Április 1-jén, délután három órakor Jean-Marc Ayraut volt francia miniszterelnök átadta hivatalát utódjának, az államfő által hétfő este, egy nappal a szocialisták számára vereséggel végződött helyhatósági választások után kinevezett volt belügyminiszternek, Manuel Valls-nak. Természetesen nem áprilisi tréfáról van szó, az új kormányfő a hírek szerint már szerdán megnevezi új minisztereit, csütörtökön pedig megtartják az első kormányülést. A szélsőbal máris bejelentette: nem támogatják az új kormányt, és április 12-én tüntetést szerveznek ellene.
Nem lehet azt mondani, hogy az új kormányfő személye megnyugtatta volna a francia baloldalt, a helyzet talán éppen ennek az ellenkezője. Kedden több szocialista parlamenti képviselő is jelezte: nem fognak az új kormányra szavazni a parlamentben, de a legkeményebb szavakkal talán a Baloldali Front nevű szervezet hírhedt vezetője, Jean-Luc Melenchon illette az új kormányfőt, nemes egyszerűséggel a baloldal "legnagyobb közös megosztójának" nevezve őt.
Melenchon arra emlékeztetett, hogy a Manuel Valls által képviselt liberális vonulat egy törpe kisebbséget képvisel a szocialista párton belül, hozzátéve, hogy ezzel a kinevezéssel Francois Hollande a választási kudarcra "politikai öngyilkossággal" válaszolt. A szélsőbal vezetője azt is bejelentette, hogy április 12-én tüntetést tartanak a leendő kormány ellen.
A mérsékelt jobboldal vezetői elsősorban kudarcként értékelik Valls eddigi belügyminiszterkedését, hangsúlyozva, hogy regnálása alatt soha nem látott mértékben megromlott a közbiztonság. Ezzel együtt vannak, akik óvatos optimizmussal ugyan, de üdvözölték kinevezését, mások azonban arra figyelmeztettek, hogy politikai irányváltás nélkül az új miniszterelnök munkája is kudarcra van ítélve. Márpedig Francois Hollande hétfő esti beszédének egyik fő üzenete az volt, hogy az általa eddig meghatározott politika folytatását akarja látni, lényegesen felgyorsított formában.
Manuel Valls egyébként kedden intenzív tárgyalásokat folytatott kormánya leendő tagjaival, a megjelent hírek szerint ugyanis azt akarja, hogy már szerdán megnevezhesse csapatát. Az csaknem biztosnak tűnik, hogy a zöldek nem vesznek részt az új kormányban, kisebb szenzációt kelthet ugyanakkor, hogy egyes értesülések szerint az oktatási tárca várományosa nem más, mint a 2007-es elnökválasztásokon Nicolas Sarkozyvel szemben alulmaradt Ségolene Royal, Francois Hollande első élettársa.
Ha a politikai irányvonal nem is változik, stílusváltásra mindenképpen lehet számítani a kormányzásban, az új miniszterelnököt ugyanis rendkívül ambiciózus, impulzív, könnyen dühbe guruló, sőt gyakran kifejezetten megosztó emberként ismerik Franciaországban. A ma 51 éves politikus a spanyolországi Barcelonában született, édesapja katalán festőművész, édesanyja olasz-svájci állampolgár.
Hivatalos nevén Manuel Carlos Valls Galfetti szüleivel együtt emigrált Franciaországba, 18 évesen vált francia állampolgárrá, de 17 évesen már a Szocialista Párt színeiben politizált. Sokak szerint politikai csillagának gyors emelkedését nagymértékben elősegítette, hogy belépett a Nagy Oriens szabadkőműves páholyba, annak munkájában azonban saját bevallása szerint már évek óta nem vesz részt. Ezzel együtt kifejezetten szívélyes kapcsolatot ápol a "testvérekkel", a páholyok vezetőinek nagy részét 2014 elején külön évköszöntő fogadásra invitálta a belügyminisztériumba.