüzelnek. A régióban pedig mindezt Szaúd-Arábia és szunnita szövetségesei, valamint a sííta Irán ellentéte erősíti.
A többi Öböl-ország által a terroristák pénzelésével vádolt és gázexportőr Katarra kifejtett nyomás arra is rávilágít, hogy
Donald Trump amerikai elnök kormányzatának nincs világos képe arról, hogy hogyan is kell rendezni a regionális ellentéteket.
Mindeközben Irak túlélését az is veszélyezteti, hogy a már így is széleskörű autonómiát élvező, északi kurdok az ősszel függetlenségi népszavazásra készülnek. Mint az Economist magazin utal rá: Irak stabilizálásához Washingtonnak nyomást kell gyakorolnia a kormányra, hogy vonják be az szunnita kisebbséget az ország irányításába.