Az ellentmondásosan megítélt George Bush elnök valamikor a 2. Öböl-háború idején arról beszélt, hogy Amerika olajfüggő és ezt fel kell számolni. Talán ő sem számított arra, hogy a bírálói szerint az olajért indított háborút követően hazája a legnagyobb olajkitermelő állammá válik a világon.
Júniusban és augusztusban az amerikai olaj- és a hozzá kapcsolódó etán és propán kitermelés a szaúdi kitermeléssel egy szinten állt. A prognózis szerint a szeptemberi vagy októberi adat már azt mutatja majd, hogy az Egyesült Államok megelőzte a sivatagi királyságot.
Ennek ellenére a szaúdiak azt hangsúlyozzák, hogy továbbra is megkerülhetetlenek az olajkereskedelemben.
"Szaúd-Arábia az egyetlen ország, amelynek felhasználható, szabad olajkitermelési kapacitásai vannak" - idézte a Financial Times Abdulaziz koronaherceget. Azaz, a szaúdiak, ha kell, fel tudják pörgetni a kitermelést, hogy ezzel lefelé nyomják az árakat.
A szaúdiak is elismerik ugyanakkor, hogy az amerikai olaj- és bioüzemanyag boom az, ami jelentős szerepet játszott abban, hogy stabilak maradtak az árak.
Az elmúlt két évben a kőolaj ára a szíriai, líbiai és ukrajnai harcok ellenére még csökkent is.
2012-ben még 125 dollárba került egy hordó Brent típusú kőolaj, a múlt héten már kevesebb, mint 96 dollárba.
Az amerikai kitermelést a palaolaj forradalom futtatta fel, az új technológiának köszönhetően különösen Texasban és Észak-Dakotában aknáznak ki még több kőolajat és 2008-as napi 5 millió hordóval szemben már napi 9 millió hordónyit hoznak a felszínre.
Mindez kihat a világgazdaságra is: az Egyesült Államok az idén már csak harmad annyi folyékony tüzelőanyagot importál majd, mint 2005-ben, azaz szükségletei 20 százalékát.