Kavics kerülhet az európai integráció motorjába, azaz még inkább akadozhat az eddig hagyományosnak tartott francia-német együttműködés. Míg Nicolas Sarkozy és Angela Merkel annyira megértette egymást, hogy tandemüket "Merkozy"-ként emlegették, addig Francois Hollande jelenlegi francia elnököt már nem lehet Merkel természetes szövetségesének nevezni.
Közrejátszik ebben az is, hogy amikor az eurózóna válsága kerül szóba, akkor Hollande a további megszorítások ellen kampányol, míg Merkel - a német közvélemény támogatásával - a szigorú takarékosság híve.
A francia-német civakodás akkor kezdett komolyra fordulni, amikor Hollande szocialista pártja "önző makacskodással" vádolta meg Merkelt, akivel szemben a "demokratikus konfrontáció" módszerét kell alkalmazni.
A szocialisták belső feljegyzése kínos módon kiszivárgott. A hivatalos szöveget kicsit finomították, a németek, pedig úgy tűnt, méltóságukon alulinak tartották, hogy hasonló módon vágjanak vissza.
Most azonban - saját szivárogtatásukkal - oda ütöttek a franciáknak, ahol fájhat.
A német gazdasági minisztérium szintén kiszivárgott elemzése "csapongónak" írja le Hollande-ot és megemlíti, hogy a franciák szinte mindenki másnál kevesebbet dolgoznak az EU-ban. Keveset fektetnek be kutatás-fejlesztésbe, az adó- és társadalombiztosítási költségeik magasak, az iparuk pedig egyre kevésbé versenyképes.
Most kiadott adatok szerint a francia munkanélküliség elérte a 11 százalékot, ami a német adat duplája. A német gazdaság pedig ötször nagyobb mértékben bővül, mint a francia.
Németországban a politikai vezetők pártbeli hovatartozásuktól függetlenül Merkel védelmére keltek. "Nem fair Angela Merkelt bírálni mindenért, ami rosszul megy Európában" - mondta Martin Schulz, a kancellár ideológiai ellenfele, az Európai Parlament szocialista elnöke.
A francia oldalon a jobboldali ellenzéki pártok viszont német-gyűlölettel vádolták meg a szocialistákat. Tény, hogy a németek és például a dél-európaiak egyre kevésbé értik meg egymást és mindkét oldal áldozatként állítja be magát.
Hollande szövetségesre lelhet Enrico Letta új olasz miniszterelnök személyében, aki arra utalt: egyedül a Merkel által követelt megszorítási politikával nem lehet beindítani a növekedést és munkahelyeket létrehozni.