Az euró 13 évvel ezelőtt történt bevezetése óta ugyan változatlanul érvényes az a döntés, amelynek értelmében a nemzeti bank fiókintézetei bármikor az eredeti árfolyamon beváltják a márkát, legyen az papírbankó, vagy aprópénz, de a jelek szerint egyre kevesebben válnak meg eldugott, vagy elfelejtett márkáiktól.
A pénzügyi szakembereknek talány, hogy közel másfél évtizeddel egy új fizetőeszköz bevezetése után, miért ragaszkodnak még ilyen sokan a forgalomból kivont pénznem őrizgetéséhez. A szövetségi jegybank adatai alapján 12 milliárd 900 millió márkát a mai napig sem váltottak be euróra.
Kiváltképpen az egykori öt márkás papírpénzt tartogatják a leginkább, de a tízmárkástól is csak kevesen váltak meg, amiből az EMNID közvélemény-kutató intézet munkatársai kiterjedt gyűjtőszenvedélyre következtetnek.
A feltűnően nagy mennyiségben hiányzó tíz, öt, két vagy egy pfenniges pedig feltehetően azért nem váltották vissza, mert egyszerűen elkallódtak.
Az is tény, hogy egyre kevesebben keresik fel a nemzeti bank valamelyik fiókintézetét a márka beváltása céljából.
Idén kereken 100 millió márka tért vissza a szövetségi jegybank pénztárába. Igaz, az árfolyam az euró bevezetése óta nem változott: két márkáért adnak egy eurót. Hogy az árak mennyit változtak a közös európai valuta bevezetése óta, arról a váltás során aligha esik szó.
Az újságok is főleg akkor írnak a régi jó márkáról, amikor valaki - főleg öröklés alkalmával - nagyobb összegű eldugott pénzre bukkan. Így járt nemrégiben egy fiatal házaspár, amikor az elhunyt nagymama szenespincéjében újságpapírba csomagolva közel százezer márkát talált. Kevésbé tisztázott volt a tulajdonjog egy fürdőszoba-felújítás esetén, amikor a vízvezeték-szerelő a régi kád mögül ugyancsak jelentős összegű márkát emelt ki.
A nemzeti bank azonban nem tartja kizártnak, hogy a csaknem hat és fél milliárd euró értékű egykori német valuta jelentős része külföldön rejtőzik, annál is inkább, mert a Jugoszlávia szétesését követő zavaros időkben éppen a német márka jelentette a stabil fizetőeszközt Szarajevóban, Pristinában vagy éppen Szkopjéban.
De mind a rendszerváltás előtt, mind pedig utána - szívesen látott valuta volt Magyarországon is a dé-márka.