Colin Norris harmincegy éves kórházi ápoló négy idős nőbeteget ölt meg inzulin injekciókkal; egyikük sem volt cukorbeteg, akinek inzulinra lett volna szüksége.
Norris nem volt úgynevezett "halál angyala", tehát nem azért ölt, mert elviselhetetlenül szenvedő betegeket részvétből akart átsegíteni a túlvilágra. Gyilkosságainak az volt az oka, hogy gyűlölte az öregeket, és semmiféle irgalom nem volt benne az előrehaladott szenilitásban szenvedők iránt, különösen, ha az ápolásuk az átlagosnál több munkát igényelt.
Úgy érezte, ideje, hogy ezek az öregek meghaljanak, s gyors halálukhoz az injekciókkal járult hozzá, rendszerint olyankor, ha éjszakai szolgálatra volt beosztva. Letöltendő életfogytiglanra ítélte a bíróság.
Beverley Allit fiatal ápolónő a kriminológiában jól ismert Münchhausen-szindrómában szenvedett. Egy angol vidéki kórház gyermekgyógyászati osztályán négy kis beteg halálát okozta, és további három életét veszélyeztette azzal, hogy injekciókkal és gyógyszerezéssel súlyos állapotba hozta őket, mert magára akarta irányítani a figyelmet, amikor a megmentésükre sietett.
Áldozatai között egyaránt volt két hónapos csecsemő és tizenegy éves gyerek is. Õt negyven évi börtönre ítélték, de amikor eléri a büntetés végét, hatvanöt éves korában, megvizsgálják, veszélyes lehet-e a társadalomra, ha szabadlábra helyezik.
Az egész világ felfigyelt dr. Harold Shipman esetére. A falusi körzeti orvos élet és halál urának képzelte magát. Az évek során bizonyítottan tizenöt betegéről, főleg idős nőkről döntött úgy, hogy már eleget éltek, de végül 218 haláleset maradt felderítetlen, valószínű, hogy mindahányban része volt. Egyik áldozatának a végrendeletét a maga javára meghamisította, így bukott le. Dr. Shipman 2004-ben, ötvennyolc éves korában, a börtöncellájában felakasztotta magát.