A nyugdíjba vonulásáig az amerikai Stanford egyetemen tanító, 91 éves korában elhunyt René Girard-ról egyik honfitársa, Michel Serres filozófus és akadémikus egy alkalommal nem kevesebbet állított, mint hogy ő "a társadalomtudományok új Darwinja".
A kijelentés érthető, hiszen a 80 évesen a Francia Akadémia tagjává választott Girard az általa fölfedezett mimetikus vágyelmélettel, illetve a bűnbakképzési mechanizmussal teljesen új értelmezési keretet hozott létre a társadalmak kialakulásának és működésének, illetve az egyes emberek közötti viszonyok vizsgálatához, melyek széles körű alkalmazása amúgy még várat magára.
Girard alaptétele meglehetősen egyszerű: az emberi vágy mimetikus, azaz utánzó természetű. "Azt hisszük, írja, hogy a vágy objektív vagy szubjektív, holott valójában a dolgokat értékessé tevő embertársunk táplálja". Vagyis tudatosan vagy tudattalanul, a másik ember vágyát utánozzuk, ami azonban versengést, és előbb-utóbb erőszakot eredményez a közösség tagjai között.
A mimetikus vágyból születő konfliktus természete az, hogy ragályossá válik, és rövid idő alatt az egész közösséget megfertőzi. Ez a "mimetikus válság" a mindenki mindenki elleni harchoz vezet. A közösség fennmaradását veszélyeztető erőszak-spirálból egy évezredeken keresztül rejtve maradt mechanizmus jelent kiutat.
A csoport tagjai egy adott pillanatban, mintegy varázsütésre, egyöntetűen egy személy ellen fordulnak, rajta vezetve le a konfliktus során felgyűlt feszültségeket és indulatokat. Ezt nevezi René Girard bűnbakképzésnek, ami szerinte egyben közösség- és társadalom alapító, illetve azt megszilárdító aktusnak is számít.
Kutatásai során Girard rájött arra, hogy az ősi társadalmak az általuk kiszemelt bűnbakokat mindig bűnösöknek tartották, amiről szerinte a mítoszok kiválóan tanúskodnak, azok ugyanis az eseményeket mindig a többség, vagyis az erősebbek szemszögéből mutatják be. Ez a tény a filozófust a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás egyediségének a felismeréséhez, személyesen pedig a katolikus hithez való visszatéréséhez is elvezette.
Girard szerint az ótestamentumi szerzők sejtették meg először, hogy a tömeg által kiszemelt bűnbak valójában ártatlan, és ez e tény Jézus Krisztus keresztre feszítésével vált végérvényesen nyilvánvalóvá. Ebből a szempontból René Girard egy teljesen új dimenziót nyitott meg az Evangéliumok megértéséhez, amelyek szerinte nem csupán Isten, hanem ember "elméletet" is tartalmaznak.
Kutatói munkásságának jelentőségét jelzi, hogy halálhírét a Stanford egyetem jelentette be, Franciaországban pedig sorra jelennek meg a munkásságát elirmerően méltató írások. Magyarországon egyébként két éve adták ki René Girard "Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani az égől" című egyik alapművét, tizenhat évvel első megjelenését követően.