Görögország az új választásokra vár, amelyek akár ahhoz vezethetnek, hogy Athén feladja az eurót - ezzel többszáz millárdos kárt okozva más európai államoknak is. Mindeközben Brüsszel a szomszédos és szintén NATO-tag Törökországgal próbálja felmelegíteni a viszonyt.
2005-ben, a csatlakozási tárgyalások kezdetekor a török közvélemény lelkesen reménykedett abban, hogy a hatalmas és muszlim kultúrájú ország egyszer az EU tagja lehet. Németországban, Franciaországban és Ausztriában azonban nem nézték túl jó szemmel a lehetőséget.
A szkeptikusok szerint hiába, hiszen Törökország a nagyszámú török bevándorló-közösségek révén már félig-meddig most is bent van Európában.
A hivatalos EU-török viszony az évek során elhidegült: az EU részéről azért, mert úgy látta, hogy a törökök nem hajlandók olyan reformokra, amelyek a jogállamiságot erősítenék, a törökök részéről pedig azért, mert úgy látták, hogy az unió csak ürügyet keresett arra, hogy távol tartsa őket. A megosztott, görög és török lakosságú Ciprushoz való viszony egy olyan kérdés, amit eddig nem tudtak megoldani a felek.
Stefan Füle, az EU cseh bővítési biztosa azonban most "pozitív programot" hirdetett Ankarában, és önkritikusan azt mondta, az EU elvesztette a török közvélemény támogatását, és nem indultak meg tárgyalások a csatlakozáshoz szükséges új témakörökben. A 35 fejezetből eddig csak 13-ról tárgyaltak, de ezek esetében is befagyasztották a megbeszéléseket.
A felek most megpróbálják felgyorsítani azt a folyamatot, amely úgymond "eurókompatibilissé" teszi a török politikai életet.
Olyan közös munkacsoportok jönnek létre, amelyek a vízumpolitika, a határátlépés, az energia, a kereskedelem a vámkérdések és a terrorizmus elleni küzdelem kérdéseiben próbálják az EU normákhoz közelíteni a török törvényeket.
Az EU azonban újabban nem tudja megleckéztetni a törököket. Törökország gyors gazdasági növekedést produkálva olyan exportgazdasággá nőtte ki magát, amely kereskedelmének felét az EU-val bonyolítja.