Újabb látványos pálfordulás történt Franciaországban: a bevándorlást még néhány hete teljes mellszélességgel támogató, a politikai korrektség egyik jelentős képviselőjének számító nagyvállalkozók szövetsége a november 13-i párizsi terrortámadások óta arra biztatja tagjait és általában a vállalatvezetőket, hogy jelezzék a hatóságok felé, ha alkalmazottaik radikalizálódását tapasztalják, magyarán, ha azt látják, hogy dolgozóik szélsőséges iszlamistákká váltak.
Erre a jelenségre az eddig megjelent híradások szerint több látható jelből lehet következtetni: a nők egyik napról a másikra a teljes testüket, olykor az arcukat is elfedő fátylakba kezdenek öltözni, a férfiak bizonyos típusú szakállt növesztenek és a szalafistákra jellemző, bokán felül érő, bő nadrág viselésére térnek át. Emellett ez utóbbiak nem fognak többé kezet női kollégáikkal, ha pedig fölöttesük nő, gyakran nem is hajtják végre az utasításaikat.
További jel, hogy amennyiben az adott vállalatnál étkezde működik, úgy követelik az iszlám vallási előírásoknak megfelelő, úgynevezett halal ételek felszolgálását, illetve azt, hogy biztosítsanak számukra egy helységet, ahol munkaidőben is el tudják végezni a napi imáikat.
A jelek szerint e körből kerülnek ki azok is, akik a "hitetlenek" gyilkolására adják fejüket, mint tette azt a Samy Amimour nevű terrorista, aki a Bataclan koncerteremben öldökölt november 13-án, majd fölrobbantotta magát.
Samy Amimour 15 hónapig állt a párizsi tömegközlekedési vállalat, az RATP alkalmazásában, ahol amúgy számos buszvezető a szélsőséges nézeteket hirdető szalafista irányzathoz tartozik. De mint kiderült, az RATP csupán a jéghegy csúcsa, a Le Figaro című konzervatív-liberális napilap arról közölt ugyanis riportot, hogy az állami vasúttársaság, az Air France légitársaság vagy a szintén állami tulajdonú posta vezetésének is hasonló problémával kell szembenéznie.
A Le Figaro cikkéből az is kiderül, hogy a Peugeot-Citroen és a Renault autógyártók már évek óta biztosítják alkalmazottaik számára a munkahelyi ima lehetőségét, a muzulmán nagyböjt, a ramadán idejére pedig igyekeznek megfelelő időbeosztást kialakítani számukra. De amint a riport szerzője megjegyzi, e kérdésekről a két érintett cég vezetése nem kíván kommunikálni.
A problémáról a Journal de Dimanche című hetilap nyújt további adalékokat, arról számolva be, hogy atomerőművekben is előfordulnak radikalizálódott dolgozók, akiket az érintett vállalatok vezetői igyekeznek feltűnés nélkül olyan beosztásokba helyezni, ahol távol vannak az érzékenynek számító helyszínektől.
A radikalizálódott alkalmazottak kezelésének kérdése nem ígérkezik könnyű feladtnak, hiszen a dolgozók vallási alapú megkülönböztetése diszkriminációnak minősülhet. Sokak szerint az egyik hatékony megoldás a szalafizmus betiltása lenne. Csakhogy az iszlám törvénykezés, a saria bevezetését célzó szalafizmus, amint azt szakértők hangsúlyozzák, a vahabbizmus "unokatestvére", ez utóbbi pedig a Franciaországgal szövetséges Szaúd-Arábia hivatalos vallása.