A munka ünnepén tartott számos tömeggyűlést és felvonulást idén is a szakszervezetek rendezték. Az időjárás is kedvezett az érdekvédelmi testületeknek, így felhívásaiknak a különböző német nagyvárosokban sok ezren tettek eleget, hogy meghallgassák a szakszervezeti vezetők beszédeit. A téma ezúttal is a társadalmi különbségek leépítése volt, a követelések között első helyen a béremelés állt, de a szónoklatokban kitértek a kormány által váltig ellenzett minimálbér általános bevezetésére is.
Hogy a szakszervezetek mennyire gondolják komolyan törekvéseik megvalósítását, arra jól utal a fémiparban éppen május elsejére virradóan kezdett sztrájk. Az 5,5 százalékos béremelési követelés elfogadtatására előbb egy alsó-szászországi üzemben állt le a munka, csütörtökön pedig már országos szintre emelkedett a fémiparban alkalmazottak sztrájkja.
Mivel a szakszervezeti tagok száma már jó ideje apad, ezért az érdekvédelmi testületek idén a munka ünnepét is igyekeztek felhasználni arra, hogy látványos és főleg hangos tömeggyűlésekkel népszerűsítsék tevékenységüket.
Főleg vidéken sokan voltak azonban, akiknél alighanem süket fülekre talált az érdekvédelmi testületek felhívása és május elsején a szépen feldíszített májusfa felállításával egy ősi hagyományt ápoltak. A májusfát a települések központi helyein, így a városháza, vagy a templom előtt szokták ünnepélyes keretek között, a helyi dalárda zenei kíséretével, nemzeti viseletbe öltözött fiatalemberek felállítani, miközben a lányok, asszonyok a fáradságos munka ínycsiklandó megjutalmazásáról, valamint a söröskorsók megtöltéséről gondoskodnak.