Sir Michael Gambon hetvennégy éves, vannak vele egyidős színészek, akik még rendben megtanulják a szerepüket, de neki ez egyre nehezebben megy. Az angol színházakban nincs súgó és súgólyuk, legfeljebb a színfalak mögül súgnak egy-egy memóriazavaros színésznek. Sir Michael egyszer memóriakiesés miatt pánikot kapott a brit Nemzeti Színház előadása során, azonnal orvoshoz rohant, aki megvizsgálta és megnyugtatta, hogy nem szenved Alzheimer-kórban.
Lenne megoldás a problémára, a hallógéphez hasonló, kicsiny, fül mögé illeszthető, s a haj vagy a paróka által jól eltakart súgókészülék, de Michael Gambon ezzel nem tud színpadra lépni. Mint mondja: nem csak a szerepmondásra kell ügyelni játék közben, hanem a színpadi mozgásra s egyéb feladatokra, s ebben zavarja, hogy suttog a fülébe egy hang. Hiszen már száz évvel ezelőtt megszületett a brit színiakadémiákon a játszás első számú törvénye: "A színész mindenek előtt arra ügyeljen, hogy ne menjen neki a bútoroknak."
Michael Gambon, akit egyébként 1997-ben Makk Károly rendezett A játékos című Dosztojevszkij-film főszerepében, ezentúl tehát csak filmekben és tévésorozatokban fog fellépni, ahol a felvétel szakaszosan történik. Legközelebb abban a televíziós sorozatban szerepel, ami a Harry Poterrel világsikert aratott J.K. Rowling első felnőtteknek szóló könyvéből készült.
A fül mögé illeszthető súgógépecske más tekintetben sem tökéletes megoldás, okozhat zavarokat. A néhai Sir Michael Redgrave annak idején az elsők között élt e technikai újítás lehetőségével. Egy modern vígjátékban lépett fel, de egyszer csak belekeveredett a vételbe egy közeli taxiközpont rövidhullámú rádiótelefon utasításainak a hangja. És Sir Michael bemondta amit hallott: "Sürgősen kocsit kérek az Oxford Street-re". Színésztársai megkövülten meredtek rá, az ő szövegkönyvükben ilyen végszó nem szerepelt.