Marketing szempontból kifejezetten sikeresnek mondható a Jean-Francois Copé által jegyzett "Kiáltvány egy komlplexusaitól megszabadult jobboldalért" című könyv, egyes részei ugyanis még megjelenése előtt felkorbácsolták az érzelmeket Franciaországban. A Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök egyik szellemi örökösének tartott politikus nem kevesebbet állít, mint hogy számos francia külvárosban a nem európai származásúak részéről a fehér bőrszínű franciákkal szemben megnyilvánuló gyűlölet immár az elviselhetetlenségig fokozódott.
Jean-Francois Copé hangsúlyozza, hogy a fehérellenes rasszisták sokszor francia állampolgárságúak, ami szerinte egy okkal több arra, hogy az ügyben a hatóságok sűrgős lépéseket tegyenek. A politikus egyébként kijelenti: tisztában van azzal, hogy állításai ellenérzéseket fognak kiváltani, de szerinte erről a sokak által tagadott valóságról mindenképpen beszélni kell.
A heves reakciók valóban nem sokáig várattak magukra, a baloldal egységesen azzal vádolja Copét, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Front által több mint húsz éve kidolgozott érvrendszert vette át. De a Nemzeti Front vezetése is haragszik, Marine le Pen, a párt elnökasszonya "elképesztő cinizmusnak" nevezte az állásfoglalást, hangsúlyozva, hogy amíg a Népi Mozgalom Uniója volt hatalmon, Jean-Francois Copé egyike volt azoknak, akik ezt a valóságot a leginkább tagadták.
A politikai kommentátorok arra emlékeztetnek, hogy a "fehérellenes rasszizmus" kifejezést a szélsőjobboldal dolgozta ki, egyebek mellett a rasszizmus elleni harcra szakosodott egyesületek és szervezetek kritikájaként. Ez utóbbiakat Le Penék ugyanis évtizedek óta azzal vádolják, hogy érzéketlenek a benszülött franciákat ért gyűlöletmegnyilvánulások iránt.
A szélsőjobbnak ez a munkája azonban csaknem tabutémává változtatta ezt a nagyon is létező, sőt a többségében bevándoroltak által lakott negyedekben egyre súlyosabbá váló problémát, és azok az értelmiségiek, akik ez ügyben felemelik a szavukat rendre megbélyegzésre számíthatnak.
Ez történt például a mára a baloldal által reakciósnak minősített Alain Finkielkraut filozófussal vagy a megbélyegzések osztogatásában élen járó Nouvel Observateur című hetilapnál évekig dolgozó Jacques Julliard újságíróval is, akik 2005-ben közleményben tiltakoztak a fehér francia fiatalokat sújtó "büntető hadjáratok", illetve a "franciaellenesség" ellen, amivel szerintük senki sem foglalkozik.
Akkori állásfoglalásuk azonnal kiváltotta a rasszizmusellenes egyesületek haragját, és a könyvére adott mostani reakciók alapján kérdéses, hogy Jean-Francois Copé-nak sikerül-e kihozna ezt a kérdést a politikai karanténból.