A normális elnöki magatartásból köszönjük, elegünk van, immár tevékenykedő államfőt szeretnénk látni - ezt hangoztatják immár hetek óta nemcsak a jobb-, de immár a baloldali politikai kommentátorok is Franciaországban. Az elégedetlenség és egyfajta türelmetlenség oka abban rejlik, hogy az elemzők, de általában a franciák érzése szerint az államfő és kormánya nem igazán kormányoz, hanem lavírozgat és a folyó ügyeket intézi.
A lanyhaság és semmittevés érzését az is erősíti, hogy a munkanélküliek száma augusztus végére meghaladta a lélektaninak számító 3 milliót, amire a munkaügyi miniszter mindössze annyit mondott, hogy a számok a következő hónapokban tovább fognak romlani. A fentiek fényében nem meglepő, hogy az Ifop közvélemény-kutató által ugyancsak augusztus végén végzett, a háztartások morálját vizsgáló felmérésből az derül ki, hogy a lakosság 68 százaléka aggódik saját jövője miatt. Hasonló negatív hangulatot legutóbb 2005-ben mértek Franciaországban.
A lakosság mellett a vállalkozókat sem veti fel a derűlátás, utóbbiak továbbra is nehezményezik, hogy a szocialisták és általában a baloldal ellenük uszította a közvéleményt, azt sugallva, mintha mindegyikük a társadalmon élősködő gazdag lenne. A moráljuknak, ezzel párhuzamosan a beruházásoknak és a munkahelyteremtésnek az sem tesz jót, hogy továbbra sem lehet tudni, miképpen alakulnak az adójogszabályok, és milyen újabb terhekre számíthatnak majd a vállalkozások.
A meglehetősen nyomott hangulatot most Francois Hollande az európai gazdaságot sújtó "elképesztő" válsággal magyarázza, gyakorlatilag átvéve elődje, Nicolas Sarkozy dramatizáló szóhasználatát, melyet a választási kampány alatt éppen ő bírált a legélesebben.